Az egész botránysorozat minden bizonnyal összefüggésben van azzal, hogy Sarkozy a várakozások szerint a nagypolitikába való visszatérésre készül Charles Platiau / Reuters

És le is hallgatták, ami példa nélküli a volt francia államfők esetében, írta pénteken a Le Monde, amely szenzációszámba menő részleteket ad hozzá az elmúlt napokban kirobbant „SarkoLeaks" botrányhoz.

Eddig arról volt szó: kétes utat bejárt hangfelvételek nyomán kiszivárogtak Sarkozy egyes olyan bizalmas beszélgetései, amelyeket még elnökként folytatott tanácsadóival az Élysée-palotában. Most viszont már arról: francia vizsgálóbírók döntése nyomán folyamatosan lehallgatták a hivatalából 2012-ben távozott exelnököt, valamint két egykori belügyminiszterét, Claude Guéant-t és Brice Hortefeux-t. A bírók eredetileg Sarkozy 2007-es elnökválasztási kampányának finanszírozására voltak kíváncsiak, s azon belül is arra, hozzájárult-e ahhoz Moammer el-Kadhafi, a közben megdöntött és megölt líbiai diktátor.

Később viszont már befolyással üzérkedéssel gyanúsítják az exelnököt, illetve környezetét. Nevezetesen azzal: összejátszott a francia Semmítőszék – a legfelső francia büntetőjogi fórum – egy bírójával, hogy információkat szerezzen az úgynevezett Tapie-Adidas-Crédit Lyonnais ügyben. A kormányzó baloldal, amely a hangfelvétel-kiszivárogtatásokat még elítélte, most már „állambotrányról" beszél. 

A rendkívül szövevényes Tapie-ügyről korábban lapunk is beszámolt. Bernard Tapie a múlt század vége francia közéletének üzletember-politikus fenegyereke, botrányhőse, jóval később viszont Sarkozy támogatója.

A '90-es években megszabadult nagy üzleti érdekeltségeitől: ez az Adi Dassler alapította világhírű sportszergyártó céget is érintette. Tapie mintegy kétmilliárd frankot (317 millió eurót) akart kapni az Adidasért. Az üzletbe befektetők, köztük az állami tulajdonban lévő Crédit Lyonnais bankház is beszállt.

Tapie később úgy tapasztalta, hogy a CL megvezette, és rajta tartotta a kezét az áron felüli bevétel egy részén. Ezzel hosszas jogvita kezdődött, amelyben jóval később, 2008-ban, egy döntőbíróság a kamatokkal együtt 403 millió euró, sokak szerint feltűnően nagyvonalú kártérítésre kötelezte a CL vagyonkezelőjét, Tapie javára. Az ügy árnyékot vetett mind Sarkozyre, mind pedig akkori gazdasági miniszterére, Christine Lagarde-ra, a Nemzetközi Valutaalap jelenlegi vezérigazgatónőjére.

A Le Monde forrásai alapján azt állítja: Sarkozy a Semmítőszék egy bíróján keresztül rálátással bírt az ügy alakulására. Cserébe Sarkozy ügyvédje államtanácsosi pozíciót javasolt Monacóban a bírónak, akit nyomozati titok megsértésével gyanúsítanak.

A csak Franciaországgal határos Monaco politikai berendezkedése értelmében a végreható hatalmat franciák gyakorolják, akiknek vezetőjét a Grimaldi-ház uralkodója választja ki a francia kormány által leadott listáról.

Az egész botránysorozat minden bizonnyal összefüggésben van azzal, hogy Sarkozy a várakozások szerint a nagypolitikába való visszatérésre készül. Következményei egyelőre beláthatatlanok.