A pápa elrejtőzik a világ elől
Amikor majd az imának szentelem magam... amikor elrejtőzöm a világ elől, akkor is közel maradok hozzátok” – mondta csütörtökön XVI. Benedek. A katolikus egyházfő több száz pap előtt, Róma püspökeként utoljára szólalt meg, az első alkalommal vetve némi fényt arra, mit csinálna szívesen a lemondása után. XVI. Benedek hétfőn jelentette be, hogy az „egyház javáért” távozik a tisztségéből, és átadja Szent Péter trónját, ám az biztos, hogy marad a Vatikánban: hivatalosan február 28-án este hét óráig még ő a pápa, majd először Castel Gandolfóba, a pápák nyári rezidenciájára utazik, onnan visszatérve a négyemeletes Mater Ecclesiae konventbe költözik be, amely a Szent Péter bazilika mögötti kertekben fekszik.
A pápa lemondásának oka előrehaladott életkora, és hogy emiatt már nem bírja ellátni az egyházfői méltósággal járó teendőket. Amikor 2005 áprilisában pápává választották, a maga 78 évével eleve Joseph Ratzinger volt a legidősebb bíboros, aki elnyerte a tisztséget, életrajzírója szerint azonban a távozáshoz hozzájárult az is, hogy XVI. Benedeknek egyszerűen elege lett a vatikáni intrikákból, és az imának, illetve a tudománynak akarja szentelni hátralévő napjait. A visszavonulásról szóló bejelentés valószínűleg azokat az aggályokat hivatott elcsitítani, amelyek szerint XVI. Benedek mint volt katolikus egyházfő jelenléte a Vatikánban hatalmi feszültségekhez fog vezetni.
Három nappal a lemondás bejelentése után a Vatikán egyébként még mindig sokkhatás alatt áll. Ez egyrészt annak a több száz papnak a megnyilvánulásaiból is kitűnt, akik Róma egyházmegyéjében teljesítenek szolgálatot, és csütörtökön végighallgatták XVI. Benedek néha rekedtre váltó, de folyamatos beszédét: a BBC idézett a papok közül olyat, aki dicsérte, hogy a pápa méltósággal tud visszavonulni a teljes elgyengülés előtt, mások viszont arról vallottak, hogy elárulva érzik magukat, amiért a katolikus egyházfő idő előtt – értsd: a halála előtt – távozik a tisztségéből. Másrészt hogy a Vatikán mennyire nem tud mit kezdeni egy visszavonulást választó pápával, azt ékesszólóan jelzi, egyelőre még az sincs eldöntve, hogy február 28. után XVI. Benedek marad-e a pápai fehérben, netán a bíborosi vörösbe vagy az egyszerű papok feketéjébe öltözik-e majd.
A Róma püspökeként utoljára megtartott csütörtöki audiencia csak egy epizód volt XVI. Benedek hosszú búcsújából, amely előtt a pápa tegnap, hamvazószerdán az utolsó miséjét celebrálta a Szent Péter bazilikában. Homíliájában ekkor arról beszélt, hogy az egyházat időről időre botrányok, széthúzás és rivalizálás „torzította” el, és ami a botrányokat illeti, azoknak a szele egyébként magát is többször elérte. Először is a nyakába szakadt a katolikus egyházat megrázó pedofilbotrányok sorozata: bár a szexuális visszaéléseket nem az ő hivatalba lépése után követték el, az ügyek a regnálása alatt pattantak ki sorra, és vezettek egy sor püspök lemondásához az Egyesült Államoktól Írországon át Németországig. Ezután merült fel a gyanú, hogy a Vatikán bankja, a Vallási Műveletek Intézete (IOR) gyakorlatilag pénzmosodaként működik, és ha mindez nem lenne elég, XVI. Benedeknek is volt nem egy botrányízű megnyilvánulása. A pápának 2009-ben a zsidó-keresztény párbeszédet sikerült veszélyeztetnie azzal, hogy egy II. János Pál által kiközösített tradicionalista püspököt, a holokauszttagadó Richard Williamsont visszafogadta az egyházba, három évvel korábban, 2006 szeptemberében pedig a muzulmán világ haragját vívta ki, amikor a hírhedt regensburgi beszédében az erőszak terjesztésével vádolta meg az iszlámot.
A Vatikán e botrányok közül egyikre sem reagált túlságosan jól, amiért a felelősséget sokan a tanácsadói karra hárítják – és mondják, hogy a következő egyházfő már csak azért sem lesz olasz, mert ezeknek a tanácsadóknak a többsége az.
