Civil kezdeményezésre, a Facebookon kezdett szerveződni egy csoport, amely búcsút kívánt venni a szeptember 30-án bezáró budapesti észt nagykövetségtől. - Reméljük, a bezárás csak átmeneti, és a közeljövőben nyitóünnepséget tarthatunk – mondta a népi diplomáciai megmozdulás egyik szervezője, Perényi Marcell.

Priit Pallum örült, hogy ennyien eljöttek Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Az észtek tizenöt éves jelenlét után „válaszlépésként" mennek el Budapestről. A külügyminiszteri székben mindössze négy hónapot töltött Navracsics Tibor regnálásának egyik legnagyobb felhördülést kiváltó döntése az volt, amikor július elején bejelentették: külgazdasági okokból bezárják a tallinni magyar nagykövetséget. A közlés döbbent értetlenséget váltott ki az ukrajnai válság kapcsán jelentősen felértékelődött, NATO és EU-tag, valamint eurózónás balti államban. Navracsics utódja, Szijjártó Péter múlt hétvégi parlamenti bizottsági meghallgatásán a döntés újragondolását ígérte.

Az Áldás utcában összegyűltek is kíváncsian várják, Szijjártóék mire jutnak az újragondolásban. Perényi észt felesége, Kriistina azt mondta: ő volt az utolsó észt, aki itt vette át észt személyi igazolványát. Reméli, amikor a dokumentum 2019-ben lejár, nem kell Bécsbe utaznia – a finnugor nyelvi rokonok legközelebbi külképviselete októbertől az osztrák fővárosban lesz.

A tallinni magyar nagykövetség bezárása szerintem teljes mértékben ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel – mondta lapunknak a civil megmozdulásra nagy észt zászlóval érkezett Pomozi Péter. Az ELTE oktatója több évet töltött a Tartui Egyetemen magyar lektorként.

Szerinte a budapesti döntés súlyosan megsértette a magyar kultúrával erősen szimpatizáló észt értelmiséget. Ugyan Tallinnban megmaradt a Magyar Kulturális Intézet, de az nem tudja egy követség funkcióját betölteni, oda kormányzati emberek és politikusok ritkábban mennek el. - Mondjon nekem még egy országot, ahol másfél órás dokumentumfilmet sugároznak a mohácsi busójárásról! Mert az észt közszolgálati tévé ezt megtette - fakadt ki Pomozi.

A budapestivel egy időben Tallinnban is rendeztek szimpátia-megmozdulást. Az ottani Magyar Kulturális Intézetnél összegyűltek Bródy János örökzöldjét, a „Ha én rózsa volnék"-ot énekelték el. Az Áldás utcában egy szép, hazafias észt dal, az Arkamisaeg (Ébredés ideje) csendült fel, s Perényiék a köszönet jeleként egy csokor rózsát nyújtottak át a nagykövetnek.

- Kicsit szomorúak vagyunk a búcsú miatt, de örülök, hogy ennyien jöttek el. Szabad ország szabad polgáraiként a szabad média segítségével szabadon kinyilvánítva a véleményüket – mondta Pallum. Egy nappal korábban a nagykövet lapunknak úgy fogalmazott: a Budapesten eltöltött négy év alatt meglepetten tapasztalta a mély politikai megosztottságot, illetve a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos vita hiányát. A vita egyik terepének a nyomtatott sajtót tekinti, el is csodálkozott azon, amikor megtudta: az 1,3 millió lakosú Észtországban a három legnagyobb észt nyelvű napilap ugyanannyi példányban jelenik meg, mint a közel tízmilliós Magyarország három nagy politikai napilapja.

A kérdésre, hogy a magyar nagykövetség bezárása ejtett-e Tallinnban sebeket, Pallum diplomatikusan azzal felelt, hogy nem lehet általános érzelmeket megfogalmazni. Szijjártó nyilatkozatáról csak annyit mondott, egyelőre rengeteg a „ha"...

A tüntetés egyik társzervezője, Kubinyi Kata szerint az észtek a Szovjetunió összeomlásakor messzebbről indultak, mint mi magyarok, de fejlődés- és kompromisszumképességüknek köszönhetően messzebbre is jutottak. Perényi Marcell pont e bölcsességre utalhatott, amikor „búcsúbeszéde" végén arra kérte az észt államot: ne adják el a gyönyörűen felújított villaépületet.