Persze a világ felfordult, ma olyanok is csinálják, akik tanítják, bár nem értik - de minimálisan is félreértik.
A médiáról és a médiamunkásokról van szó.Havas Henriket elnézegetvén jutott eszembe, hogy miért is lehet ez jó neki – már persze eltekintve a pénztől, amit köztudomásúlag nem vet meg – nagyon helyesen egyébként.
Merthogy a pénznek normál menetben lenne egy értékmérő funkciója is, de Magyarországon jelenleg nem normál menetben mennek a dolgok, és a pénz nem értéket, hanem gátlástalanságot, erőszakosságot, kapcsolatokat és pofátlanságot mér.Havas Henrik hosszú időn keresztül az ország egyik legsikeresebb újságírója volt, hogy érdemmel vagy érdemtelenül – ezt most ne is firtassuk, mindenesetre sokan szerették, néhányan tisztelték is.
Tulajdonképpen a rendszerváltás dobta őt felszínre, mert bár előtte is tíz éven keresztül újságíróként küzdött a kommunisták ellen, de a rendszerváltás után új tartalmat kapott valláserkölcsi alapokon álló élete, és napról napra harcosabb lett.És egyre beképzeltebb, szinte már önmaga karikatúrája, akin egy idő után már mindenki röhögött – mentségére szóljon, hogy nem is oly túl régen időnként még ő is tudott nevetni a saját dolgain.
Ma már nem annyira, mára már teljesen beleájult saját nagyszerűségébe.Minap Vadai Ágnessel készített interjút az ATV-n, ahová vélhetőleg harcos baloldali elkötelezettsége és a demokratikus ellenzék győzelmének elősegítése érdekében hívta meg műsorvezetőnek a tulajdonos történelmi egyház,.
Némelyik egyház attól válik egyházzá, hogy a vallási közösség vezetői elkezdik a pénzt hajtani, és onnantól kezdve történelmi, amikor a hatalomhoz törleszkedése behozta számukra az első milliárdot. 
Gyurcsány meghívását hősünk nagy kihívásnak tekintette volna, mert azt feltételezte, hogy Gyurcsány úszni fog a boldogságban, ha lehetőséget kap arra, hogy magának a Nagy Havasnak nyilatkozzon – de nagy kár, hogy Gyurcsánynak nincs kedve kitenni magát a nyegle és már kissé kopott médiasztár felszínt karistoló és előítéletes fanyalgásainak.
Merthogy Havas utálja Gyurcsányt, nem kicsit – nagyon.
Gyurcsányt meg ez nemigen érdekli, habár vélhetőleg van véleménye az időnként szereptévesztésbe eső, többnyire kinyilatkoztatásokkal operáló és pedagógusba átmenő médiamunkás tevékenységéről, de neki nem vele van dolga, hanem a választóival.
Így aztán a média közkedvelt Henyója éppoly bánatos, mint Gyurcsány összes többi irigye, akik érzik, hogy hiába a cím, a cafrang, a fanyalgás - a kanyarban sincsenek hozzá képest.
Tulajdonképpen számára az lenne a kedvező felállás, ha a médiatudományok címzetes egyetemi docense társaloghatna a levitézlett és kellőképpen utált politikussal, kioktatgathatná a világ és a politika lényegéről és működéséről, hisz az embert vágyai vezérlik, mint a dal is mondja.
Sajnos, nem teljesülhet minden vágyunk - még az ilyen nagy emberek vágyai sem - az élet merő kiszámíthatatlanság.Ha ló nincs, Vadai is jó, azzal legalább el lehet társalogni, mint macsó libapásztor a libával – gondolta vélhetőleg a sztár – majd elvetette magát a fotelben, és hogy mindjárt tudatosítsa is a felállást, elfelejtette néhány mondaton át köszönteni riportalanyát, aki nemmellesleg nő is.
Jajjj, - csapott egy idő után a homlokára Havas, - hát nem elfelejtettem, hogy itt van velünk a riportalany, a hogyishívják is? 
És elkezdte volna szép szelíden Vadai földbedöngölését, de valahogy ez a mi Henrikünk nincs túl jó passzban mostanában, mert ha abban lenne, akkor bizonyára nem becsüli ilyen látványosan le pofozóbábúvá átminősített riportalanyát.
Akkor tudja róla, hogy a magyaron kívül hat nyelven beszél, tudja, hogy jogász és közgazdász, tudja róla, hogy címzetes egyetemi tanár, ami egy kicsivel jobb csak a címzetes egyetemi docensnél, akkor - talán - nem kezd vele riportkészítésbe kissé avas panelok előrángatásával, akkor utánanéz a témának, amiről beszélgetni akar.
Így aztán, mikor a fagyi visszanyalt, akkor a médiamogul, a címzetes egyetemi docens ott állt, mint borjú az új kapu előtt, miközben szép csendesen és sercegve égett, mint a Reichstag.
Azért a végén erőre kapott és természetesen visszaélt azzal, hogy ő irányíthatja a beszélgetést, és megkísérelte roppant nagy demokratának nyilvánítani magát, miután engedte riportalanyának egy bővített mondat erejéig kifejteni a véleményét Havas kissé ingatag alapokon álló kinyilatkoztatásairól.
Majd ugyanezzel a lendülettel kortesbeszéddé próbálta silányítani azt a választ, melyből kiderült, hogy csak a levegőbe beszélt, esetleg a szél himbálta az állkapcsát.
Szánalmas volt, mint ahogy az a jópofizgatása is, melyben kifejtette korábban, hogy mekkora kihívás lesz neki Gyurcsánnyal riportot készíteni, merthogy nem tudja, hogy lesz képes elfogulatlan maradni. 
Vadaival nemigen tudott mit kezdeni, tán ha megpróbálja az ő combját is fogdosni, mint Görög Zitáét, akkor zavarba jön, de az is lehet, hogy csak nyakonvágja.
Én azt mondom, talán most kellene abbahagyni ezt a riportkészítést egyenes adásban, a riportkönyv az jobb műfaj, azt lehet csiszolgatni, cizellálgatni, minek azt erőltetgetni, ami már nem megy.
Hagyni kell a fiatalokat is élni.
Tudni kellene szépen öregedni…

:O)))