Amikor az első világháborúban a németek komoly hadászati sikert akartak elérni, bevetették legerősebb fegyverüket, az összesen tizennégy példányban létező Kövér Bertát.

Nálunk Orbán, mikor úgy érzi, hogy nagy a baj, beveti csodafegyverét, a mindösszesen egy példányban létező, félelmetes mosolyú Girhes Gabit, aki aztán igen gyorsan megoldja a problémát.

Nincs ellenfele.

Olyan mennyiségben és olyan töménységben zúdul belőle kifelé a hülyeség, hogy a Japán partjait rombadöntő, atomerőművet lezúzó cunami zokogva irigykedik pusztító hatása hallatán.

Mikor például Semjén Zsoltival vadászaton vett részt és felkiabálta a libáknak, hogy jobb nektek a tepsiben, mindjárt elmagyarázom - a libák szívszélhűdést kaptak és tízesével potyogtak alá az égből, - Zsolti örökre eldobta a puskát.

Most, mikor a Vezér éppen a felsőoktatás végleges szétverésén és az alantasabb néprétegek felsőoktatásból történő végső kiszorításán fáradozik, és a fagyi hirtelen-váratlanul visszanyalt, ismét sürgető szükség mutatkozott a kisagyú nagyágyú bevetésére, aki nem is okozott csalódást.

Mindjárt első mondataival meghőkölésre késztette a társadalmat, melynek tagjai úgy néznek rá, mint arra néztek volna, aki Brezsnyev temetésén a cári himnuszt kezdte volna énekelni.

Mert hát mit is lehet arra mondani, mikor a tiszta ész kétlábon járó szőke koncentrációja bejelenti, hogy a felsőoktatási rendszer átalakításának a diákok nyertesei és nem a vesztesei lesznek.

Legfeljebb bólogatni lehet, - hát igen, ez világos, mint a nap, a tervezett átalakításon mindenki nyerni fog, a legtöbbet Orbán, aztán a Rózsika, és így tovább, míg csak el nem érnek addig a diákig, aki elolvassa a részvételi feltételeket, majd megcsóválja a fejét és beáll elletőgulyásnak a Csányi urasághoz.

Hogy az államilag finanszírozott helyek már egyszer rendesen megnyirbált száma a felsőoktatásban most negyvenezerről tízezerre csökken, arról csak a hülye nem látja, hogy a diák nyer vele, hiszen fizethet, mint gróf Csekonics, és ez önérzetet és tartást fog adni neki.

Emellett jogot arra, hogy oktatóin számonkérje a színvonalat, a lelkesedést meg a tehetséget, ami ugyan igen jó dolog és fontos is, ámde azokat, akik kívülrekednek az egyetemek, főiskolák falain, nemigen vigasztalja.

Rengeteg ember van az ilyen megnyilatkozásokkal úgy, hogy annyira elbűvöli a kijelentés mérhetetlen és agresszív pofátlansága, hogy szinte leblokkol tőle, és még az egyszerű „megadurvaanyádh***e3.14csa” kifejezést is darabideig a szótárból kell kikeresgélnie.

Azt is elrebegte, hogy szerinte „a jobboldal gyenge pontja, hogy egyből, egyszerűen megértesse az emberekkel, hogy a folyamatban lévő átalakítás hogyan érinti őket, annak mi az előnye.”

Hát igen, mert a nép egyszerű, mint a százas szög, azzal meg kell értetni, hogy miért is jó az neki, hogy ezután fizetnie kell azért, amiért idáig nem fizetett.

Meg azt is, hogy milyen fincsi is az, hogy idáig még legalább elméleti esélye volt a szegény ember gyerekének arra, hogy elvégezzen egy egyetemet, de most aztán jól beszegezték előtte a kapukat - szép ecsém, be nagy kár, apád közmunkás volt, s te is az maradsz már…

Nagy lehet a beszarás kormányzati szinten, mert a diák bolond jószág, öt perc alatt tud rettenetes kalamajkát előidézni a társadalomban, emellett kreativitása sokoldalú, mert nem csak abban képes törni a fejét, hogy kitől mit lehet még elvenni, hogy aztán uralkodói gesztusként odatolja az apraját a klientúrának, hanem rendszerbuktatásban is kiváló képes lenni.

A fiataloktól hamar leeshet egy koki, egy saller vagy egy maflás, a tetejében ők is Fülig Jimmyvel együtt vallják, hogy nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani, tudnak meglepetésekkel kedveskedni Viktornak, aki ezidáig úgy érezte, hogy a hallgatói önkormányzatokban ülő lekötelezettjein keresztül kézben tudja tartani a diákságot,

Persze azzal nem számolt, hogy fülkeforradalmi időket élünk, és ő menet közben belemanőverezte magát a cár-atyuska szerepébe, márpedig a diákoknak nem szokása a hatalom mellett tüntetni – remélhetőleg a cárevics és a kis főhercegnők azért megússzák a helyzetet…

Így aztán most lehet aggódnia, mert a szőke tünemény még kettőt nyilatkozik, és a diákok felállítják a Parlament előtt Bokros Lajos hamubasült pogácsából gyúrt ötszörös életnagyságú szobrát, talapzatán a felirattal: Gyere vissza Lajos, minden meg van bocsátva!

Persze vannak mások is, akik próbálkoznak, mint kiskutya az ugatással, például a miniszter is tud ordas baromságokat beszélni.

Azt mondta, megérti, hogy a hallgatók most szeretnék kipróbálni erejüket.

Hát nem tudom, de ez azért talán túl nagyvonalú nyilatkozat egy olyan ember szájából, aki éppen most gyűjtött be egy óriási maflást, amelyik azért sejtetett valamit a hallgatók erejéből, hogy a fal adta a másikat.

Sőt, maga a Vezér is nyilatkozott, ennek kapcsán a hallgatók igen kíméletesen és nagyon eufemisztikusan azt mondták, hogy a Mi Reménységünk csúsztat, ami ugyan nem újdonság, csak nem szép dolog.

A műsornak még nincs vége, egyelőre még mindenki békés, mindenki tárgyalni akar.

A Vezér majd azt akarja elérni, hogy tízezer helyett tízezerötszáz legyen a finanszírozott férőhelyek száma, emellett minden hallgató szerződésben vállaljon a diákhitel fejében évente negyven nap gyalognapszámot Felcsúton, emellett havi hat nap forspontot, melynek során az állami tisztségviselőket és a fideszes képviselőket a hátukon kötelesek szállítani, szólítsa őket bárakárhová is a kötelesség.

Alakul ez szépen, a nép el van foglalva a 2014-.es választások latolgatásával, aztán majd 2013 telén beterjeszt valaki egy önálló képviselői indítványt (ezerötszáz hektár a sógor nevére…) az alaptörvény módosítására, mellyel a kétharmad létrehozza a kormányzói tisztséget.

Akad is mindjárt egy jelölt – ki gondolta volna?

Lehet, még népszavazást is tartanak majd róla, az ősi viccben körülírt módszerrel: aki egyetért, az emelje fel az egyik kezét!

Aki nem, az a másikat is…

:O)))