„Nem vagyok olyan képzett az amerikai bírák kiválasztásában, megbízásában vagy megválasztásában, mint Ön, de azt tudom, hogy a legfelsőbb bíróságba George Bush elnök konzervatív bírákat, Barack Obama elnök liberálisokat nevezett ki a szenátus jóváhagyásával, így minden politikus óhaja nagyon hasonló a magyar miniszterelnökéhez” – véli Lipták Béla, az amerikai magyar lobbi vezetője abban a levélben, amelyet Kim Lane Scheppelének, a Princeton Egyetem professzorának írt egy Handó Tünde OBH-elnökről és a magyar igazságszolgáltatás változásairól szóló cikk nyomán. „Ami az amerikai államok bíráit illeti” – folytatja Lipták –, „őket is választják (pártkötődésük alapján), és csupán néhány éven át szolgálnak, jóval hamarabb vonulva „nyugállományba”, mint a magyar bírók. Emellett nem hiszem, hogy Magyarország gyakorlata a legfelsőbb bíróság bíróira vonatkozó nyugdíjkorhatár kijelölésében rosszabb az amerikai gyakorlatnál, ha látom a tárgyalóteremben öreg bíróinkat, akik koruk miatt már nem kapnának autóvezetői jogosítványt, és akiknek fogalmazványait gyakran munkatársaik írják, miközben ők csak néhány órára találkoznak néha”.

Scheppele a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman blogján kritizálta Handó kinevezését, a bírák nyugdíjazásának és az új bírák kijelölésének folyamatát. Felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon ma egyetlen ember nevezi ki a bírókat, aki épp a minap jelentette be, hogy 129 új bírói pozíciót töltet be. Közülük 106 fő eddig nem volt bíró, tehát ők most kezdik hároméves próbaidejüket, amelynek a végén a kormány dönt arról, folytathatják-e a munkát. „Ezek a bírák tehát lehetnek függetlenek, de csak saját felelősségükre" – írja Scheppele, felidézve azt is, hogy az OBH elnöke bármely ügyet bármelyik bíróság elé utalhat, és a döntését még csak indokolnia sem kell.

Ezekről az észrevételekről Lipták azt írja, biztos abban, hogy a Priceton Egyetem professzorát félretájékoztatták. „Tudom, hogy az emberiség történelmében nem volt olyan kormányzó elit, amely önkéntesen feladta volna privilégiumait. Magyarország sem volt kivétel, amikor a posztkommunista elit egyik napról a másikra demokratává vált, és nekikezdett a nemzeti vagyon saját zsebekbe való privatizálásának” – hangzik Lipták levele, amely szerint egy Scheppeléhez hasonló demokrata „nem tekintené antidemokratikusnak, ha egy kétharmados mandátummal bíró kormány végrehajtja a választók akaratát, és megpróbálja csökkenteni az előző kormány által kinevezett, az előző kormányzó elitet képviselő bírák számát”. Lipták a maga részéről „félretájékoztatást” lát abban is, hogy Scheppele a cikkben megemlíti, „néhány ezren” tüntettek a magyar kormány ellen, és ezen az alapon azt sugallja, hogy a kormány „antidemokratikus”, bár a kormány nemcsak hogy engedélyezte, hanem védelmezte is az ellenzéknek „ezt a kis tüntetését”.

Az Amerikában élő magyar mérnökprofesszor a levél befejező részében szomorúságának ad hangot, amiért a Scheppele-cikk után következő hozzászólásokban többen magyarországi „diktatúráról” és „fasizmusról” írnak. „Elszomorít, hogy ezek a fiatal emberek semmit nem tudnak arról a Magyarországról, amely halálos sebet ejtett a Vörös Birodalmon 1956-ban a demokráciáért harcolva. Szomorú vagyok, mert ezek az olvasók semmit nem tudnak a magyar kisebbségekről, amelyek külföldivé váltak, anélkül, hogy elhagyták volna szülővárosukat, akiknek a szüleit deportálták csak azért, mert magyarok voltak, hogy a Benes-törvények, amelyek elrendelték deportálásukat, még mindig érvényben vannak demokratikus államokban, és akiktől ma Szlovákiában megtagadják nem csak autonómiához való, hanem kettős állampolgárság esetén szavazati jogukat” – hangoztatja Lipták, aki „biztos benne”, hogy Scheppele ír cikkeket a szlovákiai, romániai és balkáni demokratikus állapotokról is. „Elnézést kérek éles szavaimért, tudom, hogy az Ön szándékai őszinték és tiszteletre méltóak, tudom, hogy Ön nem tudja, hogy az ellenzék elfogult információval eteti Önt, és Ön jót akart, de kérem, olvassa el az Ön cikkéhez érkezett 51 kommentet, és ítélje meg Ön, hogy amerikai magyarként indokolt-e szomorúságom, vagy sem” – zárul a levél.

A saját írásához fűzött megjegyzésben Lipták egyébként felkéri az amerikai magyar lobbi tagjait, hogy „segítsenek egyensúlyba hozni” a Scheppele-cikkhez fűzött hozzászólásokat, hogy közöttük a mérleg nyelve a bírálatok helyett inkább az Orbán-kormány támogatása felé billenjen. „Ne egymásnak és ne magyarul panaszkodjunk, hanem udvariasan és az igazságnak megfelelően tájékoztassuk a közvéleményt is és a cikk íróját is” – írja a professzor.

Lipták Béla mérnökprofesszor az 1956-os forradalom résztvevője, a műegyetemi 16 pont egyik szerzője volt. Nagyon aktív: az általa vezetett „több mint egymilliós, politikailag függetlenül szavazó amerikai magyar közösség” élén petícióval tiltakozott Barack Obama elnöknél Hillary Clinton külügyminiszter Orbánnak címzett decemberi levele miatt, később Konrád Györgynek írt, reagálva a magyar író New York Timesban megjelent, Bóvlidemokrácia című közelmúltbeli publicisztikájára. Februárban a Johns Hopkins egyetem rektorának írt, mondván, Charles Gati politológus, Bajnai Gordon volt miniszterelnök és Simonyi András exnagykövet az Egyesült Államokból akarja megdönteni az Orbán-kormányt.

Lipták Béla levelét teljes terjedelmében angolul és magyarul a Galamus tette közzé.