Bibi nagyot húzott
Ahogy a Háárec írta, még az izraeli politika szivárogtatásoktól hemzsegő világában is atombombaként robbant a hír, hogy előrehozott választások helyett Benjamin Netanjahu miniszterelnök és pártja, a Likud inkább koalícióra lépett az ellenzék vezető pártjával, a Kadimával. A Kadima belépőjéről szóló szerződést órákkal azelőtt írták alá, hogy a törvényhozás feloszlatta volna magát az idén szeptemberre kitűzött megméretés miatt. Izrael történetének egyik legnagyobb többséggel rendelkező kormánya alakult meg: Netanjahu a Kadimával 94 képviselőt tudhat maga mögött a 120 fős knesszetben.
Valószínűtlen frigyről van szó egyébként: Saul Mofaz Kadima-elnök, volt vezérkari főnök és védelmi miniszter korábban a nyilvánosság előtt hazugozta le Netanjahut, mondván a kormányfő nem áll ki őszintén az izraeli-palesztin béke mellett, márciusban pedig megígérte, a Kadima soha nem fog szövetséget kötni a Likuddal. Mofaz tárca nélküli miniszter és miniszterelnök-helyettes lesz az újraszabott kabinetben.
Netanjahu célja a centrista Kadima elcsábításával az, hogy kormányon belül kiegyensúlyozza a vallási és szélsőjobboldali pártok befolyását. A lappangó feszültség nemrég az úgynevezett Tal-törvény körül tört felszínre: ez a jogszabály megengedi, hogy vallási tanulmányaikra hivatkozva az ultraortodox zsidó férfiak kibújhassanak a hadi és polgári szolgálati sorkötelezettség alól. A törvényt februárban egy petíció nyomán az alapvető törvényekbe ütközőnek nyilvánította a legfelsőbb bíróság. Hatálya júliusban lejár, és a Likud szeretné, ha ezután a világi zsidókhoz hasonlóan az ultraortodoxok is bevonulnának. A Kadima koalíciós szereplésének egyik feltétele éppen a Tal-törvény eltörlése volt, a belépésért Netanjahu pedig bőkezűen jutalmazott: Mofaz nemcsak hogy miniszterelnök-helyettes lesz, de helyet kap a kormányfő Nyolcak Fóruma néven ismert belső körében is – nem beszélve a pártjának a külügyi bizottságban és a biztonsági kabinetben szerzett tagságáról. (Meglepő, de a Kadima koalíciós szereplésére az Avigdor Lieberman külügyminiszter vezette Izrael az Otthonunk és az ultraortodox Sasz is rábólintott.)
Ami Netanjahu diplomáciai érzékét illeti, az izraeli sajtóban nem volt hiány szuperlatívuszokból a keddi bejelentés után. Ahogy a Háárec írta, a miniszterelnök azért nem Izrael, csak a politika „királya” még, mert előtte van a Tal-törvény és a közigazgatás átszervezésének feladata. Az biztos viszont, hogy Netanjahu az erő pozíciójából tárgyalt: más politikus megközelíteni sem tudja a népszerűségi listákon, ezután stabil hátországot tudhat maga mögött a jövő októberi választásokig, amelyeket nagy valószínűség szerint meg is nyer. Ehhez képest Mofaz helyzete nem éppen hízelgő. A Kadima hiába nyert a 2009-es választásokon, ellenzékbe kellett vonulnia, ahol viszont halványan teljesít. A felmérések szerint, ha most tartanák a választásokat, a jelenlegi 28 képviselői helyének csak a felét tudná megszerezni. Potyautas – mondta róla Gideon Sa'ar likudos oktatási miniszter – igaz, ez még négy hónapja volt, amikor Mofaz Netanjahut a legrosszabb dolognak nevezte, ami Izraellel történhet.
Megfigyelők szerint a Kadima számára jó üzlet beszállni a koalícióba, az alku nagy vesztese viszont az eddig kormányon lévő Munkáspárt, amelynek nyolcfős parlamenti frakciója már jelezte, azonnal ellenzékbe vonul, és ki tudja, mivé lesz jövő októberig azzal a 18 mandátummal, amelyet az előrejelzések szerint Selli Jahimovics alakulata most nyerne. A Munkáspárt távozásával tompul a Teherán-ellenes retorika is: Ehud Barak védelmi miniszter az atomlétesítmények elleni légicsapás egyik fő zászlóvivője az izraeli politikában – ellentétben az újdonsült miniszterelnök-helyettes Mofazzal.