Hát lement a bajai időközi választás, a tétet besöpörte a Fidesz.
Még mielőtt a tét címszó alatt bárki a megüresedett önkormányzati mandátumra gondolna, ki kell ábrándítsam, a tét itt az volt, hogy sikerül-e a demokratikus oldalt úgy felvezetni a társadalomnak, mint hamvaiból feltámadó büszke főnix-madarat, vagy marad a társadalomban a kép a mai magyar baloldalról, a béna kacsáról, mely gágog meg totyog, de szárnyalni mostanában nemigen fog.
Ez volt a tétje a választásnak, mert az magában, hogy Baján ki lesz a megüresedett választókörzet új gazdája, az országos politikai helyzet tekintetében nem bír semmiféle jelentőséggel.
Legfeljebb a bajaiak közül érinthet úgy háromezer embert, hacsak nem módosította volna egy baloldali győzelem a helyi önkormányzati erőviszonyokat.
De azt hiszem, hogy még erre sem került volna sor.
Most a győztes oldal természetesen önelégülten megállapítja, hogy diadalmaskodott a fülkemicsoda, merthogy ha nem forradalom, akkor amit még a fülkében csinálni szoktak, arról legfeljebb az orvosnak szokott beszélni az illemtudó ember.
Ne legyen kétségünk, a jobboldal propagandistái fel fogják használni ezt az eredményt, mely saját választóik lelkesítésére, és a győzelembe vetett hitük erősítésére tökéletesen alkalmas, míg demokrata ellenfeleik számára demoralizáló, csüggesztő, elszomorító, kiábrándító.
Erről az oldalról meg majd hallgathatjuk a sablon-dumákat a tisztes helytállásról, lesz egy sor „ahhoz képest” mondóka, meg optimistára hangolt magyarázkodás, de ettől a tény még tény marad: a célt nem értük el.
Pedig ez nekünk lett volna fontos, mert – sajnos – a jobboldal van olyan helyzetben, hogy megengedheti magának a szavazatarányok változása miatti magyarázkodás elmaradását is – majd meghallgathatjuk, hogy a zemberek őket támogatják, hogy ők nyertek, hogy a „kedves Angela” is nyert, világtörténelmileg is győzött az igazság, hála Pártunknak és Kormányunknak, élén Szeretett Vezérünkkel, Orbán Viktátor elvtárssal, a Népek Tanítómesterével.
De hát persze igazuk is van - hülyék, vagy baloldaliak, esetleg is-is lennének, ha egy ilyen remek propaganda-lehetőséget nem használnának ki, ahogy azt a szakma szabályai megkövetelik.
Ha valamelyik pártvezér azt hiszi, hogy választóit meghatja a szöveg, hogy most éppen hogy csak vesztettünk, akkor az téved, a választó azt gondolja, hogy már megint, és hogy most csak egy monoklija van a demokratikus oldal versenyzőjének, pedig legutóbb kékre –zöldre, ronccsá verték, azzal nemigen törődik.
Éppen azok között okozza egy ilyen vereség a legnagyobb rombolást, akiket elsőrendű célcsoportként szemeltek ki a demokraták – a bizonytalanok között.
Ha valaki nem pártelkötelezett, akkor többnyire pragmatikusan gondolkodik: mi a túrónak szavazzak én ezekre a lúzerekre, ezek úgysem nyernek, nekem meg munka kell, megrendelés kell, beállok hát a várható győztesek közé, aztán vagy szerencsém lesz, vagy nem.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy mindhárom pártvezető, Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány is személyesen részt vett a kampányban, Orbán viszont – nagyok okosan – nem adott ekkora hangsúlyt az ügynek, hagyta helyi ügyként kezelni.
Így aztán most a dolog optikája az, hogy ezek hárman sem voltak képesek annyi embert megmozgatni, mint a Fidesz helyi versenyzői, habár azért a jobboldalnak voltak ott Pestről is aktivistái, még a Fidesz-székház hős védőit is bevetették, de csak a háttérben…
Szóval, pofáraesés ez a javából, hatvanegy szavazattal veszíteni akkor, amikor kétezer választó nem adja le a voksát, ez szegénységi bizonyítvány.
Még akkor is pofáraesés, ha esetleg a jobboldal valóban csalt volna, mert hatvanegy szavazattal veszíteni nem illik, ennyit az utcán össze lehet szedni, ha szorul a hurok.
Persze azzal versenyezni, aki már a választás előtt tudja, hogy hány szavazója van, roppant nehéz annak, akinek a sajátjairól csak sejtései vannak.
Nem csoda, hogy az ilyen szervezet a bizonytalanok megnyerése érdekében beveti a majdan majd legendásként emlegethető trükköt.
A választás előtt néhány nappal nyilvánosságra hozza, hogy a megújulás jegyében a párt választási listáján rajta lesznek a nép kedvencei: a zsurki mágus Baja Feri, Szekeres Imre, aki láthatólag elhatározta, hogy nem halálozik el addig, míg legalább egyszer, három napra pártelnök nem lesz.
Meg a Tiszta Kezek Mozgalom két neves aktivistája, a Tocsik-ügyben elhíresült Boldvai expénztárnok és a nép körében méltán nagyrabecsült Puch László, minden mutyi atyja, rossz nyelvek szerint Simicska szocialistákhoz delegált helytartója.
Na, ez lehetett az a pont, amikor azt mondta a bizonytalan, hogy bár bizonytalan vagyok abban, hogy kire adjam a szavazatomat, de abban biztos vagyok, hogy ezekre nem.
Aztán az sem biztos, hogy a három több, mint az egy, mert például akinek egy szerelme van, az azért több, mint akinek három – így van ez a pártelnökökkel is.
A választási szövetséget valakinek meg illene személyesítenie, aki személyiségével vonzani tudná a bizonytalanokat és elfogadható mindegyik résztvevő párt választói – hangsúlyozom, választói, nem vezetői! - számára.
És közös lista, mert ha vennék a pártok vezetői a fáradságot, hogy figyelemmel kísérjék azt, miket firkálnak a kommentelők a neten, akkor tudnák, hogy a dolgok mai állása szerint egy szocialista jelöltre egy Együtt-PM-es, vagy Szolidaritásos mezei szavazó még tudatmódosult állapotban sem fog szavazni, egy MSZP-s egy DK jelöltre dettó, de azt hiszem, ez fordítva sem üzemel, oszt mondjanak neki a pártkorifeusok bármit, akkor sem.
Ez a hárman vagy csak ketten majd jobbak leszünk, mint együtt lennénk, ez egyszerűen marhaság, ez csak Orbán céljainak rafinált támogatása, és csak remélni merem, hogy nem tudatos, csak hülyére vették őket, talán nem véletlenül.
Abban, hogy még a külön indulásban sincs egység, természetesen Gyurcsány a hibás, ő az, aki már megint nem bír magával és a közös indulást erőltetgeti, de minek?
Erőlteti itt a prófétaságot, ami ellen a többieknek nem is lenne kifogásuk, csak vonulna akkor ki a sivatagba, oszt vissza se jönne, prófétálhatna ott bárkinek, nem zavarna senkit.
Lassan azt hiheti a választó, hogy ezek nem is választáson, hanem olimpián akarnak résztvenni, ahol nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.
Még le lehetne vonni azért egy-két következtetést.
Túl optimista nem vagyok…

:O)))