Nyílt levelet írt pénteken a Pink Floyd alapítója, Roger Waters és a Pulitzer-díjas írónő, Alice Walker is Alicia Keysnek, arra kérve az amerikai énekesnőt, hogy a palesztinok helyzete miatti tiltakozás jegyében csatlakozzon az Izrael elleni bojkotthoz, és mondja le a már meghirdetett tel-avivi koncertjét – írja a Guardian. Ahogy Walker – aki 1983-ban a Kedves Jóisten (The Color Purple) című regényével az első nő és az első afroamerikai Pulitzer-díjas volt – a levélben írja, Keyst a gázai gyerekek látogatására invitálná egy „kegyetlen, igazságtalan és hihetetlenül gonosz” rendszer támogatása helyett. Waters a maga levelében először is saját magával foglalkozik – „lehet, hogy nem tudja, ki vagyok, de tagja voltam egy Pink Floyd nevű zenekarnak, és hiszi vagy sem, még mindig dolgozom” –, majd arra kéri Keyst, hogy csatlakozzon „az ellenállás egyre nagyobb hullámához”, és a fellépésével ne legitimálja azt az „apartheid” politikát, amelyet az izraeli kormány folytat a palesztinok ellen. A két nyílt levélre Keys még nem reagált. Az énekesnő július 4-én tartja a tel-avivi koncertjét. Izraelben ez lenne az első fellépése.

Waters nem az egyedüli nagynevű zenész, aki részt vesz az Izrael elleni kulturális bojkottban: az elmúlt évek során a palesztinok helyzete elleni tiltakozásul elutasította az izraeli fellépést Carlos Santana és Brian Eno, csatlakozott a mozgalomhoz a két nagy brit filmrendező, Ken Loach és Mike Leigh, az írók közül pedig Walker mellett Eduardo Galeano és Arundhati Roy. Walker még azt is megtiltotta, hogy a Kedves Jóisten megjelenjen héber fordításban, amiért a baloldali lapként a bojkottal mindig szívesen foglalkozó Guardian egyébként bírálta az írónőt, mondván, csak saját maga alatt vágja a fát, hiszen ha nem olvashatják a regényét Izraelben, honnan tudhatnák, hogy mit gondol. Ami a zenészeket illeti, sokan vannak olyanok is, akiket nem érdekel a bojkott: Paul McCartney és Madonna a felszólítások ellenére elment fellépni Izraelbe.

De a művészvilág mellett már bojkottál a tudományos élet is. A világhírű elméleti fizikus, Stephen Hawking május elején jelentette be, hogy nem megy el egy nagy júniusi izraeli tudományos konferenciára, amelynek a védnöke Simon Peresz államfő, de elmegy rá Tony Blair volt brit miniszterelnök és Bill Clinton exelnök is. Hawking először egyébként igent mondott a meghívásra, és csak később derült ki, hogy nagyrészt a brit és amerikai akadémikusok odaadó aknamunkája után mondott le a részvételről. Ezeknek a professzoroknak a vezéralakja a generatív nyelvtan elméletéről ismert nyelvész, Noam Chomsky, aki a palesztinok diszkriminációja miatt állítólag személyesen lobbizott Hawkingnál a részvétel ellen. (Hawking korábbi munkaadója, a Cambridge-i Egyetem sikerrel blamálta magát az ügyben, és kiadott egy közleményt, amely szerint a 71 éves fizikus egészségügyi okok miatt marad távol az izraeli konferenciától. Rehovot városban egy Peresz nevét viselő tudományos központot adnak át az államfő kilencvenedik születéssnapja alkalmából.)

A tudományos bojkottnak persze van egy nagy szépséghibája. Bár a palesztin professzorok többsége üdvözölte Hawking bejelentését, David Newman, a Ben Gurion Egyetem bölcsészet- és társadalomtudományi karának a dékánja némi joggal figyelmeztethetett, hogy a tudomány szinte az egyedüli világ, ahol valódi palesztin-izraeli együttműködés van – a nemzetközi távolmaradás viszont ennek a lehetőségétől foszt meg mindenkit.