A csapból is a Hibbant folyik.

Hogy egyházának tagjai ünneplik az ő Moon tiszteletesüket, ez még csak rendben is lenne, de a cikkek túlnyomó része, melyekben megemlékeznek a Nagy Születésnapról, ájult szemforgatással rója a tiszteletköröket a gátlástalanság és agresszív erőszakosság oltára előtt, melynek tetején guggolva éppen a magyar demokráciát és a jogállamot tiszteli oldalba a szociopata, aki évek, sőt évtizedek óta köpi le, hazudja szembe és lopja szét az országot.

Hát igen, van a bűnnek és a pofátlanságnak egy olyan mértéke, mely már tiszteletet vív ki környezetéből - van olyan nő is, aki már olyan csúnya, hogy az már szép.

De talán azért a sajtónak dolga lenne, hogy reálisan szembesítse a népet azzal, hogy kire is bízta a családi kasszát, a felesége tisztességét és a lánya szüzességét.

Ne legyenek kétségeink, ez, miután megerőszakolta a feleséget és a lányt, bizony bele fogja törölni a farkát a frissen mosott függönybe.

Azt mondják, hogy tehetséges ember.

Ezt leginkább arra alapozzák, hogy azért tehetséges, mert minden barátját és ellenségét túlélte, ellenségeit megsemmisítette huszonvalahány éves pályafutásának összes viszontagságai dacára.

Hát nem tudom, ha nyilvánosan is kimondanánk, hogy egy szedett-vedett, ócska rablóbanda hazug és gátlástalan vezére, akkor lehet, egyet is kellene értenem tehetségének magasztalásával, de talán mégiscsak figyelembe kellene vennünk, hogy egy országot tett tönkre, tesz tönkre ma is, és ez az ország véletlenül éppen a mi országunk.

Tisztelhető jellembeli tulajdonságai nincsenek, ellenben remekül felismeri azt a pontot, melybe beletolva a feszítővasat hipp-hopp fel lehet pattintani az ország kincsesládájának tetejét, hogy aztán vállig lehessen kotorni a pénzben.

Vagy talán politikai szilárdságát lehetne tisztelni?

Ugyan, dehogy.

Ez a pojáca született köpönyegforgató, és bár szerintem ő Kossuth Lajoshoz méri magát, de szerintem inkább a török által bebörtönzött Móré Lászlóra hasonlít, aki azon kívül, hogy összeveszett a Portával, a császári udvarral meg mindenkivel, aki még arra járt, közben szorgalmasan fosztogatta is az országot.

Nem szeretném most taglalni a tehetséges tolvaj dicső tetteit, legyen az elég, hogy amikor bekerült a politikába, a seggén lyukas volt a gatya, ma viszont többszörös milliárdos, vagyona pedig olyan, mint a jéghegy – kilenctized részét nem látjuk.

Emellett ez a vagyon az utolsó tízforintosig lopásból, korrupcióból származik, merthogy nem csak az a korrupció, ha valaki lekenyerezi a parkolóőrt, hanem az is, ha Magyarország leggazdagabb embereinek igen kedvező létfeltételeket teremt, némi hála fejében.

Plusz Gripen, a tizenkét állami gazdaság, meg a ne mi nyerjük a legtöbbet.

Meg amiről még nem tudunk.
Esetleg szilárd jellemét kellene dicsérni?

Vagy, hogy miniszterelnöki hatalmát nem használta fel magánvagyona gyarapítására?

Ugyan, ezen csak mosolyogni lehet…

Esetleg sikeres kormányzása a titok?

Ez is vicc, első kormányzása során kifosztott államkincstárat hagyott maga után, menet közben összes szomszédunkkal összekülönbözött, a nemzetközi politikai életben pedig annyi baromságot hordott össze, hogy nyugaton teljes volt az elégedettség, mikor végre elette a fene az ország éléről.

Az elmúlt három évben az unortodox gazdaságpolitikával, meg az irreális megoldásokkal elérte, hogy Európa bohócává tette az országot.

Esetleg jólétet hozott a népnek?

Ugyan, ahova nézünk, mindenhol minden rohad, a nép meg nyomorog.

Demokrácia nincs, fenntartható fejlődés nincs, az államadósság nőtt, az emberek közérzete rohadt, és most várjuk a csodát, de a csoda nem fog eljönni hozzánk, mert még a csoda is utálja az önkényuralmat, és ha találkozik vele, hanyatt-homlok menekül…

Mi hát az egyenlege huszonöt éves politikai pályafutásának?

Kudarcok, erőszakos érdekérvényesítés, baltás gyilkos, nyugdíjpénztár, Simicska, Torgyán, Lázár, Semjén, de lehet, jön még Vona Gábor is.

Stadionok, ötmillió létminimum alatt élő állampolgár, éhező gyerekek, meg az ország szétrablása.

Ma trafik, holnap erdő, holnapután Nemzeti Italáru-nagykereskedések, kisvonat a családnak, stadion Gazsinak.

A veszteséglistán ott a demokrácia, ott az ifjúság, az oktatás, az egészségügy, a magyar föld, a modernizáció, ott az életünk.

Legjobban mégis azt utálom benne, hogy elfeledte, honnan jött.

A történelem majdcsak megtanítja neki egyszer.

Ez egy tehetséges ember?

Nem is tudom, a tehetségest, vagy az embert kellene megkérdőjelezni.

Esetleg mindkettőt, együtt és külön-külön is?

:O)))