Vagy kertitörpénk…
Nem mindegy, hogy a mindenütt jelenlévő törpeség a giccs és a kisszerűség világát jelenti, vagy épp ellenkezőleg, a hobbitok kora ez.
Lehet-e a tömeggyártott törpéből egyedi műalkotás? – merengett Réz András, miközben baltával szétvertek egy kertitörpe-szobrot az ő társszervezésében létrejött kiállításon.

Hogy a Dopeman név neki mit mond, azt nem tudjuk, de azt sejtjük, hogy nem szívesen lennénk a helyében, ha tovább marconásodik a helyzet.
Merthogy nem egy tömeggyártott kertitörpéről van szó, az már tutifix.
Én inkább egy mutáns hobbitra tippelek, melynek seggéből egy csokor árvalányhaj lóg ki, két keze a zsebeinkben matat, míg agyában újabb és újabb stadionok képe pereg, megállíthatatlanul.
Hát, mindenesetre az idők nem válnak habkönnyűvé az elkövetkező néhány évben, az már biztos.

Erre lehet következtetni az állapotrosszabbodást előre jelző megnyilatkozásokból, köztük a legutóbbiakból is, melyekkel a Vas Népének adott, a lap online oldalán vasárnap megjelent interjúban találkozhattunk.Már a bevezetés is szörnyű, hiszen azt találta mondani, hogy nagy korszak kapujában vagyunk.
Hát komámasszony, ha te nyugodtan akarsz aludni, akkor messze kerüld el a nagy korszakokat, mert a nagy korszak a kisembernek általában árt, de minimálisan is kényelmetlen.

Utoljára ilyet gyanútlan népünknek Rákosi pajtás ígért, de be is tartotta az ígéretét, ma sem feledjük az ÁVH-t a kitelepítéseket, a padlássöpréseket meg a mindent átlengő, mindenhová beszivárgó félelmet, jóllehet bukása óta eltelt már vagy hatvan év.
Mi mégis az ő hatvanadik születésnapját tartjuk számon, melyre ajándékképpen a mai nagypofájú politikusok felmenői szalmából fontak címert, gyufaszálból építettek Parlamentet és dolomitból faragtak bölcsőt, melybe a kis Mátyást jelképező fürtöshajú kaucsukbabát belepottyantotta a gipszgólya óraszerkezete – ezt a bölcsőt örökölte meg később a kis Viktorka.
Szóval, ha rám hallgatsz, szard le a nagy korszak kapujának kerékvetőjét, és menekülj, amerre látsz.
A jövő fényes, de még nem reménytelen.

Az oktatási átalakításokról megtudhattuk, hogy az irány jó, de még sokat kell tenni, hogy hibátlanul működjön a gépezet, az egészségügyre kitérve pedig arról beszélt: emelni kell a háziorvosok jövedelmét.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a mindkét ágazat vezérkarát szélsebesen elhajtották a francba, még a tömeglázadás kitörése előtt, az oktatás nagyasszonya, Hoffmann Rózsa elhervadt, és az egészségügyet irányító GYEMSZI vezérkara is – némi libaaprólék mellett - levesbetétként végezte.

A háziorvosoknak pedig emelni kellene a bérét, merthogy szakorvosok és kórházi személyzet hiányában új modellt vezetünk be, melynek következtében némileg megnő a leterheltségük.
Az „Egy a tábor, egy a zászló, egy az orvos!” jelszó jegyében visszatérünk népünk aranykora, a Horthy-rendszer egészségügyi modelljéhez, ahol mindenki abban halt meg, hogy beteg volt, és a rendszer sem volt túlterhelt,hiszen a beteghez akkor hívtak orvost, mikor már a hasán hűtötték a görögdinnyét.
Egy falu, egy orvos, kisvárosnál kettő…
Még nem késő, rohanjunk kamilla-virágot szedni, szárítani, továbbá a denevérürüléket se herdáljuk, jól jön az majd még a ráolvasás mellett, melyben természetesen nem lesz része az elmebetegségét magánklinikákon kezeltető politikai elitnek, hiszen nekik lesz ilyesmire mindig lesz pénzük.
Neked is lesz pénzed magánklinikára?

Ami viszont ennél is izgalmasabb, az az új állam-modell, amelyben az egyik legfontosabb kérdés az, hogy lesznek-e olyan polgármesterek és megyei vezetők, akik képesek együttműködni a kormánnyal. "Az együttműködéshez bizalom kell. 
Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó" – fogalmazott a hobbit.
Érdekes, az egész világon megy az ilyesmi, és ha Angela Merkel ilyet találna mondani, másnap már elmeosztályon kezelnék, ez meg itten ki tudja, mikor volt kontrollon utoljára?

Az állam pénze ugyanis nem a kormány, és végképpen nem a kormányfő pénze.
A kormány feladata, hogy meghatározza azokat a feladatokat, gazdasági prioritásokat, melyeket az ország elé célul tűz, ezekhez kell állami forrásokat hozzárendelnie, méghozzá függetlenül attól, hogy egy adott területen a polgármestert Héjjas Ivánnak vagy Szamuely Tibornak hívják.
Az önkormányzat ugyanis nem a kormány végrehajtó szerve, sem nem egy baráti kör, hanem alakosság közvetlen képviselete, melynek boldogabb országokban a saját ügyeiben döntési jogköre van.
A miniszterelnök viszont azt kérte az emberektől, hogy olyan önkormányzati vezetőket válasszanak, akik őszintén tudnak közösen dolgozni a jelenlegi kormánnyal. "Ahol ilyen képviselők, polgármesterek lesznek, ott kialakul az összefogás, és az emberek érezni fogják a közös munka előnyeit" - mondta.
Mi ez, ha nem a demokrácia meggyalázása?
Mi a diktatúra, ha nem ez?

Azt is mondta:  "ez az ország a miénk, mi döntjük el, hogy mi történik itt".
Ebben is téved, ez az ország nem a kétmillió kétszázezer Fidesz-szavazó országa, hanem tízmillió magyar emberé, a hétmillió nyolcszázezer választópolgáré, akik közül mindenféle okoknál fogva hárommillióan nem vettek részt a választáson.
Hogy ma a Fidesz – konkrétan Orbán dönti el, hogy mi történik itt, az előfordulhat ugyan, de az nem, hogy azt hirdesse valaki, hogy ez örökérvényű állapot lesz.
A hatalom itt négy évre kapott lehetőséget arra, hogy bebizonyítsa: méltó rá.
Nemigen akar sikerülni.

Ami itt következik, az egy furcsa időutazás – vissza a múltba.
Az oktatásban már nem csak az egyetemi, de a középiskolai oktatásban résztvevők számát is csökkenteni fogják, a szakképzés betanított munkásokat nevel majd – minél ostobább a birka, annál könnyebb terelgetni.
Az egészségügyben visszajön a falusi doktorbácsi, aztán rendelhetsz magadnak tőle MRI-t meg CT-t – a diagnosztikai eszközök csúcsa a spatula lesz, mellyel az idősebb hölgyek kinyújtott nyelvét vizsgálja majd télikabátban - a fiatal lányoknak le is kell ehhez vetkőzniük meztelenre…
Csányi teheneinek különb már ma is az egészségügyi ellátása, mint neked… 

Persze elhangzottak a rezsicsökkentési diadaljelentések is, no, meg az infláció elleni harc sikertörténete, meg a foglalkoztatottság növelése.
Azért érdekelne: ez az ember ennyire nem ismeri azt az országot, melyet vezet?
Mert azt a benyomást kelti, mint az a sofőr, aki egy IFA volánjánál ülve a saját energiacellás autójáról fantáziál és berreg is közben…
De lehet, hogy zümmög, a fene se ismeri itt az energiacellát Széles Gáboron kívül…

Ma van a nemzeti gyásznap, lassan odaírhatjuk a vértanúk listájának végére a nemzetet is.
Remény se sok van, ha belegondolunk, hogy a tizenhárom kivégzett közül tán öt, ha magyar volt, a többi örmény, horvát, osztrák szerb ősökkel rendelkezett – örök hála az áldozatukért.
Mi meg gondolkodjunk el az arányokon…

:O)))