A több mint egy évtizede Rómában élő német újságíró szerint - akinek könyve magyarul Isten nyomai címmel jelent meg - bizonyára szerepet játszott a döntésben, hogy 85 évesen már senki sem bírja a heti hétnapos terhelést, de sokkal többet nyomott a latba, hogy Ratzinger soha nem érezte jól magát ebben a szerepben. Amikor pápává választották, azt egy kivégzéshez hasonlította, jelezve, hogy ez számára olyan, mintha véget érne az élete, és hogy egyetlen porcikája sem kívánta ezt a pozíciót. Englisch hozzáteszi: a lemondásra nem magyarázat az sem - amit a hírügynökségek tegnap repítettek világgá -, hogy a pápának szívműtétje volt. Köztudott, hogy Ratzingernek egy évtizede pacemakere van, ebben kellett nemrég elemet cserélni, ami rutineljárásnak számít. A pápa mostanra elégelte meg azt, hogy számos kérdésben súlyos harcokat folytat a nála sok tekintetben liberálisabb bíborosokkal: ők elsősorban a válás utáni egyházi újraházasodások engedélyezésére próbálták rávenni XVI. Benedeket. Aki ennek körömszakadtáig ellenállt. Közben leveleiben arról panaszkodott, hogy a bíborosok állandóan kritizálják, ellene vannak, és nem értette, hogy miért nem kedvelik jobban.

Hiába élt hosszú évek óta a Vatikánban, mint a Hittani Kongregáció egykori vezetője, mégis magányos volt: a könyvei közé menekült, és mindössze két emberben bízott, Tarcisio Bertone bíborosban és saját személyi titkárában, a nemrég érsekké kinevezett Georg Gänsweinban. Ám ha ennyire elszigetelt volt, vajon 2005-ben miért pont őt választották II János Pál utódául? - A lengyel Karol Wojtyla rendkívül népszerű volt, így a Vatikánban azt gondolták, ha a legközelebbi munkatársát, bizalmasát választják meg utódnak, akkor ő minden területen folytatja majd II. János Pál munkáját. De tévedtek, rossz embert választottak. Ratzinger kezdettől fogva túl sok hatalmat adott át a bíborosoknak. Nem érdekelte a politika, nem akart ilyen értelemben II. János Pál nyomába lépni.

XVI. Benedek nevéhez inkább a csalódottság fűződik majd. Egy német pápától sokat vártak, Andreas Englisch például azt, hogy feltárja a katolikus egyház felelősségét a II. világháború alatt. Ehelyett 2009-ben visszaengedte az egyházba Richard Williamson tradicionalista püspököt, aki hírhedt holokauszttagadó hírében áll. Ezt egy német pápa semmiképp sem tehette volna meg - fogalmaz Englisch. Hibaként könyvelik el 2006-os regensburgi beszédét, amelyen egy félreértett idézet miatt a muzulmánok sértődtek halálra. Ezt a csorbát később hiába próbálta kiköszörülni. Az életrajzíró szerint a pápa nem reformált, nem tett jelentős lépéseket, egy dolgot azonban jól kezelt: a gyermekmolesztálási botrányt. Ebben az ügyben többször bocsánatot kért. Bár ezek az esetek jóval a pápává választása előtt történtek, mégis megkövette az áldozatokat.

Ami az utódlást illeti, Englisch szerint a legnagyobb esélyes a kanadai Marc Ouellet. Egy afrikai vagy egy latin-amerikai pápára egyelőre nem érett meg a helyzet a Vatikánban - vélekedik.