Koalíciós megállapodást kötött vasárnap éjjel Izraelben a jobboldali Likud a szélsőjobboldali Izrael az Otthonunk párttal, amely az első ilyen megállapodása a választások után kormányalakítással megbízott Benjámin Netanjahu vezette Likudnak.

Benjamin Netanjahu kijelölt izraeli miniszterelnök, a jobboldali Likud párt elnöke áll az ülésteremben a február 10-i parlamenti választások eredményeként létrejött izraeli parlament, a knesszet alakuló ülésén Jeruzsálemben 2009. február 24-én.

A megállapodás értelmében az Avigdor Lieberman vezette Izrael az Otthonunké lesz a külügyi, a belbiztonsági, az infrastruktúraügyi, az idegenforgalmi és a bevándorlásügyi tárca. Maga Lieberman lesz a külügyminiszter - jelentette be Miri Reihman, a Likud szóvivője.

A kijelölt kormányfő pártjának, a jobboldali Likudnak 27 képviselője van a 120 fős kneszetben, Izrael az Otthonunkon kívül a következő pártokra számíthat: az ultraortodox Sasz, a Tórai Zsidóság Egyesült Pártja, illetve a szélsőjobboldali Nemzeti Unió és a szigorúan vallásos és nacionalista Zsidó Haza.

A izraeli közszolgálati rádió úgy tudja, hogy Netanjahu a következő napokban köti meg a koalíciós megállapodást ezekkel a pártokkal – először hétfőn a Sasszal –, majd csütörtökön bemutatja kormányát a parlamentben. Mindegyikre szüksége van a parlamenti többség megteremtéséhez, pedig korábbi hírek szerint a Nemzeti Unió és a Zsidó Haza ragaszkodik ahhoz, hogy folytassák a zsidó telepek bővítését a megszállt területeken.

Bár Lieberman és Netanjahu egyaránt nyitva hagyta a lehetőséget Cipi Livni távozó külügyminiszter pártja, a választásokon 28 képviselővel győztes Kadima előtt, hogy társuljon a formálódó koalícióhoz, ám igen valószínűtlen, hogy ez bekövetkezzék. Ellenzékbe vonul az Ehud Barak fémjelezte 13 mandátummal negyedik Munkapárt is.

Palesztin részről meglehetős fenntartásokkal fogadják a formálódó koalícióról érkező híreket. Még a koalíciós megállapodás megkötése előtt Riád Malki palesztin külügyminiszter sajnálkozásának adott hangot, amiért „békeellenes” kormány alakul Izraelben, és leszögezte, „nincs partner, akivel tárgyalhatnánk”.

Washingtonnak sincs éppen ínyére az alakulóban lévő izraeli kormány. A Likud és a Jiszrael Beiteinu elutasítja az Izrael mellett létező palesztin államra vonatkozó elképzeléseket, amelyek mellett a Fehér Ház teljes mellszélességgel kiáll. Netanjahu inkább a gazdaság fejlesztésére helyezné a hangsúlyt, ad acta téve a palesztin függetlenség kérdését. Szeretné azt is, ha a zsidó telepek „természetes növekedésének” semmi nem szabna gátat.

Élesen ellenzi a palesztin állam megalapításában kicsúcsosodó tárgyalásokat Lieberman is, ő viszont hajlandó lenne átadni bizonyos jogköröket a Palesztin Hatóságnak – beleértve olyan izraeli területeket is, ahol jelentős arab kisebbség él. A politikust rasszista demagógiával vádolják, amiért Izrael melletti hűségesküt követel az ország arab állampolgáraitól.

Az Európai Unió kész együttműködni bármilyen izraeli kormánnyal, amely hajlandó folytatni a tárgyalásokat a palesztinokkal – jelentette ki az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője hétfőn Brüsszelben. A tagországok külügyminisztereinek találkozója előtt nyilatkozva Javier Solana hozzátette: ha nem ilyen kormány alakul, „más a helyzet”.

Palesztinközi megállapodás

Az egymással szemben álló palesztin szervezetek kairói tárgyalásaikon vasárnap megállapodtak abban, hogy 2010 januárjáig elnök- és parlamenti választásokat tartanak, de abban nem tudtak megegyezni, hogy milyen nemzeti egységkormányt alakítsanak addig, amely előkészítené a választásokat. Ezt a Palesztinai Felszabadítási Front főtitkára közölte a Mena egyiptomi hírügynökséggel.

Diplomaták és elemzők a kairói tárgyalások sikerét kulcsfontosságúnak tartják a palesztinok egysége szempontjából. Ez az egység akkor bomlott fel, amikor a Hamász radikális mozgalom 2007-ben a kizárólagos uralma alá vonta a Gázai övezetet, és ezzel megszakadt a kapcsolat Ciszjordániával, amelyben továbbra is a Mahmúd Abbász palesztin elnök vezette Fatah mozgalom van hatalmon. E két legnagyobb palesztin szervezetnek abban rejlik a legjelentősebb nézeteltérése, hogy hogyan viszonyulnak Izraelhez. A Hamász a fegyveres harc híve, de hajlandó megfontolni a tűzszünet megkötését, Abbász viszont tárgyalni akar a zsidó állammal.

A tárgyaláson részt vevők szerint olyan kérdések maradtak megoldatlanok, mint például hogy politikai szervezetek delegáljanak-e képviselőket az egységkormányba, vagy pártfüggetlen technokraták legyenek annak tagjai, amint a nyugati nagyhatalmak és Egyiptom is szeretné.

A felek február 26-án megállapodtak abban, hogy létrehoznak öt bizottságot, amelyeknek feladata egyebek között kidolgozni a biztonsági erők összetételét. Még nem állapodtak meg a választási törvényben, és abban sem, hogy milyen elvekre épüljön a választási rendszer.