S ezután már csak a sétaútvonalak között kell választania (www.walkingtours.ie). Mire kíváncsi, a viking korabeli, a középkori vagy inkább a György korabeli Dublinra? A bizonytalankodóknak sem kell kétségbe esniük: mindhárom belefér egy napba, na persze gyalog.

Bár a dubliniak ezt aligha hallják szívesen, az utcák gyakran Londonra emlékeztetnek. A téglaépületek, a pubok, az emeletes buszok, a jobbkormányos autók mind-mind a brit fővárost idézik. Igaz, sört vagy buszjegyet euróért kell venni - enynyiben az írek mindenképpen európaibbak. Ám arra már esélyük sem volt, hogy az eurózóna mellett a schengeni övezethez is csatlakozzanak: földrajzi helyzetük miatt Nagy-Britannia nélkül ezt nem tehették meg.

Óriási különbség még, hogy az átláthatatlanul nagy Londonnal ellentétben Dublin könynyen bejárható, igazi emberléptékű város. Még akkor sem kell buszra vagy taxiba pattannunk, ha olyan "távoli" látványossághoz igyekszünk, mint a Guinness Storehouse nevű sörmúzeum.

Márpedig ezt nem szabad kihagyni - még akkor sem, ha valaki nem szereti a sört. A világhírű, XVIII. században alapított sörgyár (természetesen téglából épített) épülete kívülről a régi, belülről viszont a legmodernebb technológiákkal tömték meg. Hét emeleten keresztül mutatják be a folyékony kenyér előállításának kulisszatitkait, időnként a multimédia eszköztárát is bevetve.

A csúcspont a legfelső emeleten várja a látogatót. Vagy beszéljünk inkább csúcspontokról: a belépőért cserébe ingyen-Guinness jár mindenkinek (az absztinensek csapolt kólát is kaphatnak), az üvegfalú bárból pedig egyedülálló kilátás nyílik Dublinra. Mindjárt sorra vehetjük, láttuk-e már a "kötelező" nevezetességeket. Például Írország leghíresebb, 1592-ben alapított egyetemét, a Trinity College-ot, benne a fantasztikus könyvtárral (Old Library). Vagy az írek védőszentjéről elnevezett Szent Patrik-katedrálist, valamint a romantikus dublini kastélyt.

A legszembetűnőbb a dublini városképben a lakótelepek és a magas épületek teljes hiánya. Bármerre elnézünk, hasonló magasságú házak, távolabb pedig zöldellő dombok alkotják a nyugodt tájat.

Ha a sétaútvonalak szorgos követése közben is megszomjazunk, érdemes felkeresni a néhány utcányi Temple Bar negyedet. Egymást érik a vidám vendégsereggel teli vendéglők és pubok - azon pedig ne lepődjünk meg, ha a felszolgáló magyarul is tud. Igaz, a magyarok fel sem veszik a versenyt a lengyel munkavállalókkal, akiknek létszámáról sokat elárulnak az itt-ott felbukkanó lengyel vegyeskereskedések és fodrászüzletek. Hiába, Dublin nekik is "bejött".