Utaz Bahrein, találkoz miniszter
- Ööö... ööö... maga kicsoda?
- Én vagyok az itteni tiszteletbeli főkonzul... Vihetem ezt a bőröndöt? Vagy inkább a táskát fogjam?
- Mi csak egyszerű turisták vagyunk,
- Tudom, Kovács úr.
- Magánlátogatásra érkeztünk.
- Ez csak természetes.
- És maga kijött elénk a repülőtérre?
- Mi mindenki elé kimegyünk.
- Biztos, hogy nem tévesztenek össze bennünket valakivel?
- Egészen biztos.
- Mert tényleg nem szeretném, ha utólag ebből valami bajunk származna.
- Minden rendben lesz Kovács úr. Hopp, már itt is vagyunk az autómnál. Szálljanak be, kérem. Hamarosan leteszem Önöket a szállodájukban, pihenjenek, fújják ki magukat. Este 6-kor Önökért megyek.
- Este 6-kor?
- Igen, a miniszter úr fél 7-re várja Önöket.
- Bennünket? Milyen miniszter?
- Bármilyen. Amelyiket Önök óhajtják. Ha rám hallgatnak, én az energetikai minisztert ajánlanám. Közel jár a hetvenhez, és jól beszél angolul.
- De hát mi...
- Kérem, ne szabadkozzanak. Kapnak majd csokoládét. És, tapasztalatból mondom, nagyon finom kávéjuk van.
- Miről fog beszélni velünk a miniszter?
- A gyöngyhalászatról. Minden Magyarországról érkező turistával erről beszélget. És ismertetik Önökkel Bahrein történetét.
- Ismétlem, mi csak egyszerű turisták vagyunk.
- Tudom, Kovács úr. Önök magánlátogatásra érkeztek.
- Néhány napra jöttünk csak.
- Így van. És az Önök magánlátogatásától teljesen függetlenül egy hónap múlva érkezik majd egy MOL-delegáció is.
- És nekünk mi közünk van hozzájuk?
- Az égvilágon semmi Kovács úr. Csak úgy mondtam, hogy addig is, míg megérkezünk a szállodához, valamivel teljen az idő.
