A RÁHEL ESKÜVŐJÉN ELLOPOTT TELEFONOKON  EZ AZ APPLIKÁCIÓ VOLT...

Vége a választásoknak, hálistennek, Orbán elégedett pofákat vág, ami nem is csoda, pisilés céljából kutatott a gatyájában és két faxt talált benne.
Most, hogy kiderült, hogy róla beszélnek a Miatyánkban (Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen") tulajdonképpen elégedett is lehetne, a gempa se viszket a bőre alatt, már a nyelvét is vissza tudja húzni, pedig nemrég még minden tekintetben leverte a kaméleont – és mégsem.
Pedig hány álmatlan éjszakájába került, hogy kitaláljon valami ütőset a Nagyorrú eltárolására a Gyorskocsi utcában, hozzá képest Rákosi elvtárs a Rajk-per előkészítése során egy mormota volt.
Nem jött össze semmi.

Pedig élete során ilyen-olyan eszközökkel, jogásztól-juhászig szinte több embert nyírt ki, mint amennyit megvett, pedighát utóbbiakból is kijönne az új főváros, New Alcsút lakossága, mely a Várhegyen kerül majd kialakításra, uniós forrásokból.
Mindenesetre Ferkó ügyében kőbe szaladt a kasza, és ez egy olyan embernek, mint amilyen a Mi Világítótornyunk – aki, mint ma megtudhattuk, alkohol nélkül csinálta végig a kampányt – tűrhetetlen.
Akkor lett volna pedig igazáncsak hatékony, ha a depresszió elleni bogyóira ráküld egy-két házifőzésű felest, akkor talán repült is volna egy-két kört, úgyis hiányzik még a csoda a szentté avatásához.
Igaz, hogy ez az ország még úgy-ahogy áll, az elszámolható lenne csodaként szentügyileg, de azt is figyelembe kell venni, hogy ő lesz az első református szent, Szent Lopácius néven.
Az úttörőkkel szemben mindig magasabbak a követelmények, ezt pedig ő pontosan tudja, hiszen nemhogy csak úttörő volt, de KISZ-titkár, sőt Ifjú Gárdista is - igaz, akkor a Gárda még nem volt Magyar…

Viktor, szegény, a Gyurcsány-fóbiájába fog végképp belebolondulni.
Úgy kezeli a problémát, mint az egyszeri ember, aki nem hitte el, hogy amikor becsukta a hűtőszekrény ajtaját, kialudt a lámpa, ezért hopp! – hirtelen kinyitotta és lám, igaza is volt!
Normális ember a helyében elégedetten hátradőlne a Centrális Erőtér kellős közepén, ölébe fektetné fénykardját és fürdene az erőben, mely vele van, de ő egyrészt ugye nem, másrészt meg maximalista.
És – mint nyilatkozta – azt tanulta politikai pályafutása során, hogy az ellenfelet, ha mód van rá, akkor meg kell ölni.

És úgy érzi, hogy most mód van rá, hiszen zombiserege diadalmaskodott, számuk a győzelemmel gyarapodott, az ellenség csapatait – mint Zsukov Sztálingrádnál – először részekre szabdalta, majd egyenként megsemmisítette, ügynökei ott vannak minden politikai pártban és az államélet minden területén, meg minden kilométerkőnél.
Ha egyszer megszületik majd Orbán ügynökeinek listája, Kádár lelke zokogni fog – a lista hosszabb lesz, mint ide Lacháza.
Így aztán, most, a nagy csalódás után, hogy a választások során mégsem semmisült meg a Deutálom Koalíció, frontális támadást rendelt el, melyben részt vesznek segédcsapatai is.

Ott vannak a szocialisták, élükön Tóbiás tábornokkal, aki arról nevezetes, hogy harminc évig mozdulatlanul tudott ülni a seggén, közben dúdolgatott: 
Éliás -Tóbiás, mit csinálsz?
Vakarom a talpam, talpam, 
Vakarom a talpam halkan!
Rendkívüli képességéért el is nyerte a marsallbotot, és végre megjelölhette a célt a szocialisták megizmosodott szavazótáborának - aki kitalálja, hogy ki ellen harcolt a választások során és ki ellen fog harcolni a választások után, az jogosult egy hangszóróra…
Ha valaki azt mondaná neki, hogy jóember, de nagy marha vagy te, bizonyára megsértődne, pedig ebben a relációban a marhának lenne erre jogalapja.
De nincs mit tenni, ha a Pukk Laci bácsi ezt írta elő, akkor ezt kell tenni, mertmivelhogy amint ezt a külvilág tudomására hozta, a pénzesláda kulcsa immár a pártelnöknél van, ami akkor is nagyon szép, ha a láda üres.
Viszont azért pénz mindig akad, de az nem ládában van, hanem zsebben, onnan osztogatja a szürke eminenciás.

Mindenesetre hivatalosan is vége az együttműködésnek, és a szocik innentől kezdve vezérkaruk lengetni fogja a vérnarancs színű zászlót,  falusi talpasaik meg ellesznek a Gyurcsányozással, természetesen elvi alapon.
Az egész Szocialista Párt jelenleg éppen olyan, mint a lejtőn elszabadult autó, melyben a bolond sofőr itt a piros-hol a pirost játszik a három pedállal, hátha eltalálja a féket, a motorházon ülő Orbán meg röhög rajta, hiszen a fékekben nincs is fékbetét…

Fodor is odanyilatkozott egyet – nem tudni, ez az ember magasabb vagy szánalmasabb, de hogy nevetséges, az vitathatatlan.
Viszont ő is utálja Ferkót és ezzel szépen beleillik a kórusba, mint drámai szoprán.
Az Együtt-PM most hallgat, majd megszólal, ha a többiek elhallgattak, ők gyárilag és nagyon szeretik a célszemélyt.
Gyurcsány is hallgat, igaza is van, ezekkel már felesleges vitatkozni, ki a franc társalog a levesbetéttel?
Ellenben megrendelheti a hatfogásos vacsorát annak örömére, hogy gond nélkül megszabadulhat tőlük, ha szeretnék, kínos lenne ezt a sok tehetségtelent a francba küldeni.

Ami azt illeti, valószínűleg senki nem fogja elhinni, de én a szocialistáknak drukkoltam, hogy találjanak magukra végre – mint megrögzött baloldali szerettem volna rájuk szavazni, melléjük állni, szerettem volna elhinni, hogy ők képviselik az átlagembert, a kiszolgáltatott kisembert, de nem hagyják.
Ez a sorsunk - Orbán és a szocialisták arra kényszerítenek bennünket, hogy Gyurcsányra szavazzunk, őt támogassuk, nem hagynak számunkra más választást.
Őneki meg most adott az élet egy utolsó esélyt, hogy korrigálja a rengeteg hibát és ügyetlenséget, és felépítsen a bonviván kulisszái helyett egy pártkinézetű pártot, minél kevesebb ideológiával és minél erőteljesebb baloldali értékkel a programjában.
Meg építsen szervezetet, keressen hozzáértő embereket, szakértőket, és lehetőleg ne csak olyanokat, akik bólogatnak neki, meg ájult szerelemmel tapogatják a zakója hajtókáját.
Okos emberek kellenek mellé és meg kell tanulnia végre, hogy egy párt nem dodzsem, amit egyedül vezet és bátran rángathatja ide-oda a kormányát, hanem egy olyan autóbusz, melyen sokan ülnek, és a sofőrnek roppant észnél kell lennie.
Kíváncsi vagyok, él-e a lehetőséggel…

:O)))