Mennyit cikiztük ezt a szegény Fideszt! Amikor azt mondták, hogy ha kormányra kerülnek, teremtenek egymillió új munkahelyet. Azt mondtuk, erre, mi hitetlenek, akik nem vagyunk hajlandók hinni a szemfényvesztésben, hogy azért ez nem így megy. Hogy csak a szájuk jár, szavazatokra utaznak, cinikusak és felelőtlenek. Populisták, akik mindig azt szajkózzák, amit a zemberek hallani akarnak.

Aztán kiderült, hogy mégis lehet. Ők maguk mondták, hogy van rá lehetőség, meglehet az egymillió új munkahely.

Igaz, nem egy, hanem tíz év alatt.

Tehát nem úgy lesz az, amint azt eredetileg gondolni lehetett: hogy kormányra kerülnek a Fiúk, aztán mint a nagy mutatványosok a manézsban, kőröznek kettőt a varázspálcával, és hipp - hopp, máris előbújik a kalapból az egymillió új munkahely.

És nem is úgy történik majd, hogy úgy nekiesnek az egymillió új munkahely megteremtésének, mint a tót az anyjának. Elrendelik, hogy legyen – az egymillió új munkahely pedig, mi mást is tehetne, meglesz.

Nem azonnal gondolták tehát a Fiúk, nem hebehurgyán, hanem tíz év alatt. Így már persze egészen más a leányzó fekvése.

Merthogy tíz év nagy idő, ennyi év alatt minden megtörténhet. Ismerek embereket, akik már kombinált bérletet sem vesznek egy hónapra előre, és a tartós tej vásárlását is alaposan meggondolják.

Merthogy ki tudja, mi lesz itt tíz év múlva? Lesz-e még valami egyáltalán? Főleg, ha tudjuk, hogy már most sincs semmi, mert minden el van lopva. Ha kinézünk az ablakon, csak azt látjuk, hogy sehol semmi – akárhány ablakon kinézhetünk, mindenhol csak a semmit látjuk mindenütt.

Szóval, ezek szerint tíz év alatt lesz meg az egymillió új munkahely.

Vagy mégsem.

Legutóbb az Inforádió Aréna című műsorában nyilatkozott Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Jó műsor az Aréna, ha nem is gyakran, de időnként belehallgatok: fontos emberek mondanak ott fontos dolgokat.

Most Navracsics Tibor fűzte tovább az egymillió új munkahely problematikáját.

„Nem azt mondjuk, hogy tíz év alatt teremtünk egymillió munkahelyet, hanem azt mondjuk, ahhoz, hogy Magyarország talpon maradjon a közép-európai gazdasági versenyben, ahhoz egymillióval több legális munkahelyre van szükségünk".

Így már megint más. Nem tudom, a Fidesz-közeli fülek közül hányan hallgatják az Arénát, és közülük mennyien lehetnek, akik képesek a viszonylag közérthető, és csak mérsékelten kódolt szövegek értelmezésére.

Aki netán nem tudta követni, annak most magyarról magyarra fordítom Navracsics úr mondandóját: a frakcióvezető úr már nem azt állítja, hogy a Fidesz egymillió új munkahelyet fog teremteni.

Nem is zárja ki persze. Lehet, hogy teremt, lehet, hogy nem. És lehet, hogy tíz év alatt, de az sem kizárt, hogy még ennél is több idő elteltével. Most már csupán annyit mondott a frakcióvezető úr, hogy ennyi új munkahelyre lenne szükség.

Vitatkoznék, amíg még lehet. Szerintem nem egymillió új munkahelyre lenne szükség, hanem kétmillióra.

Vagy még ennél is többre! (Még, még, még, ennyi nem elég!)

Tízmillióra inkább. (Mindenki hozzon magával még egy munkahelyet!)

Normális ember innentől már nem is vitatkozik Navracsiccsal és a Fidesszel, hanem egyetértően bólogat, és elégedetten dől hátra a karosszékében: ezt is megértük, már a Fidesz sem beszél ostobaságokat.

Legföljebb nem veri nagydobra, hogy az új munkahelyeket nem ígéri, csak kívánatosnak tartja.

Nagydobra továbbra is azt veri, hogy vissza kell állítani a  munka becsületét. Növelni a béreket, csökkenteni az adókat. Hogy ismét nagy, és erős országgá kell válnunk.

Legközelebb az Arénában meg majd azt halljuk Navracsics frakcióvezértől, hogy ők sosem mondták, hogy erőssé teszik az országot. Csak annyit mondtak, hogy egy erős ország jobb, mint az, amelyik gyenge.

És azt sem állították, hogy emelik a béreket, s csökkentik az adókat. Csak annyit mondtak, hogy kellene.

Talán soha nem is mondtak semmit. Lehet, csak összeszedték a bátorságukat, és mertek nagyot álmodni.