Az esti srácok nagyobb tömegekben hétfőn este kezdtek gyülekezni a Magyar Televízió székháza előtt, és többen közülük nem csupán hazafiasan, de igen demokratikusan viselkedtek. Volt olyan pesti srác, aki társaival együtt betört a televízió büféjébe, ott tört és zúzott, majd, ideológiai alapon, egy karton cigarettával, üdítőkkel, és csokoládéval távozott. Békeidőkben az ilyet a szakirodalom betörésnek, rablásnak, és garázdaságnak nevezi, ám amikor a haza a sorsa a tét, akkor a tényállás más megítélés alá esik.

Más pesti srácok nem elégedtek meg azzal, hogy kreativitásukat a büfé kifosztására pazarolják. Ők betörték az épület ablakait, a találékonyabbak pedig gépkocsikat gyújtottak fel. Nem volt könnyű dolguk, igen ötletesnek kellett lenniük, hogy elegendő számú autót fel tudjanak gyújtani.

Sokat gyújtottak fel, de nem eleget.

A legtöbb ember ugyanis, ellentétben a hétfő esti pesti srácokkal, ha politikai tüntetésre megy, hiába köt csomót a zsebkendőjére, rendszerint elfelejt benzines palackot magával vinni. Vagy ha van nála, akkor esetleg a gyufát, az öngyújtót hagyja otthon. Innen is látszik, hogy a pesti srácok eszén nem könnyű túljárni, ha valamelyikük úgy dönt, hogy felgyújt egy autót, akkor ide a rozsdás bökőt, hogy meg is teszi.

Szabad szemmel is jól kivehető volt, amint a pesti srácok egy csoportja hősies csata után elfoglalt és felgyújtott egy, a téren lévő rendőrautót. Hogy ez mennyire bátor tett volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az autóban egy rendőr is bennrekedt. Amikor a jármű már nagyon égett, pesti srácok egy csoportja megpróbálta eloltani, ám más pesti srácok ezzel párhuzamosan újabb égő rongyokkal és más rekvizitekkel tartották életben a tüzet. Idővel már nagyon úgy nézett ki, hogy a kocsiban ülő közeg elevenen benn ég, ám ekkor a pesti srácok megmutatták, hogy minden látszat ellenére, nem közönséges garázdák ők. Ellenkezőleg: nemcsak karjuk van, amivel dobálni és gyújtogatni tudnak, de a szívük sincs kockakőből. Ezt onnan lehet tudni, hogy végül kiengedték a szerencsétlen bennrekedt rendőrt, és amikor kijött, még csak agyon sem verték! Voltak pesti srácok, akik valójában nem is srácok voltak, hanem lányok.

Ők is a demokráciáért harcoltak hétfő éjjel, és ennek szerintük az volt a legjobb módja, hogy szó szerint szétszedték az utcát. Azaz, a mások által járásra és közlekedésre használt kockaköveket és betondarabokat felszedték, a nagyobb, súlyosabb darabokat pedig a rendőrök közé dobták. Ezek a pesti lányok valószínűleg úgy lettek szocializálva, hogyha meglátnak egy betondarabot, azzal nyolc napon belül, vagy túl gyógyuló sérüléseket okozzanak a normális emberek által, és az ő védelmükben fizetett egyenruhásoknak. A pesti srácok által kezdeményezett csatározásokban legjobb tudomásunk szerint még nem halt meg senki, mindössze alig több mint másfélszázan sebesültek meg, közülük minden második rendőr, de csak egy volt közülük életveszélyes állapotban, szerencsére, már ő is túl van a nehezén.

Az egyik, a magyar függetlenségért síkra szálló pesti srác a Magyar Televízió épületének emeleti ablakában mutatta magát, s miközben egy árpádsávos zászlóval járkált föl, s alá, bőszen lengette is azt. Ez is igen hősies és a helyszínen megjelenteknek tetsző cselekedet volt. A zászlólengető pesti srácot még az sem riasztotta vissza, hogy viselkedése nem mindenki számára volt szimpatikus, sőt, néhányan élnek még azok közül, akikben ez a tevékenység bizonyos ordas eszméket idéz fel. Olyan időket, amelyeket a köznyelv leginkább vészkorszaknak szoktak nevezni.

Néhányuk kezében házilag barkácsolt, kis- és közepes méretű akasztófákat lehetett látni, azt bizonyítja, hogy jó kézügyességgel rendelkeznek.

A pesti srácok nem kedvelik az egyenruhát, ezért ők maguk is sokféle ruházatot viselnek. Különösen a fekete bőrszerkók jönnek náluk számításba, mert ez nagyon hazafias, demokratikus és a kommunisták rettegnek tőle.. Ugyanebből az okból kifolyólag a pesti srácok többnyire tar fejjel mutatkoznak, mert ez, amellett, hogy félelmet kelt a gyanútlan szemlélőben, minden másnál jobban kifejezi a magyarság sorsa és a nemzet függetlensége iránt érzett elkötelezettséget.

A pesti srácok hajnaltájt, nem kis bátorságot tanúsítva, felgyújtották a Magyar Televíziót, amely, csak úgy mellesleg, Budapest – így hívják a pesti srácok hazájának fővárosát – egyik legszebb épületében működik. (Már amikor működik, és a túlcsorduló nemzeti érzelmektől hevítve, nem gyújtják fel). Ugyancsak megrongálták a Szabadság téren lévő szovjet emlékművet, ami szintén derekas tettnek számít, különös tekintettel arra, hogy alatta halottak, mégpedig katonának kinevezett fiatal fiúk holttestei fekszenek.

A pesti srácok nagyvonalúságát bizonyítja, hogy amikor az épület már biztonsággal égett, csak kezdetben akadályozták az oltásra kivezényelt tűzoltók munkáját, és később is csak elvétve dobálták őket kővel és üvegekkel, sőt, olyan periódusok is előfordultak, amikor hagyták őket dolgozni.

Kedd reggelre a rend helyreállt, de a műsor, legalábbis a pesti srácok ígérete szerint, folyatódik.