A világpolitikai tényező vetített képekre lövöldöz.
A baloldallal nyűglődik, melynek politikusai szerinte nem szereti a magyarokat, mégpedig azért nem szeretik őket, mert magyarok.
Ha ezt a logikai vonalat végigvisszük, akkor ki kell egészíteni, hadd pompázzon teljes szépségében: a magyar baloldal magyar politikusai nem szeretik a magyarokat, mégpedig azért, mert a magyarok - magyarok.
Azért ez a Graz is egyre gyengébb munkát ad ki a kezéből, de persze az is lehet, hogy a leépülés ütemének gyorsulása ellensúlyozza a kétségtelen eredményt: szeretett miniszterelnökünk Tusnádfürdőn legutóbb nem lépett rá a nyelvére.
Nem tudni, hogy ez az állapot mennyire lesz tartós, de drukkoljunk, vallásos népek esetleg imádkozhatnak is a nagybeteg állapotának stabilizálásáért.

Magyar baloldal momentán ugyan nincs, de ez őt nem zavarja, ugyanúgy szitokszóként használja a fogalmat, mint a liberálist, feledve párttitkári fogantatását, KISZ-titkári múltját, a Liberális Internacionáléban betöltött alelnöki tisztjét.
Útban a Fasiszta Nagytanács felé, így az út felén túl már gondot okozna új mumust keresni követői számára.
Így aztán ez a deal - szidjuk a komcsilibsiket, és biztos, ami biztos, szidjuk Gyurcsányt is,

Erre a feladatra Kövér Lászlót, a nagy ideológust delegálta, aki elmondta, hogy az elmúlt huszonöt év kormányainak fele negligálta a nemzeti szempontokat, vagy egyenesen nemzetellenes politikát folytatott.
Szerinte a folyamat mélypontja Gyurcsány volt, aki a nyílt nemzettagadás politikáját folytatta, amit aztán a mai magyar baloldal is töretlenül folytat.
Nemzeti szempont pedig az, amit ők annak nyilvánítanak.
Nomármost, hogy valaki ennyi idő alatt se legyen képes felfogni, hogy a magyar baloldalnak semmi baja sincs a határontúliakkal, mindössze azt szeretnék, hogy Magyarország dolgairól azok dönthessenek, akik viselik is a döntéseik következményeit - ez felettébb sajnálatos.

Ha a libaólban a görény szavazata dönthetné el, hogy mi legyen a menü - kukorica vagy libacomb, akkor a libák azon része, akiket nem bódított el a görényből kipárolgó sajátos parfüm, joggal gágoghatnának felháborodottan.
Ami meg Gyurcsányt illeti, véleményem kissé eltér a bajszos ideológus véleményétől: a baloldali politikus még mindig olyan benyomást kelt, mint hófehérre meszelt világítótorony az elmúlt huszonöt év politikai szartengerének partján, a számunkra egyelőre megmászhatatlannak tetsző demokrata bérceken.

Természetesen attól még nem lesz nemzetközi jelentőségű politikus senki, ha csak a saját udvarát szarja össze, ehhez az is kell, hogy távlatosabb legyen, messzebbre tekintsen.
Ne legyen kétségünk, Orbán tudja a dolgát, ezért - harcostársával kéz a kézben - nekiment az európai baloldalnak, ahelyett, hogy kéz a kézben visszamentek volna garanciális javításra Ausztriába.
De nem ez történt, hanem kiderült, hogy tulajdonképpen szeretjük az Uniót, csak az európai baloldalt nem szeretjük - mert a Nemzeti Sejt titkon gaulleista.
Pontosabban, mi magyarok vagyunk gaulleisták, akik utáljuk magunkat, de különösen Gyurcsányt.
Ami azt illeti, én nem vagyok gaulleista, de hát ki vagyok én a Nemzet Megtermékenyítőjéhez képest, porszem vagyok én az ő talpa alatt, amit csak az tesz némiképp kényelmetlenné, hogy nem véletlenül nevezik egyes hálátlan népek porbadurrantónak.
Termetét tekintve De Gaulle orra nagyobb volt, mint ő maga, politikusként pedig összemérni magát vele, maga a közröhej.
Normálisabb országokban egy ilyen enyveskezű maffiózó két hétig se lehetne miniszterelnök, de hát lassan érő nép vagyunk...
Így, ha éppen beledurrant a nulláslisztbe, annak rám - és lehet, rád nézve is negatív következményei vannak, hiszen a világ egy kalap alá veszi a magyarokat, és aki nem tart éppen indiai eredetű néptörzsnek bennünket, az mind-mind ostoba, rövidlátó, békétlen krakélernek gondol, és úgy kezel minket, mint mi a menekülteket.

Hogy a nácik immáron nyíltan grasszálnak az országban, fegyverrel a kezükben fotózkodnak, jelmezekben ijesztgetik a békés népeket, ez nem érdekes - a baloldal érdekes.
Ami nálunk - az ideológiai zűrzavar okán - egyenlő a demokratikus oldallal - azokkal, akik nem szeretnek diktatúrában élni.
Az csak a baj, hogy ők bátorítják a diktatúrát, örökös torzsalkodásukkal, ostoba békétlenségükkel.
Ők azok, akikre ha ránéz a választó, akkor csak legyint: ez a sok, egymással veszekedő, összefogásra képtelen kisorbán kell nekem?
Nem kétséges a válasz, mint ahogy Orbán jövője sem.

Akkor indulunk majd el a megoldás felé, ha lesz egy baloldali politikus, aki be meri ígérni Orbánnak és bandájának, hogy egy kormányváltás után - legyen annak időpontja bármilyen távoli is - azonnal bíróság elé lesz állítva az egész bagázs, és mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzásra lesznek ítélve a kedvezményezetteikkel meg a pereputtyukkal egyetemben.
Ebből ért a magyar, aki utálja a magyart, különösen, ha az kilopja a szemét, tönkreteszi gyermeke jövőjét és a fél országot koldusbotra juttatja.
Már él valahol az az ember, aki erre a feladatra alkalmas.

Hát igen - azt már tudjuk, mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz...

:O)))