Badiou, Alain (1937): dramaturg, író, de leginkább filozófus, a mai kommunista „újjászületés" igazi filozófus sztárja (nem csak Franciaországban). Badiou sosem volt a szó szoros értelmében marxista szerző, sokáig a maoista filozófus - és maoizmusának fő vonásait a mai napig megőrző! - meglehetős intellektuális magányban alkotott (filozófiai főművét, a Lét és az eseményt ekkor írta), míg ma talán a legolvasottabb filozófus szerző, politikai művei pedig egyenesen bestsellerek. A Latin-amerikában és az angolszász világban különösen elismert filozófus az École normale supérieure professzor emeritusa.

Balibar, Étienne (1942): Az egyik leghíresebb kortárs francia, de nemzetközlieg is igen ismert marxista filozófus, Louis Althusser tanítványa, a vele közösen írt, A Tőkéről szóló könyvük (1968) máig alapmű. Balibar kézikönyve Marx filozófiájáról (1993) talán a téma legjobb rövid összefoglalása. Figyelmet érdemelnek még Spinozáról szóló monográfiája és a nacionalizmusról, illetve a rasszizmusról szóló munkái is. Rendszeresen tanít az Egyesült Államokban (University of California) és a Paris-X-Nanterre egyetem filozófus professzor emeritusa.

Bensaïd, Daniel (1946-2010): francia filozófus, trockista mozgalmár, aki 1968-ban már fontos szerepet játszik és azon kevesek egyike, akik azóta is megőrizte kommunista meggyőződését. Számtalan politikai műve mellett fontos könyveket írt a marxista filozófiáról, mint ahogy a Walter Benjaminról szóló monográfiája is emlékezetes marad. Haláláig a Paris-VIII-Saint-Denis egyetem filozófus professzora volt.

Callinicos, Alexandr Theodor (1950): a nemzetközileg is ismert angol filozófus a londoni King's College professzora, a legfontosabb angol marxista lap a New Left Review rendszeres szerzője, a trockista Socialist Workers Party egyik vezetője. Filozófiai munkáiban elsősorban a posztmodern filozófiát és a Rawls-féle angolszász morálfilozófiát részesítette marxista bírálatban.

Rancière, Jacques (1940): Balibarhoz hasonlóan a „rue Ulm" azaz a ENS Althusser körül csoportosuló marxista fiatal filozófusai közé tartozott, azonban ő radikálisan szakított a hetvenes években korábbi mesterével. Figyelme ekkor fordult a XIX. század utópista szocialistái (elsősorban Étienne Cabet), másrészről az „egyszerű munkások" spontán emancipációs küzdelme és teóriája felé. A korszakról szóló munkái (A proletárok éjszakája, L-G., Gauny, egy plebejus filozófus, A tanulatlan tanítók stb.) a „kemény", analitikus Althusser-féle marxizmus ellenpólusát jelentették. Ma leginkább az esztétika és a politika kapcsolatát vizsgáló munkái érdemelnek figyelmet. A Paris-VIII-Saint-Denis egyetem filozófus professzor emeritusa.

Žižek, Slavoj (1949): a szlovén származású, az angolszász világban a legismertebb marxista filozófusnak számító - aki Badiou-hoz hasonlóan a média világában is komoly figyelmet kap - Žižek elsősorban Jacques Lacan nyomdokain az elmélet pszichoanalízisnek is fontos szerzője. Politikailag talán leginkább leninistaként leírható Žižek a nemzetközi marxista/kommunista konferenciák sztrája, a legnagyobb amerikai egyetemek (Columbia, Princeton stb.) rendszeres előadója.