A baleset 27 túlélőjét a szicíliai Cataniába szállították. Az olasz ügyészségnek tett beszámolóik szerint a Líbiából indult és az olasz partok felé tartó 20-30 méter hosszú halászhajón embertelen kegyetlenség uralkodott.

A számos különböző afrikai országból Líbiába érkezett menekülteket először a fővároshoz, Tripolihoz közeli egyik tanyán tartották fogva; 1000-1200 embert, akiket botokkal vertek, ha nem engedelmeskedtek. Többen belehaltak a bántalmazásba és nélkülözésbe.

A Földközi-tengeren való átkeléshez először teherautókkal a líbiai tengerpartra vitték őket, majd innen gumicsónakokkal szállították az embereket az útra kiválasztott halászhajóra. A túlélők elmondták, hogy egy fiatal fiú felállt a gumicsónakban és elmozdult a helyéről, ezért lelőtték és holttestét a tengerbe dobták.

A halászhajó a líbiai partoktól 110 kilométerre borult fel. Az ügyészség szerint a balesetet az okozta, hogy a vízi jármű határtalanul tele volt zsúfolva, és a hajót irányító emberkereskedő rosszul manőverezett. Háromszor is nekiütközött a bevándorlók segítségére siető portugál teherhajónak. A becslések szerint a halászhajóra több mint 750 embert szorítottak fel.

A túlélők elmondták, hogy az őket kísérő két emberkereskedő a halászhajóról mobiltelefonos kapcsolatban volt a líbiai emberkereskedő szervezet vezetőivel. A két férfi a túlélők között érkezett meg Szicíliába, ahol őrizetbe vették őket.

A hajón utazó illegális bevándorlók fejenként 1000-7000 euró (300 ezer és 2,1 millió forint) közötti összeget fizetettek azért, hogy eljussanak Olaszországba. A több mint 750 ember közül mindössze huszonnégy holttestét találták meg: ezeket Máltára szállították.