Az Európai Unió mellett az Egyesült Államok is a Nabucco vezeték fő támogatója, különösen, ha Európa jövőbeli földgázutánpótlása a Déli áramlattal szemben jelenik meg. Ezt a washingtoni vonalat képviselte a januári, budapesti Nabucco-konferencián Matthew Bryza, az illetékes helyettes államtitkár is. Nyilatkozataiból az derül ki: a Nabucco szerinte nemcsak megépül, és elég gáz lesz benne, de pusztán üzleti szempontból is megéri. Az amerikai adminisztrációváltás idején Bryza budapesti jelenléte különösen kiemelte, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak Washingtonban a vezetéknek. Kérdés, hogy meddig.

Miközben az amerikai külpolitika jelenleg mind tartalmát, mind személyi megjelenítőit tekintve éppen alaposan átalakul, pár hónapon belül a második rangos szakértői tanulmány figyelmezteti az USA diplomáciáját: túlságosan előtérbe tolja a megvalósíthatóságát tekintve vitatható Nabuccót. Mindennek a háttere: a Nabuccónak Amerikában egyedül geopolitikai szempontból van jelentősége, saját energiaellátását tekintve érdektelen. Ennek megfelelően az amerikai közvéleményt ez a kérdés nem foglalkoztatja, vagyis a politikára csak a szakértők nyomása nehezedik.

Még nyomdameleg jelentésében Jeffrey Mankoff, az egyik legbefolyásosabb amerikai agytröszt, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) Oroszország-kutatója int óvatosságra. Kiindulópontja a szokványos: hogyan lehet csökkenteni Európa energiafüggőségét, diverzifikálni a forrásokat és az útvonalakat. Miközben tisztában van az orosz energia-, és hatalmi politika körüli óriási kérdőjelekkel, Mankoff az Eurázsiai energiabiztonság című tanulmányában szembemegy az EU energiapiacán való orosz részvétel kizárására, illetve korlátozására irányuló törekvésekkel. E helyett szerinte világos és betartható szabályokat kell felállítani az orosz vállalatok számára, és be kell vonni azokat az európai uniós szabályozás alá. - A Nabucco rövid, illetve középtávon nem praktikus: túl költséges és politikailag bonyolult. A legfontosabb, hogy még senki nem azonosította a gáz forrását, amelynek utánpótlását hivatott biztosítani - állítja a szerző, aki nem foglal állást a Budapesten hitvitává fajult kérdésben: a Nabucco kioltja-e vagy éppen kiegészíti a Déli áramlatot.

Mankoff úgy véli: a tavalyi orosz-grúz háború újabb bizonytalansági tényezőt vitt a Nabuccó-projektbe, ugyanis elbizonytalanította a Kaszpi-térség államait, hogy mekkora a Nyugat befolyása az orosz periférián. A szakértő a Nabucco összes ázsiai és közel-keleti partnerének részvételét bizonytalanra veszi a projektben. Ha pedig Irán lépne a képbe, de az amerikai-iráni kapcsolatokban nem következik be közben gyökeres fordulat, úgy az a legjobb - állítja a szerző -, ha Washington az egészet elfelejti. - Bár a Nabucco hozzájárulhat Európa energiabiztonságához, hasznát, mint az amerikai külpolitika eszközét kétségek korlátozzák: egyrészt az orosz vagy iráni gáz nélküli megvalósíthatóságát illetően, másrészt - úgy tűnik - a Washington, illetve a Nabucco-konzorcium összeegyeztethetlen céljai miatt, a bizonytalan időtényezőt már nem is említve - szögezi le Mankoff, több erőt látva egyelőre az integrált európai gázpiac megteremtésében és az összekötő vezetékekben.

Az amerikaiak hitelessége az európaiaknál alacsony marad mindaddig, amíg Washington elsődlegesen olyan veszélynek tartja az európai függőséget, amelyet meg lehet kerülni új vezetékekkel, illetve amíg önmaga pazarló energiafelhasználó marad. A diverzifikáció fontos, mint hosszú távú stratégia, de Európa függősége Oroszországtól és energiamonopóliumaitól olyan valóság, amely nem illan el attól, hogy ezt óhajtjuk - összegzi véleményét Mankoff.

Novemberben F. Wallace Hays, a washingtoni Európai Politikai Elemzőközpont (CEPA) energiabiztonsággal foglalkozó főmunkatársa kongatta meg a vészharangokat az EU és az USA támogatta vezeték felett. A Nabucco vezeték - józan értékelés című tanulmány állításai Mankofféinál is sarkosabbak. A CEPA főmunkatársa úgy véli: a vezetéknek legfeljebb marginális hatása lesz Európa gázellátására. Nem lesz benne elég gáz és sikere az orosz és a török politika túl sok kérdésének függvénye.

Hays több lehetőséget lát például a Törökország-Görögország-Olaszország gázveze-ték meghosszabbításában vagy akár a Gazprom reformjában is. - A Nabucco ugyan nem ítéltetett bukásra, de a döntéshozók jól tennék, ha megértenék e projekt realitásait, és megvizsgálnák: vajon józan politika-e, ha elkötelezik magukat iránta - állítja Hays, egyenesen azt javasolva az Obama-kormánynak: "Az USA-nak nem kellene egyetlen forgatókönyvet támogatnia Európa energiabiztonságának növelésére. E helyett széles körűbb politikát kellene támogatnia, és el kellene kerülnie, hogy eldöntse (majd kézileg vezérelje a döntést), hogy mely vezeték könnyíthet meg egy déli energiafolyosót".