Úgy kellett a kormánynak a menekültügy, mint egy falat kenyér.

Ha nem özönlenének Európába a szerencsétlen nyomorultak a világ számos tájáról, akkor most nem róluk szólna a magyarországi közbeszéd. Ha nem mosná össze a kormány propagandája a gazdasági bevándorlókat a terroristákkal, akkor nem a gyűlöletes plakátkampányról, az építendő kerítésről beszélnének az emberek, hanem arról, ami ma Magyarországot igazán fenyegeti.

Főként arról, hogy még mindig nem tudjuk, hová tűnt a Quaestorból a 150 milliárd forint. (Hány stadiont, és hány kerítést lehetne építeni ennyi pénzből! Hány gyűlölködő plakátot lehetne kiragasztani! Hány fácánt lőhetne Lázár, hány énekesmadarat likvidálhatna Semjén!)

Nem tudjuk, hol a pénz, amelyet most az állam nagyvonalúan visszafizet a Quaestor-ügy károsultjainak. A mi adóforintjainkból fizeti vissza természetesen, mert neki nincs saját pénze, de még tehetős rokona sem külföldön, aki finanszírozná ezt a kedvtelését.

Amúgy, minisztériumi pénzek is bennragadtak a Quaestornál, több százmillió forint, jelen állás szerint ennek sincs még felelőse.

Ha nem jönnének a menekültek, egyre nagyobb számban és egyre eltökéltebben, akkor Mészáros Lőrinc és Matolcsy György vagyonbevallásáról is több szó esne mostanság. Különös tekintettel arra, hogy ezekben az ügyekben nem nyomoz az ügyészség, hivatalos indoklásuk szerint ugyanis Matolcsy tudata nem fogta át, hogy pénz állt a házhoz. Az ügyészség ezek szerint azt feltételezi, hogy a Magyar Nemzeti Bank élén egy húgyagyú kretén áll, akinek még az sem éri el az ingerküszöbét, ha a fizetésén felül havonta több mint egymillió forint jövedelme keletkezik. Magyarország legmenőbb gázszerelőjéről, az immár sokszoros milliárdossá avanzsált Orbán-közeli Mészáros Lőrincről nem is szólva, aki, szintén egy hivatalos magyarázat szerint, véletlenül felejtette ki vagyonbevallásából az egyik cégét.

Erről beszélnének ma az emberek, meg arról, hogy a független legfőbb ügyész felesége havi ötmillió forintot kaszál a szintén független Magyar Nemzeti Bankban.

Az is téma lenne, hogy a 3-as metró életveszélyes állapotban van, de a miniszterelnök nem tárgyal a főpolgármesterrel a BKV finanszírozásáról. A kormánynak ugyanis az a jó, ha a főváros függ tőle, mert akkor Tarlós az ő tenyeréből eszik.

Ha nem lenne a világban ez az újkori népvándorlás, akkor most Magyarországon az lenne a téma, hogy a négymillió szegény ember országában a KSH módszertani okokra hivatkozva megszünteti a létminimum számítását. Hogy a kórházakban kevés az orvos és az ápoló, és ettől nem teljesen függetlenül London immár az ötödik legnagyobb magyar város.

Ha nem az lenne most, ami van, akkor sokkal többen beszélnének arról, hogy Vajna Tímea kaszinókirály férjének milliárdokkal kedveskedik az állam. (A mi pénzünkből, mert sajátja nincs neki, lásd, mint fenn…)

Hogy a dohánykoncesszió körül a legkevésbé a cigaretta bűzlik, mert még a legolcsóbb bagó füstje is kifejezetten kellemes illat az ügyet körülvevő penetráns szaghoz képest. Hogy Rogán Antal szomszédja vezényelheti le az óriásplakátok formájában testet öltő 300 millió forintos gyűlöletkampányt.

Jól jön mindegyes menekült a kormánynak: lehet izmozni Európában, harcias kiskakasnak látszani a hazai szemétdombon.

Úgy kellett a kormánynak ez a menekültügy, mint egy falat kenyér. Habony Árpád, vagy valamelyik másik éceszgéber csak nagyon sok pénzért tudott volna ehhez hasonlót kitalálni.