Sarkozy keményen beszólt Cameronnak
Ami azt illeti, kemény hét elé néz David Cameron brit miniszterelnök. Nem ígér túl sok jót legalábbis, hogy mielőtt hétfőn a londoni parlament alsóháza arról szavaz, tartsanak-e a britek népszavazást az EU-tagságról, előestéjén még egy kemény, személyeskedésekbe torkolló vitába keveredett Nicolas Sarkozy francia elnökkel. Az Élysée-palota ura ugyanis éppen a brüsszeli EU-csúcsra időzítette kirohanását az ellen, amit Cameron és a többi brit miniszter kioktató, tudálékos hangnemének vél olyan ügyekben, amelyekhez alig van közük.
„Most veszített el egy kitűnő lehetőséget arra, hogy befogja a száját. Elég volt abból, hogy kritizál és megmondja, mit tegyünk. Ön egyre csak azt hajtogatja, mennyire utálja az eurót, aztán meg beállít, és beleszól a mi találkozónkba” – reagált leplezetlen ingerültséggel Sarkozy, miután a brit kormányfő amellett érvelt, hogy az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) bővítésébe ne csak az eurózóna országai, hanem mind a 27 tagállam beleszólhasson.
Hogy Cameron mit válaszolt Sarkozy vádjaira, arról a Guardian fültanúkra hivatkozva csak annyit írt, hogy a brit kormányfő kitartott álláspontja mellett, mondván, az elfogadásra váró döntések messzemenő következményekkel járnak az eurózónán kívüli tagországokra, és az ő érdekeiket is védeni kell. A két politikus röpke kétórás veszekedése miatt – amelyet az ülésen elnöklő Donald Tusk lengyel kormányfő „viharos” megbeszélésként aposztrofált – késett a zárónyilatkozat elfogadása is.
A vasárnapi csúcson érdemi döntés nem született. Amíg Sarkozy biztosította, hogy a három pillérből álló intézkedéscsomagról – amely a bankok feltőkésítéséről, az EFSF 440 milliárdos keretének kibővítéséről és a görög adósságválság rendezéséről szól – szerdán az 17 eurózóna-tagország csúcsán mondják ki a végső szót, Cameron annyit azért elért, hogy a zárónyilatkozatban szerepeljen, hogy az egységes piacot és egyenlő eséyeket biztosító szabályok semmilyen körülmények között ne sérüljenek. A brit kormányfő elhessegette a vitával kapcsolatos újságírói kérdéseket, csak annyit mondott, a fontos az, hogy a piac visszanyerje a bizalmat az euróban.
A brüsszeli pengváltás Sarkozyvel enyhén szólva baljós előjel Cameronnak ahhoz, ami hétfőn Londonban vár rá. A brit parlament alsóháza ugyanis ma szavaz arról, hogy népszavazásra bocsássa-e az ország EU-tagságára vonatkozó kérdést. Ha a referendum átmegy a parlamenten – ami nem valószínű –, a britek három lehetőség közül választhatnának: akarják-e hogy országuk kilépjen az EU-ból, újratárgyalják-e tagságot, vagy maradjon minden úgy, ahogy van. Bár a népszavazási indítvány bukásra van ítélve, mert az ellenzéki Munkáspárt és a koalíciós partner liberálisok seem szavazzák meg, Cameron számára kellemetlen perceket szerezhetnek azok a tory párttársak, akiket egyre inkább az euroszkepticizmus felé sodor a kontinens gazdasági-politikai gyengesége. A brit lapok arról írnak, ez a legnagyobb lázadás, amely a brit kormányfőnek eddigi hivatali ideje alatt le kell törnie.
