A Kézizálog Zrt kölcsönöket vett fel, nem is keveset.
A kölcsönök fedezetéül aranytömböket ajánlott fel, melyet partnerei elfogadtak - több, mint három milliárd forintról van szó.
A történet idáig rendben is van és nem is lett volna baj a továbbiakban sem, ha az aranytömb aranyból van - de trombitarézből volt.
Az pedig jóval kevesebbet ér, különösen most, hogy a cég menet közben bedőlt, a tartozásaira pedig ezek szerint nincs fedezet.

Természetesen felmerülhet néhány kérdés az üggyel kapcsolatban, így például az, hogy a fedezetet elfogadó nagytőkések, az érintett takarékszövetkezet miért nem vizsgáltatta meg az aranytömböket szakértővel, ami nem lett volna valami költségigényes szórakozás, hiszen a szomszéd ékszerbolt tulajdonosa fillérekért megszakéretette volna az ügyet, majd a végén eljátszotta volna a vizsgálat tárgyán a Klapka indulót.
Az induló kétszeresen is aktuális lett volna, hiszen a rézfúvósok emlékeztettek volna a neves üzletemberre, akitől Berki Krisztián a lánya keresztelőjére szintén aranytömböt vett, de azon még trombitálni se lehetett, mert hungarocellből készült, arany festéssel.
Jeln esetben a kölltségtakarékos zálogházas még az aranybevonatot is megspórolta, a legszebb gagyizós szokások szerint kifényesítette a rezet, jól körbedícsérte, aztán a balek - már, ha balek volt - elfogadta fedezetként.

Hogy hogyan történt a dolog valójában, arról nincs információ, mint ahogy arról sincs, hogy hova lett a kölcsön, melyre ez az "arany" lett volna a fedezet - valószínűleg itt kezdene ez a dolog igazán érdekessé válni.
A Quaestor ügyben is ez lenne az érdekes, ott sincs felelet az eltűnt pénz végállomását illetően - nálunk a pénz időnként úgy el tud tünni, mintha sosem lett volna...
Az ügyben egyébként április óta nyomozás folyik, de se kép, se hang, mindenki kussol, a károsultakat is beleértve.
Az a mondás, hogy szégyellik, hogy palira vették őket, de én ebben nemigen hiszek, hiszen akinek van kétmilliárd elbuknivaló pénze, az szégyenlősnek nemigen mondható.
De legjobban az aranyborítás megtakarítása tetszik, esküt mernék tenni, hogy a cég tulajdonosa fideszes harcos - ott divat az ilyen mértékű elpofátlanodás.
Ha visszemlékszünk az elmúlt tíz évre, akkor az első néhány évben még bevonták a csalásaikat aranyfüsttel, utána kis ideig még befestették arany gombfestékkel, de ma már úgy érzik, erre sincs szükségük.
Elég, ha kicsit kiszidolozzák a gagyit.
Magyarember meg elnézegeti, ahogy lassan elzöldül, amit ő aranynak vélt, de az ő elzöldülése még várat magára, ő bízik és hisz.

Magyarember még ma sem háborog, hiszen, ha kimondaná ő is, amit rajta kívül már mindenki tud, akkor azzal azt is ki kellene mondania, hogy baleknak nézték, hülyére vették - ezt pedig magyarember jólfejlett büszkesége nem viselné el.
Inkább csorgó nyállal nézegeti az eléje hajigált újabb "aranytömböket", az olimpiát, a kerítést, a stadionokat, nem tiltakozik az új és újabb gagyik ellen, áltatja magát a nyereséges olimpiával a magyar határnál megálló népvándorlással, a stadionokkal, úszópalotákkal, hiszen ez a sok szép aranyköd a fedezet arra a vagyonra, ami magánzsebekben landol.
Tulajdonképpen félelmetes ez, hiszen azt mutatja, hogy a sikamlós kis genetikai kód nem tart már semmitől, úgy véli, hogy mindent megengedhet magának, és ebben valószínűleg igaza is van.
Ez a nép demokratikus úton nem fogja tudni elhajtani, hiszen ez a nép sajnos képtelen felismerni a saját érdekeit - igaz, olyan se nagyon van, aki erre felhívná a figyelmét.

De ha fel is hívja, akkor sem hajlandó megmozdulni, mert ő csalódott a pártokban, csalódott a politikusokban, ezek mindegyformák, ő kis pont, hát beletörődik, ne szólj szám, nem fáj fejem - és így tovább.
Ennek pedig az lesz a vége, hogy erőszakos úton kell majd elzavarni a diktátort, és ezerszer is jajj nekünk, ha itt a stadionok népe csinálja majd a forradalmat.
Olvasgatok kommenteket itt-ott, világpolitikáról, menekülthelyzetről, a hazai történésekről és megértem, hogy miért akar Orbán ostoba nemzetet nevelni.
Miért akarja a bérrabszolgák hazájává tenni Magyarországot, miért kell, hogy az ez ország a betanított munkások seregeinek országa legyen, miért jó neki a társadalmi mobilitás megakadályozása.
Buta embereket könnyű tovább hülyíteni, az okosabbja meg elmegy innen, de ez senkit sem zavar - legyen okos Angliában, ne itt okoskodjon.

Szóval, ül a betanított munkás a libaúsztatóból feltuningolt wellness-központ langyos vizében, szíve hazafias eszmékkel tele, agya akkora van, mint egy gyöngytyúknak, memóriája az aranyhaléval veteszik - szidja a kommunistákat, az oroszokat, az amerikaiakat, az Uniót - mindenkit.
És Trianonozik fáradhatatlanul, pedig az lenne az ország vége, ha valami csoda folytán visszakapnánk a Magyar Királyságtól elcsatolt területeket.
Gagyi ország lettünk, zöldre oxidálódott, gagyi eszmékkel.
Meg kellene újulni valahogy, de ehhez az kell, hogy az ország nézzen végre szembe a saját helyzetével.
Nem fog menni, mert ezzel egy évszázadnyi lemaradásban vagyunk - minimum, de inkább százötven év ez a lemaradás.

Pedig egyszer utól illene érni magunkat...

:O)))