Nabucco: tinta van, gáz nincs
A tranzitországok – Németország, Ausztria, Magyarország, Románia, Bulgária és Törökország felelős miniszterei, az érintett cégek képviselői, Günther Oettinger energiaügyekért felelős EU-biztos, Richard Morningstar, Obama-kormányzat különleges megbízottja – ami a névsort illeti, aláíróként vagy támogatóként ma mindenki ott volt a törökországi Kayseriben a projekttámogatási szerződések megkötésén, aki kiáll a Nabucco gázvezeték megépítése mellett. A Nabucco-konzorciumban az osztrák OMV, a magyar Mol, a bolgár Bulgargaz, a román Transgaz, a török Botas és a német RWE vesz részt, mindegyik 16,67 százalékos részesedéssel. A vezeték 3,9 ezer kilométer hosszú lesz, és a tervek szerint csúcsra járatva évi 32 milliárd köbméter gáz szállíthat majd. A kormányközi projekttámogatási megállapodások védelmet adnak a Nabucco gázvezeték számára az esetleges megkülönböztető jogszabályi változásokkal szemben. (az aláírás helyszíne, Kayseri egyébként Taner Yildiz török energiaügyi miniszter kampányközpontja a június 12-én tartandó parlamenti választások előtt.)
Bár a Nabucco elvben arra hivatott, hogy Európa energiafüggetlenségét biztosítsa Oroszországtól, hogy gáz miként kerül majd a vezetékbe, még mindig nem világos. Intő jel ezzel kapcsolatban, hogy a fő reménybeli szállító, Azerbajdzsán végül távol maradt a projekttámogatási szerződés aláírásától, de nem kecsegtet sok jóval az sem, amit maga a Nabucco konzorcium jelentett be nemrég, vagyis hogy a gázvezeték építésének kezdete 2013-ra csúszik, gáz pedig 2017 előtt nem kerül bele. (Azerbajdzsán mellett Európa még Iraktól, Irántól és Türkmenisztántól remél gázt a Nabuccóba.)
A késlekedés bőven ad időt Oroszországnak arra, hogy elkészüljön a rivális vezetékkel, a Gazprom protezsálta Déli Áramlattal, amelynek a Fekete-tengerig tartó szakasza már megvan, ráadásul Moszkva már megszerezte hozzá a gázt is. (Az évi 60 milliárd köbméternyi kapacitásúra tervezett Déli Áramlat Oroszországból Bulgárián, Szerbián és Magyarországon át halad Nyugat-Európa felé.)
Kayseriben tartott szerdai sajtótájékoztatóján Reinhard Mitschek, a Nabucco-konzorcium ügyvezető igazgatója mindenesetre azzal igyekezett eloszlatni a Nabuccóval szemben felmerült kétségeket, hogy a projekttámogatási szerződések aláírása nyomán az év végén már megszületnek az első gázmegállapodások is a beszállítókkal. ezek egyike például az a Türkmenisztán, amely állítólag a Föld második legnagyobb gázmezőjén ül. Nemrég egy brit feltáró cég legalábbis azzal a hírrel örvendeztette meg minden türkmének atyjának, Gurbanguly Berdimuhammedovnak a kormányát, hogy a a Luxemburg nagyságú Dél-Jolotánt csak a Perzsa-öbölben lévő Dél-Pars gázmező múlja felül. (Oroszország már csak a korábbi mennyiség egyötödét vásárolja fel türkmén gázból, de szállítóként érdeklődik a Nabucco iránt Üzbegisztán és Izrael is - jelentette a sajtótájékoztatón Stefan Judisch, a német RWE ügyvezetője. De optimizmus ide vagy oda, a türkmén gázra még várni kell: először meg kellene épülnie az Azerbajdzsánt Türkmenisztánnal összekötő Kaszpi-tengeri vezetéknek, ennek azonban 1999-es terve óta sincs kézzelfogható nyoma.)
Így is kényes kérdés viszont, mennyibe fog kerülni a Nabucco megépítése. Mitschek korábban spekulációnak bélyegezte azokat az információkat, amelyek szerint a halasztással párhuzamosan a gázvezeték költségei 12-15 milliárd euróra nőnek az eredeti 7,9 milliárdról, mégis ezt valószínűsíti azonban, hogy a konzorcium már hónapok óta dolgozik a Nabucco büdzséjének átalakításán. Azt egyelőre nem tudni, hogy az új költségvetés mikorra készül el, de Mitschek elárulta, az alapanyagok, a kivitelezés, és a szállítás költségeit kalkulálják újra, és a büdzsé felülvizsgálat után sem lesz több nyolcmilliárd eurónál. De akármekkora legyen Nabuccóra szánt összeg, szinte biztosan eltörpül majd a szinte párhuzamos Déli Áramlat költségvetése mellett: Moszkva elszántságát is jelzi, hogy ez utóbbi most potom 30 milliárd euróra rúg.
