„Egy-egy szárnyat, combot

nyújt a kicsinyeknek."

Matolcsy Gyöngyi hamarosan elveszíti feleségjellegét.

De ne rohanjunk ennyire előre, szóljunk előbb arról, amiről mostanság sokan e világban: a család válságáról. Mert ezt nem lehet megkerülni. Vannak ugyanis családok, nem is kevesen, amelyek válságban vannak. De ezek csak magukat okolhatják. Léhák voltak és felelőtlenek, nem foglalkoztak letelepedési kötvények értékesítésével, nem költöztek Rogán Antal szomszédságába. Nem csoda, ha rendre rácsodálkoznak, amikor hónap végén nincs mit enniük, a gyerekeiknek nem jut ruhára, gondot okoz számukra az iskolakezdés, és úgy általában, a mindennapi élet.

Szerencsére, nem minden családban van ez így.

Akadnak olyan nagy és gondoskodó családok Magyarországon, ahol nemcsak odafigyelésből jut mindenkinek elegendő, de még arra is ügyelnek, hogy az anyagi javak tekintetében se járjon senki rosszul.

Matolcsy György jegybankelnök például kifejezetten nagycsaládos ember, ő maga említette, hogy száz unokatestvére van.

Ahogyan annak idején a lánglelkű forradalmár-költő versbe szoborta: Száz uncsitesót, ezeret!

És bár nálunk a nagycsaládok többnyire megszívják, Matolcsy jegybankelnök famíliájában ez is másképpen van. Ők ugyanis nem úgy család, mint mi, többi magyarok. Akik csak élünk bele a világba, szülünk és születünk, ahogy jön. Ők azonban unortodox módon család, vagyis segítik egymást és összetartanak – naná, hogy hónap végén nem kell sorba állítaniuk a sárga csekkeket.

Jó is, hogy nem csak a panaszok áradatát halljuk mindig. Például azt, hogy nincs kréta az iskolában. (Szegény Marie Antoinette, ha élne, már rég megszólalt volna: ha szegényeknek nincs krétájuk, írjanak laptopon.)

Most meg kiderült, hogy az unortodox közgazdaságtan haza atyamestere nem csak azt tudja, hogy egy közpénz miként veszíti el közpénz jellegét. Hanem azt is, hogy egy feleség miként veszíti el házastárs jellegét.

Magyarul ezt úgy mondják, hogy Matolcsy jegybankelnök másfele irányította a szekere rúdját. Új választottja van, aki nem csupán harminc évvel fiatalabb nála, de, egészen a közelmúltig, a Matolcsy jegybankelnök fémjelezte jegybanknál dolgozott. Nettó egymillió forintnál is többet keresett a jegybankban az ifjú hölgy, s hogy tényleg ne szenvedjen semmiben hiányt, emellett még más jövedelmeket is húzott.

Derék dolog: az új asszony még sem melegedett, máris gondoskodva lett róla. Ám Matolcsy jegybankelnök nem érte be ennyivel: még arra is ügyel, hogy új választottja anyukájának is jusson a jóból. Aki nagyjából Matolcsy jegybankelnökkel lehet egyidős. Ezt most nem rosszallásként írjuk, épp ellenkezőleg: nagyjából kortársak a leendő anyóspajtással, könnyebb lesz nekik egy nagy összetartó családot alkotni, mert a nemzedéki problémák nem vernek éket közéjük.

És az is dicsérendő, hogy Matolcsy jegybankelnök új választottjának édesanyja közreműködik az összes banki alapítvány könyvelésében. Ez nem összefonódás, ahogy első megközelítésből hihetnénk. Hanem maga a színtiszta racionalitás. Hiszen valakinek el a könyvelést is gatyába kell ráznia. Milyen könyvelés az, amelyet nem ráz gatyába senki?

Le sem merjük írni.

A család, tudjuk, szent dolog. Két család, duplán az.

Csak hát akkor most mi lesz szegény Balatonakarattyával? A házastárs jellegét épp mostanában elveszítő Matolcsy Gyöngyi ugyanis Balatonakarattya polgármestere. Bizonyára nem azért választották meg a település vezetőjének, amire most sokan gondolnak: hogy az akarattyai polgárok azt remélték, Matolcsy Gyöngyi férje révén számolatlanul ömlik majd a pénz Akarattyára. Jut mindenre és mindenkinek, tervezhető lesz a jövő, élhető az élet.

Jut-e mostantól pénz a remélt fejlesztésekre és a felvirágzásra? Nehogy már Akarattyának is csak annyi jusson, mint azoknak a falvaknak és városoknak, ahol nem Matolcsy, vagy valamely másik fejes valakije a polgármester!