Az elsőként kipattant ügy „áldozata” Patrick Mercer newarki konzervatív képviselő, aki ál-lobbistáktól több ezer fontot kapott, amiért egy összpárti parlamenti bizottságban eljárt a Fidzsi-szigetek érdekében. A Csendes-óceán déli részén található szigetcsoport kereskedelmi forgalma alaposan megcsappant azóta, hogy az emberi jogok sorozatos megsértése miatt 2009-ben kizárták a Nemzetközösségből. Mercer – mellesleg Cameron rendszeres bírálója – négyezer fontot (1,4 millió forint) vett fel az újságíróktól. Egy évi 24 ezer fontot érő szerződés reményében öt alkalommal tett fel Fidzsi-párti kérdéseket az alsóházban, sőt, az egyik álruhás újságírónak állandó parlamenti belépőt is szerzett.

Képviselőknek nincs joguk profitálni parlamenti munkájukból és tilos fizetős ügyfelek nevében kiállni ügyek mellett. Mercer nyomban lemondott konzervatív frakciótagságáról és közölte, nem indul a következő választásokon. Könnyen megeshet, hogy vesztegetés gyanújával rendőrségi vizsgálat is indul ellene.

Az összpárti mohóság jegyében a The Sunday Times munkatársainak két munkáspárti és egy ulsteri unionista főrendet is sikerült átverniük. Ahogy Mercer, úgy Lord Cunningham, Lord Mackenzie of Framwellgate és Lord Laird botlását is videofelvétel tanúsítja. A lordok háza tagjai az üzleti életnek kedvező törvények megszavazása felől biztosították a hamis lobbistákat. Az egykori Jack Cunningham, aki Tony Blair kormányában a miniszterelnöki hivatalt vezette, és tagja a Királyi Titkos Tanácsnak, a filmkockák tanúsága szerint évi 144 ezer fontot próbált kialkudni magának szolgáltatásai fejében. Lord Laird még arra is ígéretet tett, hogy más főrendeket is bevon „hasznos” kérdések feltevésébe. A Munkáspárt gyorsan lépett, kizárva soraiból a korrupt lordokat, míg Lord Laird legalábbis a vizsgálat lefolytatásáig távolmarad frakciójától.