Szentté avatta az örmény apostoli egyház a száz éve kezdődött örmény üldözés áldozatait, másfél millió keresztényt. A népirtás szó újbóli használata miatt – ahogy az várható volt – ismét diplomáciai műveleteket indított és szóbeli kirohanásokban tört ki a török politikusok egy része. Pénteken ugyanis újabb államok vezetői emlékeztek meg a száz évvel ezelőtti törökországi örményellenes vérengzéssorozatról mint népirtásról.

Ezúttal Vlagyimir Putyin orosz elnök is használta ezt a szót az örményországi megemlékezésen. Ugyanott Francois Hollande francia elnök is népirtásnak, genocídiumnak minősítette azt, hogy az első világháború éveiben a török kormány tervszerűen gyilkolta, elűzte, vagyonától megfosztotta az ott élő örményeket. Jerevánban azt állítják, hogy másfél millió örmény pusztult el ezekben az években.

Színpadon játsszák el a száz éve történteket egy Buenos Aires-i megemlékezésen Enrique Marcarian / Reuters

Recep Tayyip Erdogan török elnök azonnal dühödt beszédben rohant ki Hollande, Joachim Gauck német elnök, valamint a német és az osztrák parlament hasonló minősítést tartalmazó állásfoglalásai ellen. Támadta az orosz állami dumát is ilyen értelmű határozata miatt, Barack Obama amerikai elnököt pedig azért bírálta, mert – bár nem használta a genocídium szót – szerinte nem elég differenciáltan értékelte a száz évvel ezelőtti eseményeket.

A török vallásügyi hatóság vezetője – a legfőbb szunnita méltóság – egyenesen nekitámadt Putyinnak, s azt mondta, hogy az oroszok tudják, mi a népirtás, hiszen ők maguk többször követték el. Ugyanakkor több vezető török politikus – Ahmet Davutoglu kormányfő is – tett békülékeny gesztusokat az örménységnek. A kormány egyik tagja részt vett az isztambuli örmény gyászistentiszteleten. A török lapok jó része is belátást, a bűn elismerését sürgeti a török társadalomnál.

A hivatalos álláspont változatlan: a háborús események részének, egyfajta adok-kapok folyamatnak állítja be az örményirtást. Tagadják, hogy törökök ilyesmire képesek lettek volna. Ezzel együtt a törökség szenvedéseinek elismerését kérik számon, emlékeztetnek arra, hogy muzulmánok, törökök millióit üldözték el a Balkánról és a Kaukázusból. A törökök tartanak attól, hogy a népirtás elismerésének következtében jóvátételre nyújthatnának be igényt a túlélők utódai, viszszakövetelnék az elvesztett földeket, ingatlanokat.

A száz évvel ezelőtti események minősítése továbbra is politikafüggő sok országban. A bolgár nemzetgyűlés határozatban emlékezett meg az örmény áldozatokról, de nem használta a népirtás szót. Izrael magatartása is ellentmondásos. A sajtó azt követeli a kormánytól, hogy legyen szolidáris az örménységgel, amelynek sorsa előrevetítette a holokausztot. A kormány azonban nem tesz ilyen lépéseket, feltehetően a Törökországgal való hajdani jó viszony maradékának a megőrzéséért. Az is lehetséges, hogy úgy vélik: az örmények elpusztításának népirtássá minősítése relativizálja a zsidósággal történtek történelmi egyedülállóságát.

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy sehová sem vezet a vita arról, népirtásnak nevezik-e vagy sem a török hatóságok által 1915-ben elkezdett tömeggyilkosságokat. Ritka az olyan eset, amikor egy bonyolult történetet egyetlen fogalommal meg lehetne határozni – mondta. Szavai szerint ha kimondják a népirtás szót, az nem változtat a fő problémán: Törökország és Örményország nincs beszélő viszonyban egymással.