Az OECD-országok átlagában a leggazdagabb 10 százalék kezében van a javak 50 százaléka, míg a társadalom alsó 40 százaléka alig 3 százalékkal részesedik a jövedelmekből – derült ki a OECD felméréséből. Az elemzés szerint az egyre erősödő tulajdonkoncentráció csökkenti a társadalmi mobilitást és fékezi a gazdasági növekedést: a kutatók úgy számolnak, hogy 1985 és 2005 között az egyenlőtlenség növekedése összességében 4,7 százalékkal fogta vissza a növekedést.

Magyarországon csak az egyenlőtlenség növekedését sikerült mérsékelni Kurucz Árpád / Népszabadság/archív

A jövedelmi egyenlőtlenségek a 2008-as válság következtében ugrottak meg – tartja a vélekedés, azonban inkább úgy tűnik, hogy a válság csak felerősítette a korábbi évek negatív folyamatait – derült ki Michael Förster előadásából. Az OECD vezető kutatója szerint például az Egyesült Államokban már jóval a válság előtt tempósan nőtt a szakadék a társadalom elitje és a szegények között, az Egyesült Királyságban viszont inkább a nyolcvanas évek teacheri gazdaságpolitikája nyomán ugrottak meg a vagyoni különbségek. A világ legegyenlőbb északi társadalmaiban – Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Dániában – is a válság előtt indult a társadalmi egyenlőség lassú morzsolódása.

A tanulmányírók most úgy látják, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásának egyik fő oka a nem tipikus foglalkoztatási formájú – szerződéses, időszakos – munkák elterjedése volt. A kilencvenes évek közepe óta megteremtett munkahelyek több mint fele ilyen, az üzleti zsargonban „rugalmas" munkavállalási formában jött létre. Ezek azonban jelentősen növelték a munkások kiszolgáltatottságát, visszafogták a munkaerő fejlesztésére irányuló munkaadói programokat, ám nem jelentettek ugródeszkát az állandó munka világába. A másik fő probléma az állami újraelosztás csökkentése, azaz a segélyek, adójóváírások kivezetése a rendszerből, illetve a nem progresszív adórendszer.

Magyarország az EU-országok között a középmezőnyben van, ami a társadalmi különbségeket illeti, igaz, Lengyelországot leszámítva a visegrádi országok között nálunk a legnagyobb az egyenlőtlenség – derült ki az OECD hazai partnerének, a Tárkinak a kutatásából. A gazdagabbak és a szegényebbek közötti olló a rendszerváltás után nyílt szélesre, majd 2000 és 2010 között az akkori jóléti intézkedések nyomán mérséklődtek a különbségek, igaz, ez az időszak már magas, 9 százalék körüli munkanélküliséggel járt együtt.

2010 után a különféle segélyek megnyirbálásával és az egykulcsos személyi jövedelemadóval ismét alaposan megugrott az egyenlőtlenség, majd 2013 és 2014 között a választási év előtti időszak jóléti intézkedéseinek – rezsicsökkentés, gyed extra, közmunka általánossá válása – betudhatóan valamelyest mérséklődött az egyenlőtlenség növekedése. Az OECD ajánlása szerint a jövedelmi különbségek csökkentéséhez az oktatásba kellene beruházni, növelni a nők aktivitását. Szerintük az adórendszer hatékonyan csökkentheti az egyenlőtlenséget.