Egy politikus számára lényeges kell legyen, hogy nyomot hagyjon maga után.
Gondolom, ez motiválhatta Trócsányi minisztert is, mikor a bevándorlás és a menekültek kérdésében nyilatkozott.
Trócsányi miniszter az igazságért felel a kormányban, szavai mérték és értékadók, odafigyel rá a nemzetközi közvélemény, talán még jobban is, mint a hazai, hiszen itthon, ha az utcán megállítasz tíz embert, abból nyolc az sem tudja, hogy ki is ő – Trócsányi miniszter nem egy mozisztár, ami azt illeti.
De ettől még ő az ország igazságügyminisztere, aki nagy neveket követ a bársonyszékben, hogy csak Deák Ferencet vagy Pauler Tivadart említsem  -  a történelmi közelmúltból azért nem hozok neveket, nehogy a klubsovinizmus eluralkodjon a témán.

Trócsányi miniszter azzal írta bele magát történelem aranykönyvébe, hogy kormánya nevében állást foglalt a menekültkérdésben, elmondta, hogy aki menekült, annak mi megadjuk a menekült-státust, de a gazdasági menekültek már más tészta, azokat vissza kell küldeni azokba az országokba, ahonnan jöttek.
Ellenben – mondá az Inforádió szerint - minden országnak megvan a maga specifikuma. Azt is figyelembe kell venni, amikor migrációról beszélünk, hogy mik az egyes országoknak a sajátosságai. Nagyon komoly munka, amit a kormány végez a roma felzárkóztatás ügyében. Ez egy nagyon fontos feladat, amit a kormánynak meg kell tennie.Ebből két dologra derül fény világosan.
Az egyik, hogy a magyar kormánynak halovány fogalma sincs a problémáról, de gondolkodni sem képes az Európában, mint saját hazájában.
A gondolkodásuk a legrosszabb lakótelepi társasház közösségének gondolkodásmódjára utal, ahol minden lakó rácsot szerel a bejárati ajtajára, a lakók fele beleszarik a liftbe, a másik fele belelép, és amikor gázömlés van, mindenki a vállát vonogatja – törődjön vele a közös képviselő.
Aztán amikor felrobban a ház, elégedetten szárnyal a mennyek felé, mint a liba, hiszen nem nála volt gázömlés, hanem az elsőn lakó Bunkófalvyéknál.

Ez még csak érthető, hiszen nem várható el egy igazságügy-minisztertől, hogy szellemi gőzmozdony legyen, de hogy valaki, az Unió egyik tagországának igazságügy-minisztereként a splendid isolation – a fényes elszigeteltség – elvét vallja, az azért talán mégiscsak túlzás.
És egyszerűen nem képes felmérni a probléma nagyságát, melynek tanúi lehetünk.
Ugyanis elindult egy újkori népvándorlás keletről – nyugatra, délről – északra.
A helyzet pedig bonyolult, hiszen a migrációnak egyszerre lehet egy ország kiindulópontja és célországa, erre talán a legjobb példa Magyarország.
Úgy a gazdasági, mint a politikai menedékkérők tekintetében.
Ami pedig a menedékkérők és Magyarország kapcsolatát illeti, az azért speciális, mert a schengeni övezetbe először nálunk lépnek be azok is, akiknek eszük ágában sincs Viki Amin Dada országában letáborozni, éltek már diktatúrában, most inkább kipróbálnák a demokráciát.
A szabályok szerint mégis nekünk kell elbírálni kérelmüket, ezért aztán a magas szám a menekültek tekintetében, akik viszont – hogy tisztázzuk a fogalmakat – nálunk nem bevándorlók, csak átutazók lennének, ha beengednénk őket.

De a nyilatkozat fénypontja mégiscsak az amikor előhúzza a cigánykártyát.
Az Orbán-kormány szerint Magyarország már csak azért sem tudja befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnia kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról.
Ez a kijelentés pofátlan cinizmusra vall, húsz év mulasztásit vonja reflektorfénybe…
A cigányság száma az országban összesen nyolcszázezer - egymillió fő.
Ennek minimálisan is a kétharmada a társadalomba beilleszkedett, részben asszimilálódott cigány volt a rendszerváltáskor, akiknek egy részét a rendszerváltás visszarugdalta a faluszéli pérókba, az egymást követő kormányok pedig szinte semmit sem tettek értük, mint a rendszerváltás első számú áldozataiért.
Vagy ha tettek, felemásan tették, mint a putritelepek felszámolása során, ahol a cigányoknak szánt pénzt szép egyetértésben lopta el a cigány önkormányzati vezető, a hófehér banki ügyintéző, az építőmester és az önkormányzati alkalmazott, a cigány meg építhetett magának máshol új putrit.
A pénzeket meg odalökték az éppen aktuális cigányvezetőknek, ezzel is segítve rokonságuk meggazdagodását.
Ha az elcseszett cigánypolitikának emlékművet kellene állítani, Farkas Flóriánt kellene megszoborni.
Ha ez a kormány komolyan gondolná a felzárkóztatást, akkor nem tűrné a szegregációt és gondoskodna a cigány gyermekekről.

Mindenesetre, akár a migráció ügyét, akár a cigánykérdést nézzük, a kormánynak először a fejekben kellene rendet tenni.
Elsőként a saját fejeikben, aztán jöhet a társadalom nagyja - azok, akik vevők erre a hazug álomgyárra, mely saját választóinak termeli a populizmust és a rasszizmust.
Aztán, ha már rend van a kormányzati fejekben, lehetne esetleg ezekről a a dolgokról érdemben is beszélgetni.


:O)))