Személyesen Benjamin Netanjahu miniszterelnök gyújtotta meg Hanuka első gyertyáját Ciszjordániában, az ottani egyik katonai bázison. Korábban ugyanis az Efron dandár Kalkilijához közeli támaszpontjára szélsőséges telepesek betörtek, romboltak és megtámadták a dandárparancsnokot is. Mindezt azért, mert elkezdték két – törvénysértő módon létrehozott – előőrs-település lebontását. A telepeket a hadsereg számolja fel. Nem értek véget tehát az ún. „árcédula-akciók” Izraelben. Korábban két mecsetet is meggyaláztak – az egyiket, Ciszjordániában, fel is gyújtották. Netanjahu nyilvánosan felháborodott, kiállt a katonák mellett, és elítélte a támadókat. Ám annyira azért nem lett mérges, hogy ki is mondja: a szélsőjobboldali, vallási szélsőségesek valójában terroristák. E minősítésről vita folyik az izraeli nyilvánosságban, amelyet hónapok óta frusztrál az arabok elleni „árcédula-­akciók” sorozata. Netanjahu olyan büntetéseket helyezett kilátásba, amelyeket eddig csak arabok ellen alkalmaztak, például vádemelés nélküli fogva tartást és azt, hogy az ügyekben katonai bíróság ítélkezhet.

A szélsőségesek olajat öntenek a tűzre – mondta Simon Peresz izraeli államfő. Szerinte a radikálisok értelmetlen tettei provokálják ki az Iz­rael elleni dühöt a térségben, és igazolást szolgáltatnak a zsidó állam elleni támadásokhoz. A Palesztin Hatóság „gyűlöletbűnnek” minősítette a telepesek akcióit. A legnagyobb ellenzéki párt, a Kadima vezetője, ­Cipi Livni szerint a szélsőségesek polgárháború peremére taszítják Izraelt. Mindez azért történhetett meg, mert a Netanjahu-kormány gálánsan bánik a szélsőségesen jobboldali és ortodox vallásos telepesekkel. Ezek képviselői gyakorlatilag a kormánykoalíció részesei.

A vallási szélsőségesek nem csak ilyen „politikai” ügyekben szerepelnek egyre agresszívabban. Izraelben váratlanul ismert lett a 28 éves Tanya Rozenblit neve, akit a lapokban új Rosa Parksként emlegetnek. (1955-ben Parks az alabamai Montgomery-ben megtagadta, hogy az autóbuszon átadja a helyét egy fehér férfinak. Ellenállása a faji megkülönböztetés elleni harc fontos állomása lett.) Rozenblitet egy ultraortodox férfi akarta arra kényszeríteni, hogy a 451-es távolsági buszon, amelyen utazott, az utolsó sorba üljön. Megvető jelzővel illette (siksze, azaz nem zsidó nő – mondta rá), és azt kiabálta, hogy zsidó férfi nem ülhet nő háta mögé. Rendőrt hívott, és fél óráig feltartotta a buszt. Ez nem az első ilyen eset. Az utóbbi időben egyre több helyen akarja elérni a vallásos közeg, hogy „kóser” buszok közlekedjenek.

A társadalom nem vallásos többsége, különösen a nők, ezt új apartheidként értékelik. Tanya neve egy rövid időre országosan ismert lett, esetéhez hozzászólt a miniszterelnök, az országos főrabbi (támogatóan), több ellenzéki politikus is. Megszólaltak a vallási szélsőségesek is, akik felszólították a tehetős ultraortodoxokat, hogy létesítsenek privát „kóser” buszjáratokat. Az ügy akkora izgalmat keltett, hogy a jobboldali kormányfő kénytelen volt kiállni a hasonló támadások ellen, a nők védelmében. Az ultraortodoxok az izraeli lakosság (7,7 millió) mintegy tíz százalékát teszik ki, de arányuk növekszik. Ezekben a családokban sokkal több gyerek születik, és az amerikai vallásos zsidók közül is sokan vándorolnak Izraelbe. A jelenlegi jobboldali koalíció léte függ a ortodox pártok támogatásától és az amerikaiak anyagi támogatásától. Eddig éppen ezért minden támogatást megkaptak.

Az idén azonban mintha erőre kapott volna az izraeli társadalom világi, modern része is. Tömegtüntetések sorozata tiltakozott a Netanjahu-kormány gazdaságpolitikája ellen, amely elsősorban ezeknek a rétegeknek, a telepeseknek, illetve az ország leggazdagabb húsz családjának kedvez. A lakásépítések támogatása helyett a főleg vallásosok által lakott telepekre költenek.

A Likud párthoz tartozó képviselők nem véletlenül éppen most terjesztettek elő törvényjavaslatot a kneszetben, amely korlátozná a lehetőséget, hogy civil szervezetek külföldi kormányoktól támogatásokat fogadjanak el. Ez főleg a polgárjogi, békepárti egyesületeket érintené, amelyek az USA-ból és az EU-ból kapnak segítséget. Egy másik törvényjavaslattal az izraeli Legfelsőbb Bíróság függetlenségét akarják visszanyesni, megakadályozva például, hogy arab tagjai legyenek a testületnek. Izraelben nincs alkotmány, a Legfelsőbb Bíróság az emberi, állampolgári jogok egyik legfontosabb biztosítéka.