Gyakran visszhangozták Matteo Renzi olasz kormányfő reakcióját, miszerint a Görögországnak tett esetleges engedmények megkérdőjeleznék az Olaszország, Spanyolország, Portugália által végrehajtott reformokat.

Titus Corlatean volt külügyminiszter, a bukaresti parlament Schengen-bizottságának elnöke is felvetette egy rádióinterjúban: miért kellett a románoknak fájdalmas reformokat elszenvedniük, ha az adósságot adósságra halmozó görögök tartozását egyszerűen elengedik? Arra utalt, hogy a románok 2010-ben zokszó nélkül elfogadták a fizetések 25 százalékos csökkentését, az áfa 26 százalékos emelését és egyéb megszorító intézkedéseket, hogy megfeleljenek a maastrichti stabilitási kritériumoknak.

Adrian Vasilescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) stratégiai tervezésben illetékes főtanácsadója úgy véli, a románokkal összehasonlítva a görögöknek nem lehet okuk panaszra. „Azt mondják, »mit keressünk az eurózónában, nézzétek, hogy jártak a görögök«. De mi bajuk a görögöknek? Az eurózónából több mint 300 milliárd euró áramlott hozzájuk. Mi kötöttünk egy 20 milliárd eurós hitelmegállapodást, a fogunkhoz vertük a garast, és az utolsó milliárdot le sem hívtuk. Ők úsznak a pénzben, és azt kiabálják, hogy »a hitelezők sárba tiporják a demokráciánk és az önérzetünk«” – részletezte a jegybanki hivatalosság.

A román pénzügyi vezetés mindenesetre másként tekint az euró bevezetésére, mint a görög válság akuttá válása előtt. Az államfő május végén, a miniszterelnökkel és a jegybank kormányzójával folytatott tárgyalás után bejelentette, hogy hamarosan konzultációra hívja a parlamenti pártokat egy olyan paktum érdekében, amely az eurózónához való csatlakozás világos ütemtervét is tartalmazná.

Elemzők akkor úgy gondolták, az euró bevezetése lenne az „országprojekt”, amelyről választási programjában Klaus Johannis beszélt, és amely újra sínre állíthatná a célt vesztett román politikumot. A konzultációra azóta sem került sor.

Mugur Isarescu jegybanki kormányzó a lej átcímletezésének tízéves évfordulója alkalmából emlékeztetett: 2005-ben jó egészséget kívánt a négy nullától megszabadított új lejnek, arra gondolva, hogy Románia hamarosan úgyis bevezeti az eurót. „Ma inkább azt mondanám, legyen hosszú életű a valutánk” – fogalmazott. Sergiu Oprescu, a Román Bankszövetség elnöke közölte, nem bánná, ha az új lej „elérné a nagykorúságot is”.

Románia hivatalosan – az Európai Bizottságnak küldött konvergencia-program szerint – 2019-ben csatlakozna az eurózónához, de a legtöbb szakértő szerint a céldátum nehezen tartható. Az ország kivétel nélkül teljesíti a maastrichti stabilitási kritériumokat, a reális konvergenciát illetően azonban még sok a behoznivaló. Mugur Isarescu többször elmondta, hogy egyedül a főváros térsége léphetne be az eurózónába, másutt az egy főre eső bruttó nemzeti termék többé-kevésbé elmarad a minimális küszöbtől, amit az EU átlagának 60 százalékában állapítottak meg. (Bukarestben ez az érték 120 százalék.)

Alina Mungiu-Pippidi szerint Görögországban megbukott a legfejlettebb konvergenciaprojekt, amely a Nyugat és egy ortodox ország között valaha létrejött. „Most mi jövünk, nekünk kell bizonyítanunk” – emelte ki a berlini Hertie School of Governence professzora, aki szerint a kihívás az, hogy az „erősen informális gazdaság és társadalom képes-e rásimulni egy olyan ambiciózus projektre, mint az euró”.