Még egy brutális vérfürdő Szíriában
Két hétnek sem kellett eltelnie a 108 áldozatot követelő hulai tömegmészárlás óta, hogy Szíriában új vérengzésre derüljön fény: ellenzéki bejelentések szerint a Bassár el-Aszad elnökhöz hű sabiha milícia a hadsereg támogatásával 86 polgári személyt – köztük 20 nőt és 20 gyermeket – gyilkolt meg két Hama tartománybeli település, Kubeir és Marzaaf ostroma után. Úgy tudni, szerda este a hadsereg először ágyúzta a két falut, ezután előrenyomultak a sabiha egységei, és vérfürdőt rendeztek a helyiek körében. Szemtanúk szerint sok embert leszúrtak vagy közvetlen közelről lőttek agyon; az áldozatok között állítólag kétévesnél fiatalabb gyermek is van.
Egy ellenzéki hálózat, a Helyi Koordinációs Bizottságok (LCC) egyik aktivistája a BBC-nek azt mondta, Kubeirben 78 embert öltek meg a milicisták, és sikerült kiirtaniuk egy egész családot is, amelynek 35 tagja veszett oda a vérengzésben. Volt, akit a sabiha túsznak magával vitt a két faluból, és félő, hogy a sebesültek közül sokan csak azért fognak meghalni, mert szegény sorban élő beduinokként nincs egészségbiztosításuk – mondta az aktivista.
Az ő beszámolójával homlokegyenest ellentétben a szír állami média arról adott hírt, hogy a hadsereg „helyi kérésre” vonult a „terroristák fészke”, Kubeir és Marzaaf ellen, a 86 áldozatra pedig a két falu elfoglalása után találtak rá. Szír hatósági közlések szerint a megkötözött áldozatokat „fegyveres terroristák” hagyták maguk mögött.
A londoni székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) nevű ellenzéki szervezet felszólította az ENSZ Szíriába küldött megfigyelőit, hogy azonnal menjenek el a helyszínre kivizsgálni, hogy ki követte el a tömegmészárlást. A világszervezetnek 297 megfigyelője van a közel-keleti országban; ők elvben a Kofi Annan által tető alá hozott béketerv betartásán őrködnek, csakhogy az ennek első pontját jelentő tűszünetet a héten a harcoló ellenzéki erők felmondták a hulai mészárlás nyomán, az Aszad-rezsim pedig amúgy is csak papíron tartotta magát hozzá.
Bár Hula keményen kivágta a biztosítékot az ENSZ-ben – a Biztonsági Tanácsban Oroszország és Kína is rábólintott egy Szíriát elítélő határozatra –, kérdés, futja-e hasonlóra a BT-től a mostani incidens után is, miután Szergej Lavrov orosz külügyminiszter jelezte, Moszkva nem csatlakozik többé a Damaszkuszt elítélő nyugati nagyhatalmakhoz. Oroszország az Aszad-rezsim egyik nagy szövetségese: Szíriában haditengerészeti támaszpontja van, nem beszélve a milliárdos fegyvermegrendelésekről, amelyeket Damaszkusztól kap.
Mivel a Kreml kizárja, hogy hozzájáruljon egy külföldi beavatkozáshoz, a New York-i ENSZ-székházból szivárgó információk szerint a Moszkvára gyakorolt diplomáciai nyomáson túl Annan most abban reménykedik, hogy a regionális nagyhatalmak, Irán és Törökország bevonásával lehet esetleg leállítani Aszadot. Az új közvetítő csoport felállítása – amelyre Annan csütörtökön javaslatot is tesz – azonban hiú ábrándnak tűnik Hillary Clinton legutóbbi kijelentése fényében: az amerikai külügyminiszter nemrég leszögezte, elképzelhetetlennek tartja az iráni szerepvállalást, hiszen Teherán az egyik fő támogatója annak az Aszadnak, aki háborút vív a saját népe ellen. Úgy tűnik, hogy a hiábavalónak bizonyuló diplomáciai erőfeszítések helyett Washington most már inkább a szankciókra szavaz: Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter kijelentése szerint maximális pénzügyi nyomást kell gyakorolni a damaszkuszi rezsimre annak érdekében, hogy felhagyjon az erőszakkal.