Nem azért fontos a vasárnapi boltzár visszavonása, mert azok, akik szeretnek rossz időben fűtött helyiségben lenni, sétálgatni, nézelődni, most újra megtehetik, habár ez se utolsó szempont. Idős emberek ezzel tudtak kicsit spórolni a saját rezsicsökkentési projektjükkel, esetleg ennek eredményeképpen futotta nekik akár még egy tányér meleg ételre is valamelyik gyorsétkezőben és ehhez mégcsak kukában se kellett kotorászniuk.

A családok egy része számára is program volt ez, hiszen az emberek vomzódnak a csillogáshoz imádják a fogyasztási cikkeket, és bevásárlóközpontokban ha megvenni nem is, de legalább megbámulni lehetett a legfrissebb újdonságokat.
Ez is fontos, de ez a történet politikailag fontosabb ennél, mert reményt ad a demokratikus társadalomnak. Reményt ad arra, hogy a hatalom képviselőit vérontás nélkül is el lehet kergetni, ki lehet söprűzni az életünkből.

Azért is fontos ez, mert rengetegen állították, hogy ezeket semmivel sem lehet meghátrálásra kényszeríteni, minden ütőlap a kezükben van, itt csak némi radikalizmus segíthet. Lám, a kis harcimarci meghátrált, mert megijedt: kiderülhet, hogy korhadt és antidemokratikus rendszerének támogatottsága mégsem annyira elsöprő, mint azt magabiztosan hirdette volt...

Mindenesetre már egy hete sejtette, hogy a népszavazás meg nem úszható, legfeljebb kikerülhető, és bár ezzel is arcot veszít, ahogy a kínaiak mondanák (jobb ezt szokni, később nem lesznek talán annyira furcsák a kínai képes beszéd...), mégse annyit, mintha leszavaznák.

Urunk és parancsolónk ugyanis csak nyerni szeret, itt pedig most erre kevés volt az esélye. Mindenesetre jellemző, hogy már egy hete készül a törvény a boltzár feloldásáról, Orbán pedig - szokása szerint - harci helyzetnek fogta fel a dolgot, és azt mondta: "Jó, ha a töltény a tárban van. Hátha meg kell húznunk a ravaszt."

Hát, tulajdonképpen az a lövés már eldördült a törvény bevezetésekor, csak éppen Orbán saját magát lőtte tökön, jóllehet neki igencsak illett volna tudnia, hogy ez milyen fontos alkatrész, hiszen a Cinege utcát is át kellene keresztelnie Herezacskó utcává, utalva a miniszterelnök természetes lakhelyére, melyt Simicska utalt volt ki neki.

Vazallusai természetesen csapágyasra forgatták a szemüket, kenetes marhaságokkal kábították a népet, melynek során a csúcsteljesítményt Kósa nyujtotta, aki azzal indokolta a döntést, hogy végtére is ők nem bolsevikek. Dehogynem, pontosabban bolsevikeknek álcázott maffiózók.

Sokatmondó, hogy amikor a  Keresztapa című filmben összeültek a Cosa Nostra vezetői, ugyanez a kijelentés hangzott el, de ott legalább igazat mondtak, míg itt még ebben is hazudnak. Úgy látszik a debreceni Don Lajkó a Kósa Nostra mibenlétének pontos definicióján még dolgozik...

Azért azt ne higgyük, hogy innentől kezdve minden mámor és kéjhömpöly, ennek elsősorban Orbán jelleme mond ellent, ő igennagyon szeret bosszút állni a vereségeiért. Most sem lesz ez másként, de legyőzhetetlenségének mitosza már a múlté. és ez igen nagyjelentőségű fejlemény, hiszen elgondolkodóba ejtheti azokat, akiknél termékeny talajba hullott a kommunikációs gyomnövény magja, és beletörődtek abba, hogy ez a politikai helyzet megváltoztathatatlan.

Bebizonyosodott, hogy a társadalomnak vannak még eszközei az önkényuralom felszámolására. csak merni kell élni velük. Kevesen voltunk azok, akik hittünk benne, hogy a demokratikus rendnek még ebben a lepukkant formájában is van öngyógyító képessége, és lám, itt a példa. És ehhez nem kellett kivonulni a Parlamentből, nem kellett illegalitásba vonulni, mindössze meg kellett találni azt a kérdést, mellyel a társadalom többsége egyetért, és amely egyúttal eléggé szimbólikus is, mert a hatalom önkényét jelképezi.

Ez az apró kis győzelem - melyet most azért majd kikezdenek jobbról-balról, hiszen némelyeket ezért fizetnek, mások meg csak simán buták - bátorságot adhat a pedagógusoknak is, visszaadhatja a győzelem lehetőségébe vetett hitét emberek százezreinek. Márpedig ez roppant fontos, mert az emberek a győztesekhez szeretnek tartozni, és erre most módjuk van, ha egyébként utálják a diktatúrát. Csak most nem lenne szabad abbahagyni, fel kell írni a pártszékházak falára, hogy addig üsd a Viktort, míg meleg.

Lehetne népszavazást kezdeményezni az állami főméltóságok választások előtti kötelező pszichiátriai-pszichológiai vizsgálatáról, lehetne népszavazni arról, hogy a vagyonbevallások terjedjenek ki a vagyonbevallásra kötelezett egész pereputtyára, vejeket és menyeket nagybácsikat és unokahúgokat is beleértve - a hiányos vagy hamis adatszolgáltatás büntetése pedig azonnali hivatalvesztés legyen. Lehetne népszavazást kezdeményezni az állami vezetők egészségügyi ellátásának helyéről a területi elv alapján, hibás döntéseik anyagi és büntetőjogi következményeiről, stb.

És el lehetne gondolkodni azon is, hogy amikor a miniszterelnök vagyonosodását szándékozik vizsgálni, akár mellé is lehetne állni, ha már nem nekünk jutott eszünkbe. Ettől még nem kell antiszemitává vagy rasszistává válni, ügy mellé kell állni, nem párt, vagy személy mellé - szerintem. Ma itt győztünk, holnap győzhetnének a tanárok,  holnapután az egészségügyiek, és így apránként győzhetne az egész, sikereiben megerősödött társadalom. Mint a libák, akik elől menekül a disznó, mikor az egész libasereglet szárnyát kitárva rohan felé, vadul gágogva és sziszegve. Hogy maradjak a szárnyas-hasonlatnál, a disznó sem kezd menekülni, ha néma kacsák támadják, kell egy kis harci kedv.

Ez az eset alkalmas a felkeltésére, hacsak el nem tékozoljuk a lehetőséget.
Kár lenne érte...

:O)))