Tóásó is jó valamire, ha nem is tökéletes.
Például rettenetesen konspirált módon ki lehet menekíteni Bolíviából, hátha addig se arról szól a közbeszéd, hogy tolvajbanda, hol a lé?
Merthogy ez itt az igazi kérdés, ezt kellene valahogy feledtetni a magyarral, akinek egyébként is aranyhal a totemállata, merthogy az emlékezete öt másodpercre terjed visszafelé.
Ebben partner a média, amelyik szorgalmasan csámcsog a halálbüntetésen, a trafikfóliákon (már szeretjük a trafikosokat, eltelt az öt másodperc…) – erre megfelel Tóásó is, akinek kalandos menekülése olyan szívhezszóló történet, hogy szem nem marad szárazon.

A történet arról szól, hogy a Rózsa Flores Eduardo nevű elmebeteg kalandor felbíztatta ezt a csipetagyút, hogy menjenek Bolíviába és nyiffantsák ki az elnököt.
Rózsának szinte mindegy volt, kit merényel meg, mert hivatásos forradalmár, zsoldos, emellett az őszödi beszéd összes titkának tudója is volt.
A Nagy Csapat össze is állt ámde az illegális munka nem volt erősségük, így lebuktak, elfogásuk alkalmából az ügymenet egyszerűsítése céljából úgy lövöldözték őket halomra, mint Semjén a vadludakat.

Tóásó életben maradt, valószínűleg azért, mert ezer kilométerről ordított róla, hogy ő a gyenge láncszem, meg is kötötte aztán a vádalkut, annak rendje – módja szerint.
Hat évet ült, ahogy elnézegetem lányos arcát, nem lehetett könnyű élete, ezzel a típussal szívesen játszanak papás-mamást a nehézfiúk a világ minden táján…
Kiszabadult, és a Baptista Szeretetszolgálat „a Magyar Állam segítségével kimenekítette”.
A kimenekítés is megér egy misét, maga a 007-es ügynök se csinálhatta volna jobban!

Amikor szabadlábra helyezték, akkor a baptisták forradalmárok szabadítására szakosodott szervezete vette kezébe az ügyet, és egy teljességgel jelentéktelen napon, nagyon titkosan beültették egy taxiba.
Mellé ült a szervezet képviselője, merthogy annál volt a pénztárca – a forradalmárokat ugyan szeretik, de a pénz azért más dolog, ha pénzt adsz a kezébe, lehet, hogy évente szabadítgathatod.
A forradalmár, aki bátran viselte a kínzásokat, most minden döccenőnél felszisszent, hol felül, hol alul, a börtön feelingje még ott kísértett…
Kétszer cseréltek taxit, másodszor a határ előtt, piscora, aztán hason kúszva megközelítették a határátkelőt.

És akkor eljött a legnehezebb perc - átadták érvényes útleveleiket a tisztviselőnek, aki szúrós tekintetét előbb a forradalmárra, majd a fényképre vetette, aztán ezt megismételte fordítva is.
A légy megállt a levegőben, majd a tisztviselő unottan intett, és ők boldogan szívták be a chilei pampákok lámatrágyájának édes illatát…Aztán már csak egy veszélyes pillanat volt, mikor – már Budapesten – a BKV ellenőrei kérték tőle a jegyet…
Szijjártó miniszter is kitett magáért, mikor rendkívüli bátorsággal kiállíttatta számára a minden magyar állampolgárt megillető útlevelet, ne feledkezzünk meg róla sem.
A TEK pedig megkezdte figyelését.

Szóval, akkor ezzel rendben is vagyunk, egy napot máris nyertünk, nem a Quaestor-pénzről beszéltünk...
Ma Orbán megígérte, hogy személyesen gurít minden hordót az Illatos útról a veszélyeshulladék-tárolóba, Rogán csodálkozott, hogy ezek a hülye trafikosok miért fóliázták le a kirakataikat, mikor ezt nem írta elő semmi – akár be is falaztathatták volna.
De a kérdés azért ma is kérdés maradt: Tolvajbanda, hol a lé?

Persze itt is közel járunk a megoldáshoz, Mészáros gázszerelőről kiderült, hogy cége tízmilliárdos megrendeléshez jutott versenyeztetés nélküli közbeszerzésen – vízügyi feladatokat kell végrehajtania,  gátakat kell rendbetenni – ő a mi második tóásónk, de neki kevés lesz hat év…
Csak arra kell vigyáznia, hogy ürgének ne nézzék.
Istenem, ha ezt Pelikán elvtárs megérhette volna!
Rendesebb országokban már ülne ez az egész banda, nekünk még várni kell erre, de hiszem, hogy jön még egy értelmes politikus, aki azzal kezdi majd a kormányzását, hogy az utolsó petákig kiforgatja ezeket a vagyonukból, az jobban fájna nekik, mintha a saját lábaikat vágnák le. 
Bolíviában Morales elnök rövidítette le az igazságszolgáltatási folyamatokat, Romániában a nép, hát, majd meglátjuk, nálunk melyik kottából játsszák a gyászindulót.

Ha abból indulunk ki, hogy a sportolók bátor és egyenes jellemű emberek, és végignézzük a sportszövetségek vezetőit, azért vérmes reményeink nem lehetnek, kivéve, ha jön egy határozott jellem, aki legyilkolássza ezt a bandát.
Akkor majd ő nevezheti ki a kézilabda-szövetség elnökét.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!

:O)))