Közel-Kelet: tartós béke háború helyett (1.)
A szerző nemzetközi jogász
„Európa és a Közel-Kelet: egy csőd anatómiája” című tanulmányunkban az uniós, s benne a magyar diplomácia kettős kudarcát („dupla nulla”) voltunk kénytelenek megállapítani. A nemzetközi közösség a tűzszünet idő előtti követelésével leállítatta Izrael Öntött Ólom hadműveletét és ezzel lehetővé tette a Gázai-övezetben iszlám diktatúrát gyakorló Hamasz továbbélését. Tette ezt annak ellenére, hogy a két egymással békében élő állam koncepciójába az iszlám terrorszervezet nem illett és nem is illik bele és a fennmaradása a két- állami megoldás biztos meghiúsulását vetíti előre.
Az Obama - terv: egy előre bejelentett kudarc története című írásomban pedig elemeztem, hogy az EU és USA közös béketerve eleve kudarcra van ítélve, mert a szembenálló felek politikai akarata nem egyezik a két – állami megoldásban. Ha pedig valamilyen „istentelen csoda” vagy a Kvartett által gyakorolt „külső kényszer” hatására mégis beleegyeznének, akkor annak nem tartós béke, hanem véget nem érő háború lesz a következménye. E tanulmány azt is bizonyítja, hogy a két, egymással békében élő állam koncepciója megvalósíthatatlan, hiszen a palesztinai arab oldalon a Hamasz és a FATAH egyaránt egy iszlám - palesztin állam létrehozását és a zsidó állam elpusztítását célozza. Ám az írás végén jeleztem, hogy az Obama - terv előrelátható kudarca nem jelenti azt, hogy nem létezik feloldás a válságra. Jelen írásomban ennek körvonalait igyekszem papírra vetni.
Ki fogadja el valójában a két állami megoldást: a látszat és a lényeg
A látszat az, hogy Izrael nem hajlandó elismerni „a két-állami megoldást.” Netanjahu valóban vonakodott beleegyezni ebbe a megoldásba. Ennek azonban meg voltak a maga racionális okai, amelyek szálai a palesztinai arab politikai-katonai erőkhöz vezetnek bennünket. A palesztinai arab oldalon most is kettős hatalom van, amelyek egymással is harcolnak és nem tudnak megegyezni. Ám nem szabad elfelejteni, hogy Izrael elutasításában mindig is egyetértettek. Mindkettő elveti Izrael zsidó államként való létezését.
A Hamasz szerint Palesztina (Eretz Jisrael) iszlám wakf terület, a moszlimok nemzedékeinek tulajdona egészen az idők végezetéig. Így a Hamasz a béketárgyalásokat puszta időfecsérlésnek tekinti. Ezzel egybecseng, hogy a PFSZ, sosem módosított alapokmányában pedig Palesztina, a brit mandátum alatti határaival egységes arab ország. A zsidó nem nemzet, csak vallás, Izrael létrehozása törvénytelen, mert ellentétes a palesztin nép akaratával. Stratégiailag így egyik szervezet sem alkalmas a két egymással békében élő állam koncepciójának megvalósítására. Mégis ideiglenesen, taktikai megoldásként elfogadnák a két-állami koncepciót. Ez azonban számukra nem a konfliktus lezárását, hanem átmeneti szakaszát jelentené. A háború ezután is folytatódna egészen addig, amíg a zsidó állam meg nem szűnik létezni.
A konfliktus természete: tartós béke vagy csak „trójai faló”
A döntő probléma a „két – állami megoldásban”, hogy a két szemben álló fél másként ítéli meg a konfliktust. Izrael részéről e konfliktus politikai viszály, területi vita, amelyet határok megvonásával is meg lehetne oldani. A palesztin fél számára azonban e konfliktus kikerülhetetlenül vallási természetű, így alapja nem az a kérdés, hol húzódik a palesztinai zsidó és a palesztinai arab állam határa. A fő probléma a zsidó állam maga, puszta létezése, amely az iszlám számára súlyos teológiai kihívást jelent. Ezt ma már egyre többen ismerik fel, illetve be. Hussein Agha és Robert Malley szerint a „két –állami megoldás nem old meg semmit.” A konfliktus ugyanis nemcsak területi vita, de „egzisztenciális küzdelem két világnézet között.”
Bernard Lewis a Wall Street Journalban is megállapítja, hogy „az arabul használt fogalmak: nem az ellenségeskedések vége, hanem fegyver- vagy tűzszünet egészen addig, amíg az Izrael elleni háború nem folytatódhat a siker jobb kilátásával.” Ebben fogható meg a két – állami megoldás kudarcának lényege: Izrael számára ez a megoldás a konfliktus végét kellene, hogy jelentse, az araboknak azonban ez csak átmeneti megoldás, fegyver- vagy tűzszünet a totális háborúhoz vezető úton. Emiatt e konfliktus tárgyalásos úton aligha rendezhető, hiszen nem várható el a zsidó államtól, hogy az ország létezéséről egyáltalán tárgyalásokat folytasson. A létezés és a nem létezés között nincs és nem is lehetséges kompromisszum - állapítja meg írásában Bernard Lewis.
A „nem” az amerikai ajánlatokra túlságosan is költséges lett volna a szembenálló feleknek. Így mindkét oldal igent mondott, még a Hamasz is, amely nemcsak a zsidó állam felszámolását célozza, de azt – szemben a FATAH mozgalommal - nyíltan meg is vallja. A Hamasz ki is mondja azt, amit a FATAH leplezni próbál: átmeneti megoldásként de facto elfogadna a két – állam létezését. A FATAH számára a két – állami megoldás „trójai faló”, amint azt képletesen Jasszer Arafat és Fejszál Husszeini az Al- Arabi nevű lapnak közvetlenül a halála előtt adott interjúban megvallotta: „ha kikiáltjuk az államunkat Palesztina 22 százalékán, ami a Nyugati-partot és a Gázai-övezetet jelenti – a végső célunk az összes történelmi Palesztina felszabadítása a folyótól a tengerig, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a konfliktus még ezer évig vagy néhány nemzedéken át folytatódni fog.” És Fejszál Husszeini nem a Hamasz, hanem a tévesen „mérsékeltnek” beállított FATAH jeruzsálemi vezetője volt.
Nincs arab partner a békéhez
A Hamasz a két –állami megoldást deklaráltan ideiglenesként fogadja el. A két állam az ő olvasatukban nem tartós békét, hanem ideiglenes tűzszünetet köt, amíg az arabok meg nem erősödnek annyira, hogy ismét háborút indíthatnak Izrael ellen. Amit a Hamasz nyíltan vállal, ugyanezt gondolja a FATAH is. Erről bőségesen tanúskodnak a betlehemi konferencián elfogadott dokumentumok. A helyzet tehát éppen fordított. Az arabok miközben elfogadták a két-állami megoldást, azt átmenetinek tartva a végső stratégiai célként a Hamasz az egységes Iszlám Államot, míg a FATAH egységes palesztinai arab államot akar. Ami mindkettőben közös: ebben legyen az állam iszlám fundamentalista, vagy iszlám tradicionalista, a létrejötte a zsidó állam végét kell, hogy jelentse. Az oslói folyamat ezen az arab stratégiai állásponton nem változtatott, de bővítette a FATAH taktikai repertoárját.
A katonai arzenál 1993-ban kiegészült a politikai hadviselés eszközeivel is. A folyamatban a háború tovább folytatódott egyszerre a hadszíntéren és a politikai arénában is. Az antiszemita, zsidógyűlölő propaganda nem a békés tendenciától eltérő lenyesegethető vadhajtás, hanem a politikai hadviselés része, tudatos vállalkozás volt, amely a palesztinokat hosszan tartó elhúzódó és véres háborúra készítette elő, egyben lehetetlenné tett bármiféle békés megegyezést. (Nem véletlen, hogy e folyamat öt évig tartó véres terrorháborúba torkollott.) Mindent összevetve a palesztinai arabok a két-állami megoldásban az egy, iszlám-arab államhoz vezető ideiglenes állomást látnak. A gázai modell itt is előre borítékolható. A jövő évre kiírt Palesztin Hatóság elnöki és a törvényhozói választásokat a Hamasz nyeri. A Jordánián keresztül becsempészett fegyverekkel a judeai magaslatokról Izrael sűrűn lakott városait bombázza majd. Egy újabb függetlenségi háború elkerülhetetlenné válik.
Izraeli feltételek az arab hajthatatlanság következményei
Nem csoda, ha Netanjahu csak öt feltétellel mutatott hajlandóságot a két-állami megoldás elfogadására. A kormányfő követeli, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt a zsidó nép államaként, fogadják el az egységes Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosaként, egyezzenek bele, hogy államuk demilitarizált legyen és a légteret, valamint a határokat kizárólag a zsidó állam ellenőrizze. A palesztin menekültek otthona pedig az újonnan megalapított palesztin állam legyen. E feltételeket sem a HAMASZ, sem a FATAH nem hajlandó elfogadni. Mindketten teljes kivonulást követelnek az 1967 június 5 -e előtti fegyverszüneti vonalakra és korlátlan szuverenitást a légtér és a határok felett. Tovább bonyolította a helyzetet Obama követelése Mitchell szenátor nyomán, hogy Jeruzsálem azonnali hatállyal fagyassza be a zöld vonalon túli izraeli települések építését. Nyilvánvaló, hogy a palesztinai arab oldalon ma nem létezik olyan politikai-katonai erő, amely elfogadná Izrael politikai fennmaradását. A zsidó állam pedig nem tárgyalhat a saját felszámolásáról, így a két államról szóló megoldásnak hosszú időre nincsen realitása.
folytatása következik...
