Régi tudományos megállapítás, hogy van, akinek van gerince, a többi meg Fideszes.

Erre most tessék, kiderült, hogy van kivétel, aki erősíti a szabályt.

A kivétel neve: Ángyán.

Hetet-havat összehord a szocialistákra, általában a baloldalra, nehéz őt balról szeretni, de talán erre nem is tart igényt.

Viszont tisztelni és elismerni kétségkívül nagyon könnyű, mert megtestesít egy olyan ethoszt, mely nem engedi a csordaszellemet a szakmai érvek és a meghirdetett elvek fölé kerekedni, mely képes számonkérni azon is az ígéreteket és korábbi szavait, akinek gyakorlatilag a kezében van egész egzisztenciája, politikai jövője, sőt – ahogy ezt a jellemtelen társaságot ismerni lehet, tán még családtagjai sorsa is.

Nem könnyű valakinek, aki magas tisztséget tölt be jellemesnek maradni, maga a politikai struktúra ezerféle kibúvót kínál az ilyen embereknek, ha szembekerülnek elveik, meg az általuk megtapasztalt gyakorlat.

Ilyenkor lehet arra hivatkozni, hogy frakciófegyelem van, meg, hogy az ellenséges pergőtűz viharában hátbatámadni a saját csapatokat az olyan, mintha a liba kinyitná a libaól ajtaját a rókának, fertelmes árulás, olyan, mint amikor a Székely Hadosztály megnyitotta a frontot a romá… nem jó, mint amikor Hegedűs hadnagy lepaktált a törökkel – szóval van érv dögivel.

És bizonyára volt kis méz is Ángyán madzagára csorgatva, de ez sem használt.

Nincs veszélyesebb a tisztességes embernél.

Hogy Ángyánnak a földbérletek dolgában igaza van, afelől kétség sincs - ha valami gusztustalan és penetráns a magyar politikában, hát ez aztán a gátlástalanság és erkölcstelenség, a pofátlanság  csimborasszója.

Hogy mennyiben van igaza a kívánatos birtokszerkezet dolgában, meg a családi kisgazdaságokra épülő magyar mezőgazdaság jövője tekintetében, azt nem tudom, de azt igen, hogy ha a családi gazdaságokat hiányolja a mai földpolitikából, akkor téved.

Ma a magyar mezőgazdaság családi gazdaság - egy, legfeljebb két - három család kezében összpontosul a termőföld java, ami nem az övék, azt nem is érdemes megművelni.

Hogy aztán ezt a családot Orbán-családnak hívják vagy Csányi-családnak, vagy mindkettőnek, ez gyakorlatilag mindegy is, mint ahogy az is, hogy a földek új bérlőit Strómann Gézának vagy Strómann Juliskának hívják.

A módszer ismert Mario Puzo: A keresztapa című könyvéből, melyet a szerző vélhetőleg egyenesen a magyar nép számára írt, hogy legyen sorvezetője napjaink történéseihez.

A regényben a Corleone – család Las Vegasi kaszinóépítése során a részvényekkel adták elő ugyanazt, amit most a bérletekkel, ott is volt, aki ellentmondott, hadd ne keserítsem el Ángyán képviselő urat az események taglalásával.

Szóval nincs igaza, a magyar föld a Családok kezén van, és méginkább azon lesz, mikor majd a bérlőknek először elővásárlási joguk támad, majd ez után nemsokkal a földek értékesítésre kerülnek, természetesen színmagyar családok részére, ha eddigi tevékenységükkel kiérdemelték azt.

Merthogy azért azt senki ne gondolja, hogy Orbánban a haveri szellem dolgozik, mikor Mészáros Lőrincet, Felcsút érdekes előzmények után megválasztott polgármesterét mágnássá teszi

Lószart mama, hogy a klasszikust idézzem, benne csak úgy-ahogy megbízik, hogy nem fog eljárni a szája.

Meg hát dob neki egy – két cupákot is, mert ami igaz – igaz, régi, kipróbált tettestársról van szó, még a tizenkét állami gazdaság magáévá tevése során tett ő mindenféle szívességeket a Nagyméltóságú Asszonynak, aki Barbierózsaszín traktorával emblematikus figurája a mai magyar falunak.

Mindenesetre valamelyik halgazdaságban már szákolják a pontyot, mely Ángyán zakójába lesz tekerve, így tudatva a frakcióval, hogy ő már a halaktól vesz nyelvórákat, igaz, egyelőre még csak az ó betűnél tart.

Ángyán tisztességes ember egy tisztességtelen világban, aki hitt egy virágzó magyar mezőgazdaságban, de becsapták.

Vannak emberek, akiknek ilyen esetekben nincs más választásuk, mint tisztességesnek maradni, ellentétben roppant pragmatikusan gondolkodó társaikkal.

Őket nem érdekli ilyen mélységben a magyar falu, ha a lakosai gazdák helyett zsellérek lesznek, hát az legyen az ő bajuk - éppen annyit érnek, mint amennyit fel tudnak mutatni.

Vettek volna példát Lázár képviselőről, aki szorgalmasan szedegeti meg magát, ő nem is fog a Csányi uraság földjén marokszedőnek állni a kombájn után, majd az intézője a földjein elküszködik a sok nincstelennel, a társadalmi selejttel.

Mindenesetre az elmúlt negyedszázad egyik legnagyobb vívmánya a magyar falu totális szétverése, erkölcsi és anyagi lezüllesztése, kifosztása és bűnözők kezére juttatása.

Ebből a pöcegödörből kimászni, ahhoz ötven évre lenne szükség.

De bizakodjunk, majd Orbán rendszerének kiművelt, okos emberfői, a zsellérek és napszámosok egyetemet végzett gyermekei megoldják ezt a feladatot.

Lehet egy Claas-Dominátort kiegyenesíteni?

O)))