Átokkal fenyegették meg az ellenzéki szavazókat
Új elnököt választ jövő vasárnap a 29 milliós Venezuela, miután március 5-én elhunyt az országot 14 éven át irányító Hugo Chávez. Tavaly októberben az akkor már súlyos rákbeteg Chávez 55 százalékot szerezve győzte le az ellenzék közös jelöltjét, Henrique Caprilest. A „birodalomnak” titulált Washingtonnal szembeni latin-amerikai összefogást szorgalmazó, egyben Venezuela olajkincséből jelentős szociális programokat megvalósító, 21.századi szocializmust hirdető Chávez halálát övező gyász közepette az előzetes közvéleménykutatások hasonló méretű sikert jósolnak a még tavaly utódjelöltjének kiválasztott Nicolás Madurónak, a jelenlegi ideiglenes elnöknek Caprilesszel szemben.
Vasárnap ezektől az előrejelzésektől függetlenül több százezer ember ment el arra a felvonulásra, amelyet Capriles tartott Caracasban; ahogy az ellenzéki elnökjelölt, Miranda szövetségi állam 40 éves kormányzója a tömeg előtt mondta, a fővárosi utcák „tele vannak boldogsággal és reménnyel”, amit a vasárnapi választások igazolnak majd.
A mostani választási kampány alighanem a legrövidebb az ország történetében, hivatalosan mindössze tíz napig tart. A szocialista párt felső vezetése nyilvánvalóan már hónapok óta tisztában volt Chávez egészségi állapotával, így volt módja felkészülni az utódlásra is. Maduro nem próbált önálló arculatot kiépíteni, kampányát teljes egészében Chávez örökségére és még inkább a halála keltette érzelmekre építette. Mostani kampánybeszédeiben Gabriel Garcia Márquez Száz év magányának mágikus realizmusa csap át szinte már-már szürrealizmusba: a hátterben mindig ott vannak Chávez fotói, videói, hangfelvételei. Ennek az egyik csúcspontja volt, amikor Maduro elmondta, hogy egy templomban ima közben megjelent egy kismadár, Chávez lelke, amely csiviteléssel biztatta a győzelemre. Most szombaton az Amazonas vidékén kampányolt, ahol pedig az indiánokat leöldöső egykori spanyol hódítókat sújtó Macarapana átkával fenyegette az ellenzéket és az ellenzéki szavazókat. Egyrészt azt állította, hogy Capriles győzelme esetén eltörölné az ingyenes oktatást és közegészségügyet, ami tagadhatatlanul a chavezista időszak érdeme. Ráadásul Washingtonból támogatott külföldi – salvadori – zsoldosokat vádolt meg azzal, hogy szabotázsakciókat szerveznek, illetve az ő életére törnek. (A közelmúltban több áramkimaradás is volt.) Várható, hogy ez az élesen megosztó retorika tovább erősödik, most esedékes a Chávez elleni 2002-es 48 órás puccs évfordulója, amelyet több hónapos sztrájk is követett.
Capriles, miként az októberi választások előtt is, a gazdasági és a közbiztonsági válsághelyzetet hangsúlyozza. Szerinte Maduro nem Chávez, azaz még kevésbé tudná a pártbeli, a közhatalmi bürokráciát és az állami vállalati funkciókat monopolizáló réteg korrupcióját visszafogni. A hatalmas olajbevételek ellenére a magáncégek nem tudnak dollárhoz jutni, így akadozik mind az élelmiszer, mind az alkatrészek importja. A kormány az év elején 30 százalékkal leértékelte a hazai fizetőeszközt, ám az feketepiacon a dollár még mindig háromszorosa a bolívar hivatalos árfolyamának. Az év első három hónapjában Caracasban újra rekordot döntött a rablások és a gyilkosságok száma. Az ellenzék jelöltje ezúttal is azt ígéri, hogy győzelme esetén beszüntetné az internacionalista segítségnyújtást, így a kedvezményes kőolajszállításokat, amelyekben Kuba, Nicaragua és még néhány baloldali vezetésű térségbeli ország is érintett.
Mindkét jelölt láthatóan hangsúlyt fektet a fegyveres erőkhöz való viszonyra. Capriles az alkotmányra hivatkozva politikamentes semlegességet vár el a tisztikartól. Így kifogásolta, hogy Molero Bellavia admirális, jelenlegi védelmi miniszter nyíltan chavezistának nevezte magát. Maduro viszont azt nyomatékosítja, hogy a hadsereg csak akkor szolgálja a haza ügyét, ha „antiimperialista és szocialista” marad. A pillanatnyi tét az, hogy a választásokat Venezuelában a hadsereg felügyeli, minden választókörzetnél a rendet katonák biztosítják.
A jövő vasárnapi választások a chavezista baloldali rendszer jövőjéről döntenek, ám következményeiben kihatnak az egész latin-amerikai térségre. Jellemző, hogy az Amerikai Államok Szervezetének a hétvégén tartott washingtoni ülésén a részt vevő 34 országból 21-nek a képviselője távozott Federico Franco paraguayi elnök beszédéről. Azért tiltakoztak, mert Franco a napokban „csodának” nevezte Chávez halálát, majd utóbb a kifogásokra úgy módosította véleményét: ”egy Chávez nélküli Venezuela, ha nem is csoda, de áldás”.
