Vihart kavart a cseh miniszterelnök-helyettes müncheni gesztusa
Bernd Posselt, az SdL elnöke történelmi jelentőségűnek, a német-cseh tényleges megbékélés újabb mérföldkövének nevezte ezt az eseményt, ugyanis cseh kormánytag, de más prágai politikus sem járt még a székházukban.
„Ezzel a cselekedetével Pavel Belobrádek megsértette azok emlékét és hőstetteit, akik életüket áldozták szabadságunkért, a hitleri Németország elleni harcok során. Előttük kellett volna fejet hajtania, nem pedig a náci vezért éljenezve fogadó szudétanémetek székházában hajlongani, hiszen Hitler verte szét Csehszlovákiát, ő robbantotta ki a második világháborút. A szudétanémetek kitelepítése csupán válasz volt ezekre a gaztettekre” – vélekedett Vojtech Filip, a Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt elnöke. Egyúttal felszólította Bohuslav Sobotka kormányfőt: tegye egyértelművé, vajon Belobrádek a kabinet nevében cselekedett-e.
A miniszterelnök azt válaszolta, hogy Pavel Belobrádek elsősorban keresztényként, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt (KDU-CSL) elnökeként tette meg ezt a gesztust, amelyet személy szerint is nagyra értékel, ugyanakkor a történelmi összefüggésről sem szabad megfeledkezni – tette hozzá.
Miroslav Kalousek, a jobbközép TOP 09 alelnöke is elismerően nyilatkozott a miniszterelnök-helyettes cselekedetéről, amellyel tovább erősítette a cseh–német megbékélési folyamatot. Emlékeztetett arra is, hogy az SdL is jelentős mértékben hozzájárul a fagyos légkör feloldásához, hiszen nemrég módosította az alapszabályt. Kikerült az a tétel, hogy a szervezet egyik célja a haza visszaszerzése, valamint a szudétanémetektől elkobzott tulajdon visszaszolgáltatására, illetve az elkobzott tulajdon értéknek megfelelő értékű kárpótlásra vonatkozó jog érvényesítése – mutatott rá a cseh politikus.
Csehországban csaknem öt évtizedig tartotta magát az a hivatalos politikai álláspont, amely szerint a szudétanémetek Hitlerrel kollaboráltak, dicstelen szerepet játszottak Csehszlovákia 1939-es lerohanásában, ezért a Benes-dekrétumok alapján teljes joggal űzték el őket Németországba. Csupán a rendszerváltást követően jelenhettek meg néhány vidéki folyóiratban azok az óvatos vélemények, amelyek jóval árnyaltabb képet igyekeztek felvázolni, és konkrét tényekkel igazolták, hogy a több mint hárommilliónyi elhurcolt szudétanémet között antifasiszta szocdem párti személyek, a Führer ideológiáját elutasító lelkészek is voltak, nem is kis számban.
Fokozatosan napvilágra kerültek olyan dokumentumok is, amelyek egyértelműen igazolták, hogy a szudétanémeteket a kollektív bűnösség elvét könyörtelenül alkalmazva, embertelen eszközökkel üldözték el a szülőföldjükről. Az erőltetett menetben cseh források szerint húszezren, német adatok alapján viszont ötször ennyien pusztultak el vagy ölték meg őket.