A mostani találkozó és a két elnök korábbi kézfogása már csak azért is különleges, mert elnöki szintű találkozóra a két ország több mint öt évtizede nem kerített sort. Barack Obama a tárgyalás után a sajtónak elmondta, a megbeszélés – amely talán elássa az ötvenéves csatabárdot a két ország között – „őszinte és eredményes” volt – írja a BBC.

Az amerikai elnök hozzátette, az Egyesült Államok és Kuba közötti nézeteltérések továbbra is fennállnak, de közös érdek lenne rendezni a viszonyt. „Idővel lehetségesnek tartom, hogy újfajta kapcsolat épüljön ki a két ország között” – mondta Obama. Raúl Castro – az 1959-es forradalmat vezető, már visszavonult Fidel 83 éves öccse – a maga részéről nyilatkozta, a két vezető hajlandó minden vitás kérdésről tárgyalni, mégpedig türelmesen: „Lesznek dolgok, amelyekben egyetértünk, de lesznek olyanok is, amelyekben soha nem fogunk.”

Bár az enyhülés érdekében tett korábbi lépések alapján sejthető volt, hogy a csúcstalálkozó Obama és Castro megbeszéléséről fog szólni, a Fehér Ház pedig jelezte is, hogy érdekelné egy kétoldalú megbeszélés, jellemző, hogy Obama és Castro végül mindenféle egyeztetés nélkül ült le tárgyalni a panamavárosi konferencia-központ egyik névtelen termében. Megfigyelők szerint azt mind a ketten érezték, hogy amit csinálnak, történelmi jelentőséggel bír, a szívélyes hangvétel ellenére legalábbis kissé feszültnek tűnve ültek a tárgyalóasztal melletti keskeny székeken.

A latin-amerikai és a karibi országok kormány- és államfői üdvözölték a tárgyalást. Dilma Rousseff brazil elnök szerint a találkozó bátor lépés volt, hogy „végre eltüntessék a hidegháború utolsó nyomait” is, amely oly sok kárt okozott az kontinensen.

Az Egyesült Államok a forradalom után szakította meg a diplomácia kapcsolatokat Kubával. A helyreállításukról szóló tárgyalások – amelyek diplomáciai művészneve a „kubai olvadás” lett – tavalyelőtt kezdődtek titokban a Vatikán és Kanada közvetítésével, 2014. december 17-én pedig Obama és Castro bejelentette, hogy a két fél között keretmegállapodás született a Kubával szembeni amerikai gazdasági embargó feloldásáról és a nagykövetségek újranyitásáról. Bár ez eddig nem történt meg, a párbeszéd azóta is folyamatos, és van példa a gesztusokon túli lépésekre is. A két ország jelentősen enyhített a beutazási korlátozásokon, Washington engedélyezte a kubai szivar és a rum importját, Havanna pedig az amerikai számítástechnikai és telekommunikációs termékekét.