Piszkos háborút kiáltottak Venezuelában
A választóhelyiségek előtt hajnal óta kígyózó sorokkal kezdődött el vasárnap Venezuelában az elnökválasztás, amelynek tétje, helyén marad-e a rákban nemrég elhunyt elnök, Hugo Chávez fémjelezte hatalom, vagy az ellenzéki jelölt, Henrique Capriles vezetésével új korszak kezdődik a világ legnagyobb bizonyított olajtartalékával rendelkező dél-amerikai állam életében. Helyszíni jelentések szerint a 19 millió választásra jogosult venezuelai egy része már helyi idő szerint hajnali háromkor, órákkal a nyitás előtt sátrat vert a választóhelyiségek előtt. Többen családdal együtt jöttek, mondván, úgyis sokat kell várni a szavazásra.
A közvéleménykutatások szerint a nagy előd halála utáni rokonszenvhullámon lovagolva Madurónak könnyedén vennie kellene a megméretést, ám intő jel lehet a caracasi vezetés számára, hogy a kampány finisére Caprileséknek sikerült hatalmas, százezres tömeget megmozdítaniuk, és a felére ledolgozniuk a hátrányt a még személyesen Chávez által kijelölt utóddal szemben. A kampány nagyon rövid, hivatalosan mindössze tíznapos volt, a csütörtökön életbe lépett kampánycsendet pedig mind a két fél megsértette, Maduro például azzal, hogy szombaton a televíziós kamerák előtt, az argentin futball-legendával, Diego Maradonával az oldalán zarándokolt el Chávez sírjához. „Hajtsunk fejet az emléke és az öröksége előtt” – mondta az ideiglenes államfő. Capriles és tábora az allűr miatt hivatalos panasszal élt a hatóságoknál, amelyeket korábban ellenzéki részről sokan azzal vádoltak, hogy alaptalan kifogásokkal és mondvacsinált büntetésekkel sújtják Caprilest; ahogy az ellenzéki elnökjelölt szombaton a Twitteren írta, ellenfele minden választási normát megsért. Capriles szombatra nemzetközi sajtótájékoztatót is összehívott, amelyen krónikus hozzá nem értéssel vádolta meg a kormányzatot az egyre-másra bekövetkező áramkimaradások, az áru- és gyógyszerhiány, a kétszámjegyű infláció és a fékezetlen bűnözés miatt.
Maduro egyértelműen Chávezzel akarja megnyerni az elnökválasztást. Ezt nemcsak az mutatja, hogy a kampánybeszédeiben újra és újra feltűnnek a márciusban rákban elhunyt néhai államfő által már használt fordulatok, a háttérben a néhai elnökről készült filmfelvételek, de az is, hogy szerinte Chávez intézte el Istennél, hogy dél-amerikai legyen az új pápa, a lelke nemrég madár képében beszállt egy templomablakon. (És ha ez nem lenne elég, az abszurdba hajló megnyilvánulások jegyében Maduro átokkal fenyegette meg az ellenzéki szavazókat.)
Hasonlóan látványosak az ideiglenes államfő kampányígéretei is: Maduro a héten jelentette be, ha ő győz, Venezuelában azonnal indul egy új lakhatási program, kiterjesztik az ingyenes egészségügyi szolgáltatások körét, és 45 százalékkal emelik a minimálbért. Capriles programjában többé-kevésbé ugyanez szerepel, a kérdés csak az, hogy ezzel kapcsolatban a venezuelaiak hisznek-e neki, vagy inkább annak a Madurónak, akinek a mentoraként Chávez hatalmas összegeket szerzett olajbevételekből az elnöksége 14 éve alatt – és költötte az összeg jelentős részét bőkezű szociális programokra, amelyekkel százezreket emelt ki a szegénysorból.
Maduro egyébként stratégiát is Cháveztől merít, főleg ami az áldozati szerepet illeti. Amiként a néhai elnök is szeretett arról beszélni, hogy merénylők törnek az életére, Maduro stábja a héten azt közölte, hogy közép-amerikai zsoldosok vették célkeresztbe az ideiglenes államfőt. Igaz, ez utóbbi némiképp ellentmond Elias Julia külügyminiszter múlt heti állításának, amely szerint a zsoldosok Capriles megölésével készülnek erőszakot szítani Venezuelában, az egész mögött pedig az Egyesült Államok áll. Maduro szombaton a Twitteren már azt repítette világgá, hogy Kolumbia fővárosában, Bogotában szerveznek ellene „piszkos háborút”.
Capriles októberben egyszer már volt elnökjelölt, és nagyon kikapott Cháveztől, ami után azonnal elismerte a vereségét; most azt mondta, minden ellenzéki voksért küzdeni fog.
Az ellenzéki jelölt esetleges győzelme az elnökválasztáson éles irányváltást jelentene ahhoz a Chávez-korszakhoz képest, amely Kubával és Iránnal vonta szorosra a kétoldalú kapcsolatokat, szemben a „birodalomnak” kikiáltott Egyesült Államokkal szemben. Venezueláénál bizonyítottan több olaja a világon egyik országnak sincs, Caracast viszont sokan azzal vádolják, hogy hagyta leépülni az ágazatot. Ezt nem csak a balesetek jelzik: amíg az állami olajvállalat, a PDVSA bevétele öt éve még 5,6, tavaly csak 3,8 milliárd dollár volt, a csendben szociális ellátó hálózattá alakított olajcég pedig negyvenmillió dolláros adósságot halmozott fel. Bár Venezuela az Egyesült Államok negyedik legnagyobb olajszállítója, napi százezer hordónyi benzint importál a nagy ellenségtől – írja az AP amerikai hírügynökség.
