Mások gyártották le a rabok helyett a „tudományos” munkákat
A hatóság keddi közleménye szerint fennáll a gyanú, hogy a rabok által írt, tudományosként feltüntetett dolgozatok egy része esetében a törvényben megszabott kritériumok csak színleg teljesültek, a 30 napos könnyítés elősegítése így bűnpártolásnak minősül.
A dolgozatok megírásának a feltétele egy ajánlás megszerzése egy egyetemi oktatótól. Az ügyészség szerint sok esetben az érintettek pusztán formális ajánlást adtak, anélkül, hogy elbeszélgettek volna a jövendőbeli szerzővel arról, mi az elképzelése a feldolgozásra érdemesnek talált témáról. Előfordult, hogy ugyanazt az ajánlást több „tudományos munkához” is felhasználták.
Az ügyészség nem említ neveket, a közleményből ugyanakkor kiderül, hogy a gyanúsítottak köre kiterjed a feltételes szabadlábra helyezésekről döntő bizottságokra, illetve az esetleges bérszerzőkre is. Sok esetben ugyanis a rabok helyett mások írták meg a munkákat. Olyan börtöníró is akadt, aki másfél év alatt tíz művet írt, de a leggyorsabb kezű elítélt, Ioan Niculae – mellesleg a Forbes-rangsor szerint a leggazdagabb román üzletember – 29 naponta produkált új kötetet.
Nyomoz az ügyészség a dolgozatokat megjelentető kiadók ellen is. A DNA szerint a börtönírók műveit a megszokottól eltérő eljárás során, nagyon kis példányszámban, a piaci igényektől függetlenül jelentették meg, ami arra utal, hogy a kiadók „célja nem az volt, amiért az illető jogi személyt létrehozták, hanem kizárólag a bíróság által kiszabott büntetés végrehajtásának az akadályozása”.
A nagy médiavisszhangot kiváltó ügyben hétfőn megszólalt Nagy Zsolt volt RMDSZ-es ügyvezető alelnök, egykori távközlési miniszter is, akit 4 évre ítéltek tavaly januárban az úgynevezett stratégiai privatizációk perében. Nagy három kötettel szerepel a listán.
Az egykori RMDSZ-es politikus a „Veled vagyunk, Zsolt!” Facebook-oldalon felhívta a figyelmet, hogy egyesek valóban visszaéltek a rendszerrel. Az elítéltek egyike, az időközben szabadult Gigi Becali például el is ismerte, hogy mások írták – pénzért – a könyveit. A volt miniszter ugyanakkor figyelmeztetett, hogy nem kellene kiönteni a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Ezzel arra utalt, hogy az igazságügyi minisztérium kezdeményezte az 1969 óta érvényben lévő előírás módosítását.
Nagy Zsolt három művet jelentetett meg tavaly a bukaresti Meteor Press kiadónál, ismert erdélyi magyar egyetemi tanárok ajánlásával. Állásfoglalásában leszögezte: nem könyveket, nem irodalmi alkotásokat, hanem szakmai dolgozatokat írt a börtönben.
Az egyik dolgozathoz Salat Levente, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Karának a professzora adott ajánlást. Salat nyílt levélben hangsúlyozta, hogy semmilyen módon nem vett részt a dolgozat megírásában – nem tekinthető témavezető tanárnak –, csupán egy ajánlást adott.
– Azt állítottam, hogy annak a tapasztalatnak az alapján, amelyet Nagy Zsolt a választási kampányok szervezése terén felhalmozott, képesnek látom arra, hogy egy, „A választási kampányok menedzsmentje” című dolgozatot írjon – pontosította. A professzor azzal zárja a kollégáinak címzett levelét, hogy annak idején nem hitte volna, hogy „valamikor a jelenlegihez hasonló kellemetlen helyzetbe” kerül, de ma, a botrány kitörése után sem mondana nemet Nagy Zsolt felkérésére. (Ekkor még nem tudhatott az ügyészségi kivizsgálásról.)
A bűnpártolás bűncselekményét a román Btk. egytől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal bünteti.