Hát bizony, szar a helyzet így választások előtt egy aggódó kormányfő számára.

Egyrészt ott van a teljességgel kiszámíthatatlan választó, aki ül otthon a televízió előtt, kezében egy sörösüveg, tele vízzel – legalább a feeling legyen rendben – szomorkodik kedvenc csapata, a Barca szégyenletes vereségén, gombócból is sok, amit kaptak.

A szünetben közéletivé válik és megkérdezi: akkor anyukám, mit veszünk a rezsicsökkentésből felhalmozott pénzünkből?

Amikor meghallja, hogy havi két üveg sört, de abból az egyik kell a virágok leveleinek lemosásához, akkor maga alá süpped, de végül megérti, hogy a fényevés felé vezető úton az egyik fázis a dísznövények fogyasztása, így a meglévő készlet ápolása súlyos önérdek.

Viszont keresi az okát, hogy miért is kell neki - aki egy békebeli vasárnapon megehetett hajdan nyolc rántotthusit is sorbakapcsolva és leöblítve két-három stb… üveg sörrel - ma így élnie.

Az éhes ember nem biztos, hogy helyes eredményre jut, ezért hát motiválni kell, gondolja a gondterhelt miniszterelnök, mert hátha nem lesz neki egymagában vonzó temetési költségeinek csökkentése – hát, majd meglátjuk…

Ellenben arra nagyon kell vigyázni, hogy a csorda nehogy szétszaladjon, legalább azok maradjanak együtt, akik úgy csinálnak, mintha már megnyertük volna őket, hát nekik is kell egy kis csalamádét szórni, hadd erősödjön bennük a fülkeforradalmi elkötelezettség.

Miután már ő és vazallusai mindent, ami nem volt lebetonozva meg ami le volt, azt is ellopták,  komolyan meg kellett mozgatnia fantáziáját, hogy valamiféle rendesebb ötlet eszébe jusson.

Olaj?

Nem lehet, arra ma már mindenki figyel.

Hol vannak már a régi szép idők, mikor Pintér kölcsön-Wartburggal járt begyűjteni a pénzeket a Kakastól és társaitól a Aranyháromszögbe!

A földpályázat még bejöhet, ott van például az a zöldeskedés Kishantoson, az éppen jó lesz - annak a négyszázötven hektárjából legalább tíz hű szolgámat ki tudjuk fizetni!

Az egykori mezőfalvi állami gazdaság területéből kihasított szántóföldönhúsz éve kezdte meg működését a helyi civil szervezetek tulajdonában lévő nonprofit kft.

Központja az a Hantos községtől néhány kilométerre lévő egykori földesúri kúria, amely ma már a Mezőföld Népfőiskolai Társaság tulajdonában van, és amely körül az állami földek bérbevételével 1992-ben indult meg a biogazdálkodás.

Igaz, gazdaságosan működtek, igaz, jártak ide tanulmányozni a nagyüzemi biogazdálkodást messzeföldről, de kit érdekel ez, ha a dohány nem a mi zsebünkben landol?

Hogy erre rámegy a biogazdálkodást oktató Népfőiskola is?

Na és!

Majd lebontjuk azt a vedlett kastélyt, építünk a helyére egy helyre kis stadiont, oszt nyírhatják ott a műfüvet, azt sem kell műtrágyázni, az aztán teljesen bio, az tuti.

Aztán a fejére csapott!

A dohány!

Ez a megoldás kulcsa!

Régebben a háborúk befejeztével a hadirokkantaknak trafikengedélyeket adtak, ellensúlyozva veszteségüket.

Most a fejéről a talpára állítjuk ezt az elvet, már előre odaadjuk a háborús rokkantaknak a trafikot, hogy mikorra elveszítjük a háborút, ne maradjanak kifizetetlenül véletlenül se!

Természetesen nem kell azt a majdani hadirokkantnak személyesen üzemeltetnie, végezheti ezt megbízottja útján is, feleség, unokatestvér, szerető, szerető gyermek mind szóba jöhet, egyre kevésbé finnyáskodunk, ha valakinek nem tetszik, lehet az ügyészséghez fordulni!

Így aztán létrejött a dohányárusítás állami monopóliuma, aztán a tevékenységet kissé kibővítették, nehogy má’ ne legyen gazdaságos.

Most, hogy a pályázatokat elbírálták, már várom, hogy bevezetik a szeszárusítás állami monopóliumát is, és az értékesítésre keresnek egy minden követelménynek megfelelő hálózatot - ostobák lennének, ha nem vennék észre a nemzeti érzelmű trafikosokat!

Még a libáknak is ide kell majd járni, ha szotykos körtéből akarnak berúgni!

Mecsoda ország, mecsoda erkölcsök, mecsoda lóvék, mecsoda hányadék ez az egész…

Most aztán már nem egészségtelen a dohányzás, sőt, minden faluban és városban legalább egy nemzeti dohányzószalont kell majd nyitni, ahol a helyi családorvos vagy kórházigazgató felesége fogja árusítani a cigarettát, mely az újabb kutatások szerint roppant egészséges.

Mostantól kezdve a statisztika is javulni fog, hiszen kötelező tüdőszűrést csak a proszektúrán végeznek majd, de azt is sugárártalom nélkül, hidegsebészeti eljárással – fejlődik az ország.

Vezérünk nem kockáztatott, a dohánybizniszről ismereteit vérprofitól, magáról a Nagy Sepsitől szerezte, aki szinte a fiát látva benne felkarolta az akkor még tapasztalatlan, de tehetséges ifjú maffiózót, aki családjával együtt az elítélttel együtt lovagolt.

Saját  lova – állítólag - az elítélt istállójában ropogtatta az elítélt zabját, az elítélttel iszogatott, bográcsozgatott, sütögetett hajdan, még a maffia aranykorának idején.

Akkor még nem mondott ilyeneket: "Teljesen mindegy, hogy Fideszesek vagyunk, MSZP-sek, LMP-sek vagy Jobbikosok, azért most már húsz évvel a rendszerváltás után el kellene jutnia Magyarországnak oda, hogy bűnözőkkel nem ülünk le egy asztalhoz, bűnözőkkel nem egyezkedünk, az ellenfeleinkkel szemben a bűnözőkkel nem fogunk össze.  Rendes ember ilyet nem csinál"

Mondjuk én nem is állítottam soha, hogy a Vezér rendes ember lenne.

Talán ez is lehet az oka, hogy amikor a kiskunhalasi rendőrkapitány, Kastyják János jelentett feletteseinek Sepsi viselt dolgairól, akkor a bűnöző (nem, nem akivel együtt fényképezkedett, az a Fekete Sereg vezére volt…) magas politikai kapcsolataira hivatkozva telepofázta Kiskunhalast, hogy kinyírja a rendőrkapitányt – és valamilyen csoda folytán így is történt.

Az országos rendőrfőkapitányt akkor éppen Pintérnek hívták, a megyeit meg Gergényinek, nem is csoda, hogy elaludt a nagy hőbörgés ellene…

Sepsi gennyesre kereste magát a dohánykereskedelemből, aztán egy alkalmas pillanatban bedöntötte a céget.

Viktor mindig tudta, hogy éppen miben van a dohány, és nem volt rest lehajolni soha a legkisebb csikkért sem, de mára aztán minden gátlását elveszítette.

Amikor a Fidesz pártközpontját egy elítélt gyilkos „védi” anorexiás diáklányoktól, akkor minden hülye számára roppant meggyőző kell, legyen a miniszterelnöki erkölcsi oktatás.

Tulajdonképpen ebben az országban már semmin nem lehet csodálkozni, kivéve a választópolgárokon, akik boldogan mantrázzák Orbán idétlenségeit.

De lassan már rajtuk sem nagyon.

Biztosan elrabolták és átprogramozták őket a zsidó ufók…

:O)))