Neonáci bőrbe bújt zsidó verte át a volt SS-tisztet
Amerikai zsidóként Mark Gouldnak nyolc évet kellett inkognitóban, egy neonáci szimpatizáns bőrébe bújva eltöltenie ahhoz, hogy megszerezze azt, amit akar: Bernhard Frank bizalmát, és így bizonyítékokat ahhoz, hogy népirtás és háborús bűnök vádjával feljelenthesse a talán legmagasabb rangú, még élő SS-tisztet. Tervének első része sikerült is. Frank az évek során órákon át, gyakorta kamerák előtt is hajlandó volt beszélni a Harmadik Birodalomban játszott szerepéről. Emlék ehhez volt, nem kevés. Ő volt ugyanis az az SS-tiszt, aki Hitler utasítására a II. világháború utolsó napjaiban hazaárulás vádjával letartóztatta – és végül nem végezte ki – Hermann Göringet, a náci Németország második emberét, és ő volt az is, aki a náci diktátor rezidenciáján, a Berghofban letette a fegyvert a szövetségesek előtt. Később két könyben örökítette meg nemzeti-szocialista karrierjét.
Gouldot leginkább mégsem ezek az epizódok érdekelték. Bizonyítékokat keresett – és saját állítása szerint talált is – arra, hogy Frank aktívan részt vett a holokausztban. Erre utalna, hogy az SS egykori alezredesének kézjegye is ott van egy 1941. július 28-án kelt rendeleten, amely a megszállt szovjet területeken élő zsidók likvidálására utasította a német hadsereget, a Wehrmachtot. Frank az egyik videófelvétel szerint legalábbis rábólintott az erről szóló felvetésére. Az angol felirattal ellátott felvételt Gould kedden mutatta be manhattani sajtótájékoztatóján, bejelentve: népirtás, kínzás és emberiség elleni bűnök elkövetése miatt polgári pert indít interjúalanya ellen.
Az eljárás precedens teremthet a Harmadik Birodalom még élő bűnöseinek felelősségrevonásában. Mindeddig ugyanis csak azok ellen az nácik ellen indult vizsgálat, akikről kiderült, hogy saját kezűleg gyilkoltak zsidókat vagy közvetlenül adtak parancsot erre. Most történne meg először, hogy olyasvalakit fognak perbe, aki az SS afféle kommunikációs igazgatójaként közvetett szerepet játszott holokausztban – mondta az ügyről az AP amerikai hírügynökségnek Stephen D. Smith, a Dél-kaliforniai Egyetem Soá Alapítványának vezetője.
Smith szerint a feljelentésnek van jogi alapja, hiszen Heinrich Himmler SS-vezér tanácsadójaként Franknak tudnia kellett, hogy minden tette genocídiumhoz vezet. Több volt puszta „olvasószerkesztőnél”: bár a kivégzésekben nem vett részt, utólag ellenőrizte a végrehajtásukat, jelentésében tökéletesen belesimítva zsidógyilkosságokat a náci ideológiába – idézte az AP Smith-t, aki mentorként mindvégig Gould mellett állt a nyolcéves kutatómunka során. Ez utóbbi drámai önleleplezéssel ért véget a múlt héten: Gould még egyszer, utoljára elutazott az egykori SS-tiszt Frankfurt melletti villájába, felfedte előtte, ki ő voltaképpen és megmutatta az amerikai feljelentés szövegét is. Rajta kívül ebben többek között Burton Bernstein, a New Yorker magazin volt munkatársa is vádlóként szerepel; mindkettejük oroszországi zsidó felmenőkkel rendelkezik. Maga Gould egyébként brókerből lett önjelölt nácivadász; a Frank leleplezését szolgáló beszélgetésekhez szükséges költségeket is az ebből szerzett pénzből fedezte.
A náci-vadászat témájában mérvadónak számító Simon Wiesenthal Központ részéről azonban várat magára az elragadtatás. - Úgy tűnik, valaki nagyon nyilvánvalóan szeretné felnagyítani tevékenységének bűnügyi vonatkozásait – hangoztatta kétségeit a szervezet vezetője. Efraim Zuroff szerint Frank ugyan közismert, máig fanatikus náci, de semmi nem bizonyítja, hogy közvetlenül az ő parancsára végeztek volna ki zsidókat a holokauszt idején.
Gould leleplezése Németországban is süket fülekre talált: Thomas Will, a náci bűnöket vizsgáló ludwigsburgi különleges ügyész helyettese úgy nyilatkozott, hivatalának sem tudomása, sem bizonyítéka nincs olyan bűnökre, amelyekért Frank ellen vádat emelhetnének. – Nagyon érdekelne viszont, ha lennének ilyen bizonyítékok – tette hozzá sietve a az ügyész, noha az eddigi példák alapján aligha valószínű, hogy Frankot valaha is kiadnák az Egyesült Államoknak. Hollandia novemberben európai letartóztatási paranccsal próbálta megtörni a német vonakodást egy keresett náci, Klaas Carel Faber bíróság elé állításában – egyelőre sikertelenül. Bizonyítékok ide vagy oda, nem valószínű az sem, hogy Németországban indul vizsgálat Frank ellen; ezt a törvényi korlátozások ugyanis szinte lehetetlenné teszik .
