Stephen Hawking 70 éves
A zseniális elmék egyik kifutási útja, módja az elméleti fizika. Stephen Hawkingot tizenhét évesen vették fel az oxfordi egyetemre, a legjobbak között volt, de a pálya mégsem a szokásos utat járta. Hawkingot 21 éves korában egy gyógyíthatatlan, degeneratív idegrendszeri betegség támadta meg. Akkoriban orvosai azt jósolták, hogy nem él 2-3 évnél tovább, de ma is él, bár mozgáskorlátozottsága a betegség előrehaladásával egyre fokozódott. A mozgásképességét fokozatosan elvesztő kutató ma már csupán két ujját tudja mozgatni, de ez is elég arra, hogy kommunikáljon a környezetével. Az 1985-ös tracheosztomia-műtéte óta a kerekesszékén található számítógépét irányítja így.
Hawking 1974-ben lett a Royal Society tagja, 1978-ban az elméleti fizikában elért eredményeiért Albert Einstein-díjat, 1988-ban fizikai Wolf-díjat kapott. 2009-ben neki ítélték az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadságérmet. 1977-től egyetemi professzor Cambridge-ben, 1979 óta a matematika Lucas-professzora, ezt a posztot töltötte be valaha Isaac Newton is.
Az 1942. január nyolcadikán született Stephen Hawkingnak a nagyközönség előtt talán legismertebb műve „Az idő rövid története” című kötet. A kozmológia és a kvantumgravitáció terén maradandót alkotó professzornak köszönhető például, hogy többet tudunk a fekete lyukak természetéről. Hawkingot a világ ma élő legnagyobb koponyái között emlegetik, zsenialitását Newtonnal és Einsteinnel tartják összemérhetőnek.
A brit The Guardianben tavaly tavasszal közölt hosszabb interjúban a fizikus ismét egyértelművé tette, hogy számára a világ jelenségei a természeti törvényekkel tökéletesen magyarázhatók. Nem hisz a halál utáni folytatásban, ezért az embereknek életükben kell maradandót alkotniuk. „Úgy tekintek az agyra, mint egy számítógépre, mely leáll, ha valamelyik eleme meghibásodik. Nincs Mennyország vagy Túlvilág a tönkrement számítógépeknek; ez csupán tündérmese, amivel a sötéttől félő emberek nyugtatják magukat" – idézte akkor a szavait a harmonet.hu.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a 2010 őszén megjelent Nagy dizájn című könyvében. Ebben is megismétli azt az állítását, hogy a világegyetemnek nem volt szüksége az isteni beavatkozásra. Hawking Az idő rövid története című bestsellerében még csak eltűnődött azon, létezik-e egy olyan „minden-elmélet”, amely képes megmagyarázni a világ teremtését. Az új kötetben már részletesen kifejti mindenre megoldást nyújtó „M-elméletét”, amelynek szellemében kizárja az isteni beavatkozás szükségességét: a Big Bang, az ősrobbanás a fizika törvényeinek „elkerülhetetlen” következménye. Ahogy a könyvről szóló beszámolónkban megírtuk: az elmélet alapján nem a miénk az egyetlen univerzum, hanem a semmiből számos nagy világegyetem keletkezett, amelyhez sem valamilyen természet feletti hatalomra, sem Istenre nem volt szükség. Mindegyiknek többféle lehetséges története és többféle állapota lehet jóval a teremtése után.
A közelgő hetvenedik születésnap alkalmából a New Scientist is készített interjút Hawkinggal, amiből kiderült, a tudósnak a legnagyobb fejtörést nem az univerzum, hanem a nők jelentik. "Egy hatalmas rejtély számomra a női nem" – válaszolta a zseniként számon tartott Hawking, aki munkásságáról és legnagyobb tévedéseiről is beszélt. A hvg.hu közlése szerint a fekete lyukról például az elméleti fizikus sokáig úgy gondolta, hogy miután elnyeli az információkat, meg is semmisíti: "Ez volt a legorbitálisabb tévedésem, legalábbis a tudományban". Emberi nagyságát mutatja, hogy miután a teóriája megdőlt, 2004-ben maga mutatta be, hogyan kerül vissza az univerzumba az információ.
Hawking megszenvedte a betegségét, de szó sincs arról, hogy megkeseredett lenne. "Betegségemtől eltekintve szerencsésnek mondhatom magam. Az elméleti fizikában csak gondolkodásra van szükség. Rokkantságom ezért nem jelentett különösebb hátrányt" – mondta egy alkalommal.