Nohálistennek, eldobhatjuk az önkormányzatokat is - Orbán bejelentette, hogy eljött az ideje, hogy megvédje őket
Mint mondta, megnyitotta a harmadik frontot a haza megmentésében, ami azért némi aggodalomra ad okot, Hitler már a másodikba is belebukott.
Arról nem is szólva, hogy az első két védelmi akció sem sikerült valami fényesen, mivel a devizahitel-károsultak továbbra is ott ülnek csupasz seggel az ócsai határban, a kormány mellett az átvonuló vadludak is tesznek a fejükre, ők meg várják a csodát.
A nyugdíjak védelme is remekül sikerült, és még nincs is vége szerintem, merthogy bunkósbottal fejbevágták a jövő nyugdíjasait, az idáig rendben is van, de hogy miből fognak ezeknek az embereknek nyugdíjat adni mikor megöregszenek, ezt még maga a Vezér se tudja, ő csak bízik a szorgos magyar nép találékonyságában.
Ez a front nem csendes, bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy Nagyurunk gondol egyet és megnyesi a rokkantnyugdíjak és a rokik özvegyi nyugdíjai után az öregségi nyugdíjakat is, - minek annak a nyuggernek újság-előfizetés, netán-tán internet, üljön csendben és készüljön halkan, lábujjhegyen az elmúlásra!
És most itt a harmadik front!Meg lesz mentve a haza, mondá a megfelelő számú bogyó elfogyasztása után mosolyogva, továbbá a szebbik nem körében osztatlan csodálatot kiváltó nyelvét kivételesen kordában tartva a Mi Büszkeségünk.
Az csak itt a baj, hogy ő nem a hazát akarja megmenteni, hanem a saját hatalmát, merthogy lassan-lassan nyakán a gebaß.
Bár szerintem elmekórtanilag kihívásokkal küzd, de ettől még korántsem ostoba – a szociopatákra ez nem jellemző – tudja pontosan, ha az önkormányzatok csődbe mennek, az az ő gyors politikai halála is egyúttal, így aztán valamit tenni kell.
Az önkormányzatok eladósodása érdekes folyamat, nemmellesleg személyesen a Vezér egyik nagy, közgazdasági köntösbe csomagolt politikai teljesítménye volt.
Amikor úgy tűnt, hogy semmilyen ár sem drága a Nagyorrú megbuktatásáért, akkor narancssárga festékesvödörrel és pamaccsal felmászott egy létrára és nagy betűkkel felírta a falra: Minél rosszabb – annál jobb!
Majd lemászott és kiadta a parancsot híveinek, vegyetek fel minél több hitelt, növeljétek az államadósságot, jöhet bármi – devizahitel, kötvénykibocsátás, a cigány uzsorás – mindegy, csak szép húzós összeg legyen!
Hadd bukjanak bele!
A helyi potentátok – ne feledjük, hogy az ország önkormányzatainak kilencvennyolc százaléka Fideszes vezetésű volt – tették a dolgukat, nyakra-faxra adósították el településüket, de mindegyik arra azért vigyázott, hogy a problémák a következő ciklusban kezdődjenek, mert saját maguk ellenségei azért nem voltak.
Viszont ostobák voltak, de nagyon, mert bíztak a Vezér soha ki nem mondott, de ráutaló magatartással ezerszer megerősített ígéretében, hogy hatalomrajutása után egyet csettint, és volt adósság – nincs adósság.
Majdnem így is történt, csak egy helyett kettőt csettintett, az elsővel elvont a jövő évi költségvetésből hatszáz milliárdot az önkormányzatoktól, a másodikkal meg ígért ezret, csak azt felejtette el megmondani, hogy honnan veszi hozzá a pénzt.
Merthogy pénz nincs, és úgy tűnik, mostanában nem is lesz.
Mindenesetre az szép dolog, hogy az ötezer fő alatti települések adósságát ennek ellenére kifizeti a kormány, majd vesz fel rá hitelt vagy a nyakunkba rakja a járdaadót, a légadót, a vízadót, a gombadót meg a Kossuth-adót.
Összejön az a pénz bizonyára, vagy ha nem, hát majd lenyelik a hitelezők.
Mindenesetre jó alkalom ez az önkormányzatiság maradékának elgyalulására is.
Az Idol azt mondá, hogy az adósságból való kimentés önmagában nem elegendő, az egész önkormányzati rendszert át kell alakítani, és el kell kerülni, hogy újabb adósságok képződjenek. 
Ehhez arra van szükség, hogy a településekre csak olyan feladatok háruljanak, amelyeket valóban van erejük ellátni, a bevételeknek pedig fedezniük kell a kiadásokat – vélekedett, közölve, hogy ezért az állam csak olyan projektekre ad támogatást, amelyek a települések ésszerű és megvalósítható fejlesztését teszik lehetővé, és amelyekhez rendelkezésre áll a helyhatóságok saját erőforrása.
Például futballstadionra Debrecennek, királyi kegyként.
Merthogy Lajkó városa nyakig ül ugyan az adósságban, de Lajkóval óvatosan kell bánni, mert habár butácska, de szóba jöhetne akár még potenciális utódként is, potenciájáról a Debrecen környéki utak mentén őrszolgálatot ellátó szépleányok tudnának mesélni, ha mernének.
Mindenesetre a hála virágcsokrát átnyújtotta ma Orbánnak - mein Führer, vedd tőlem szeretettel – és Bajnaizott egy szépet, merthogy nem feledhetjük, Bajnai volt a miniszterelnök, mikor ő eladósította a városát és végtelen felelőtlenségében nem rúgta őt meg megfelelő helyen, hogy ne döntsön úgy, ahogy dönteni egyébkén csak neki állt jogában.
Még figyelmeztetőleg felemelte az ujját is, nehogy valaki elfelejtse a nevet: Bajnai! – megjegyeztétek hülyegyerekek?
Szép telünk lesz, a világ szeret bennünket, a pszichiátria újabb és újabb remek gyógyszereket dob piacra, némelyiktől megszűnhet akár még a nyelvlógatás is, viszont a cukorbetegek le vannak szarva, merthogy a kormány képtelen megállapodni a gyógyszerek reális árában, ellenben új adókkal sarcolná a gyártókat.
De ők ne panaszkodjanak, az ő életük maga az édes élet, dolce vita, ha meg felmegy harminchétezerre havi gyógyszerkiadásuk, akkor úgyis javulnak az eredményeik, hiszen kenyérre nem marad, márpedig a cukorbeteg legnagyobb mérge a kenyér, mint tudjuk.
Behúzhat majd egy strigulát a sikerlistára Szócska államtitkár is.
Véletlenül megnéztem ma a TV2 híradóját, no, azok aztán nem bíznak semmit a véletlenre, hír összesen egy volt: a vezért tapsolták hívei.
Nem mertem átkapcsolni a másik csatornára, - hátha ott meg Pintér ütögeti a tenyerét egy gumibottal: Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk?

:O))))