Marx részvényei az egekbe szöknek
Szellemekkel riogatja magát a nyugati kapitalizmus a világgazdasági krízis árnyékában. Nagy-Britanniában Simon Heffer konzervatív publicista frappánsan csak "újraszovjetizációnak" bélyegezte az állam által a pénzügyi intézeteknek mentőövként nyújtott milliárdokat. A tengerentúlon a republikánus John McCain vélt „szocializmusa” miatt kárhoztatja demokrata elnökjelölti riválisát, Barack Obamát.
Visszatért! – hirdetett némi iróniával új világkorszakot Karl Marx portréja felett a Times egyik főcíme a minap. És tényleg, ha más nem is, az újraválasztásukért a világgazdasági válságon lovagló európai nagypolitikusokon kívül a könyvkiadók is áldhatják a válságot. Porlepte szekrénytámaszból hosszú idő után ugyanis ismét bestsellerré avanzsált Karl Marx főműve, A tőke.
Azonnal szólj a nyomdának, már csak 87 példány maradt – veti oda futtában egyik alkalmazottjának Jörn Schütrumpf, a berlini Dietz kiadó igazgatója. Bevallása szerint amióta 2005-ben átvette a kis kiadót, folyamatosan nő az eladott példányszám. Akkor még potom 400 kelt el az 1867-ben megjelent főműből, idén viszont már átlépte az 1500-as küszöböt.
Csak októberben 258 példány fogyott belőle – mondja az "olvasók új generációjáról" áradozó igazgató, aki nem is a megugró példányszámot, hanem a növekvő tendenciát tartja áttörésnek. "Egy olyan társadalom, amely szükségét érzi, hogy kezébe vegye Marxot, nem érzi jól magát" – fűzi hozzá Schütrumpf azzal, hogy ez alighanem a neoliberális gazdaságpolitikából való kiábrándulás miatt van így.
Vélekedését alátámasztja a krízis teremtette divaton túl megfigyelhető trend a marxi opus magnum iránt újjáéledő érdeklődésben. Olyannyira, hogy már az európai nagypolitikában is sikknek számít, ha valaki forgatja a művet.
Nicolas Sarkozy francia elnök joggal bízott a szemfüles újságírókban, amikor nyilvánosan mutatkozott A tőkével a kezében. Valószínűleg azért, nehogy valaki félreértse, honnan merít inspirációt nagyszabású elképzeléseihez a kapitalizmus reformjáról. (Vége a „laissez faire-nek” – jósolta komoran nemrég az államfő.) Peer Steinbrück német szövetségi pénzügyminiszter nemrég elismerte, néhanapján belelapozgatva számára úgy tűnt, Marx gondolkodása néhány vonatkozásban "nem is olyan rossz".
Még a marxista eszmerendszertől valószínűtlenül távoli méltóságok is magukra öltötték az ördög ügyvédje jelmezét. XVI. Benedek pápa éleslátó elemző készségééért dicsérte az ateista filozófust, Rowan Williams Canterbury érseke pedig azért méltatta elismerően, amiért "már másfél évszázada figyelmeztetett, hogyan válik a gátlástalan kapitalizmus egyfajta mitológiáva, amely valóságot, értéket és hatalmat tulajdonít az önmagukban egyébként élettelen dolgoknak".
A forradalmak prófétája ráadásul nem csak papíron éli reneszánszát. Múzeummá alakított trieri szülőházában csak az idén 40 ezer turista és rajongó fordult meg. De hogy ne lehessen oly elégedett utókorával, a kapitalizmus szelleme Marxot is kísértette már. Volt már akkora a tülekedés a londoni Highgate Cemetery-ben nyugvó filozófus sírhelyénél, hogy egyik temetőőr gondolt egy merészet, és belépődíjjal sarcolta meg a kegyeletüket leróvó látogatókat.
De kapitalista trükköket vetett be maga a Dietz is, kötetenként ugyanis 20 euróba kerül a mélykék bársonyborítón aranybetűs címekkel rikító Marx-Engels életműsorozat, amelyet egyébként Csehországban nyomnak. "Németországban ilyet egyszerűen nem csinál az ember" – indokolt a kiadó. "Ilyen minőségben biztos nem."
Persze nem leereszkedő iróniával, hanem pánikhangon írna a krízis egyik figyelemre méltő mellékzöngéjéről a nyugati sajtó, ha A tőke egyik pillanatról a másikra vészjósló forgatókönyvként lépett volna életbe. Nem a kapitalizmusra, hanem a "kapitalista visszaélésekre" róják a felelősséget a válságért a fejlett nyugati demokráciák – állítják a Financial Times által megbízott közvéleménykutatók.
Közlésük szerint Németország az egyedüli állam, ahol elérte a 30 százalékot azoknak a megkérdezetteknek az aránya, akik magát a kapitalista rendszert hibáztatják. Ha valami most kimúlt, az nem a kapitalizmus, csak a szabadpiaci liberalizmus – vélte kommentárjában Seumas Milne, a brit Guardian publicistája. John Maynard Keynes életművét azonban még nem kapkodták el a könyvüzletekből.
