Sarkozy vesztett a Le Monde-ért folyó harcban
A zseniális tervező, Yves Saint-Laurent gazdasági partnereként és élettársaként a divatvilágban szerzett nevet magának. Baloldali szimpatizánsként a néhai Francois Mitterrand köztársasági elnök, majd a 2005-ben Segolene Royal kampányait támogatta. A luxusiparban érdekelt, homoszexualitását nyíltan vállaló Pierre Bergé hamarosan a globálisan olvasott, vezető francia lap, a Le Monde társtulajdonosa lehet.
A neves újságért vívott befektetői küzdelem váratlan fordulatot hozott. A France Télécom távközlési óriás mobilszolgáltatójából, az Orange-ból, a Le Nouvel Observateur politikai magazin kiadójából, Claude Perdrielből, valamint az El País napilapot is felvonultató spanyol Prisa kiadó-vállalatból álló trió visszavonta vételi ajánlatát. A visszavonulást azt követően jelentették be, hogy a Le Monde szerkesztőségi kollektívájának elsöprő többsége Bergé-ék mellett voksolt.
Bergé, a vele szövetkező dúsgazdag internetmágnás, Xaviel Niel, valamint a Lazard Europe befektetési bank vezetője Matthieu Pigasse a hírek szerint legalább 110 millió eurós pénzügyi injekciót ígér a súlyos adósságokkal küszködő lap ötvenkét százalékos tulajdonrészéért. A többségi pakett hagyományosan a Le Monde szerkesztőségi kollektívájának kezében van. A francia sajtó zászlóshajója ezzel elveszítené alapítása, 1944 decembere óta őrzött függetlenségét. A Le Monde-nak azonban nincs más választása: 2012-ig vissza kell fizetnie 150 millió euróra rúgó adósságainak felét. A példányszám jelenleg 290 ezer körül mozog, tíz éve még jóval meghaladta 400 ezret.
Sajtóértesülések szerint az Orange-konzorcium anyagilag jobb ajánlatot tett. A vesztesnek látszó Bergé-ék egy váratlan „szövetségestől” kaptak segítséget. Egyenesen Nicolas Sarkozy köztársasági elnöktől, aki magához rendelte Eric Fottorinót, a Le Monde ügyvezető igazgatóját. Sarkozy állítólag jelezte: neki leginkább a Le Nouvel Observateur kiadója körüli befektetők lennének az ínyére. A jobboldali államfő – már a 2012-ben esedékes elnök-választásra is előretekintve – valószínűleg meg akarta akadályozni, hogy a véleményformáló újság túlságosan „balra húzzon”.
Bergé mellett Pigasse is szocialista szimpatizáns. A bankárt szoros kapcsolatok fűzik Laurent Fabius volt kormányfőhöz, valamint a szintén potenciális elnökjelöltnek tekintett Dominique Strauss-Kahnhoz, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójához. Pigasse ráadásul az Inrockruptibles nevű baloldali kulturális lap tulajdonosa is.
Több forrás szerint Sarkozy Fottorino értésére adta: ha nem Perdrielék lesznek a befutók, akkor a Le Monde-tól megvonhatják azt a támogatást, amivel a francia állam segíti a francia írott sajtót. A fenyegetés „hatására” a szerkesztőség Bergé-ék oldalára állt át. Azzal sem törődve, hogy a hetvenkilenc éves mecénás és üzleti partnerei radikális változásokat terveznek. A zárt részvénytársaságot betéti társasággá alakítanák, így biztosítanák befolyásukat a Le Monde-ban, amelynek kisebbségi tulajdonosai között van a spanyol Prisa és a jobboldali elkötelezettségűként ismert nagyiparos, Arnaud Lagardere.