Az elmúlt héten Paul Krugman „Válság és demokrácia” című írása ráirányította a figyelmet Magyarország autoriter kisiklására. Mivel jómagam voltam Krugman forrásainak egyike, magyarázattal tartozom, miért látom indokoltnak a riadót a magyarországi demokrácia és alkotmányosság állapota miatt – írja látleletében Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem Kelet-Európa-professzora.

Scheppele felidézi, hogy a jobbközép párt, a Fidesz a szavazatok 53 százalékát szerezte meg a tavaly tavaszi tisztességes és szabad választásokon. Ez parlamenti helyekben számolva 68 százalékos képviselőházi többséget jelent a magyarországi nem arányos szavazati rendszer miatt. Ezzel az óriási többséggel a Fidesz az alkotmányozói hatalmat is megszerezte. Ezt a hatalmat a legkirívóbb módon használta is, minden egyes alkalommal. Tízszer módosították az alkotmányt hivatalba lépésük első évében, majd egy teljesen új alkotmányt fogadtak el, amely 2012. január 1-jén lép hatályba.

Jóllehet az új alkotmány számos kritikát kapott az Európa Tanács Velencei Bizottságától, az Európa Parlamenttől és az Egyesült Államoktól, a Fidesz ezekre oda sem figyelt.

Ebben az új alkotmányos rendben az igazságszolgáltatást érte a legnagyobb csapás. Az Alkotmánybíróságot, amely korábban azért volt felelős, hogy alkotmányossági szempontból felülvizsgáljon szinte minden törvényt, három különböző módon lehetetlenítették el. Először úgy, hogy a kormány megnövelte a bírók számát, és az új posztokra a saját politikai szövetségeseit ültette.

Ezt követően a kormány korlátozta a bíróság jogosítványát, így a jövőben nem véleményezheti azokat a törvényeket, amelyek a költségvetésre vonatkoznak. Kivéve abban az esetben, ha a törvények alkotmányos alapjogokat sértenek. Végül a kormány megváltoztatta az alkotmánybírósághoz való fordulás szabályát: eszerint a jövőben alig képzelhető el, hogy a törvényeket alkotmányossági szempontból vizsgálhassa a bíróság. Ráadásul magánemberek ezentúl közvetlenül nem is fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, hacsak nem járják előtte végig a meglehetősen hosszadalmas szokásos bírói utat. A korábbi Alkotmánybíróság, amely az egykamarás parlamenti rendszerben lényegi ellensúly volt a kormányhatalommal szemben, mára gyakorlatilag halott.

„Ez az alkotmányozási ügybuzgalom olyan jogi környezetet teremtett, hogy kiiktatta a fékek és ellensúlyok rendszerét, és a belátható jövőben minden hatalmat a kormány kezére juttatott” – írja cikkében az Princeton Egyetem jogi és közügyekkel foglalkozó programjának igazgatója.

Scheppele szerint „a bírósági rendszer is hasonló sorsra jutott. A kormány 70 évről 62-re csökkentette a bírók nyugdíjkorhatárát úgy, hogy mindösszesen néhány hónapot adott a bíróságoknak, hogy alkalmazkodjanak az új rendszerhez. Január 1-jétől az új törvény hatályba lépésével több mint 200 bírót kényszerítenek nyugdíjba, köztük több bírósági elnököt, akiknek perkijelölési joguk volt, és gondoskodtak a bíróságok napi működéséről. Az új bírósági törvény megköveteli, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének ötéves bírósági gyakorlata legyen. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnökének is távoznia kell január 1-től, mert az Európai Emberi Jogi Bíróságon szerzett 17 éves gyakorlata szerintük nem számít.

Az igazságszolgáltatási törvény létrehozta az Országos Bírói Hivatalt úgy, hogy egyetlen személy kezébe adta a kormányrudat. Ennek a személynek a hatalma arra is kiterjed, hogy újakkal váltsa fel a nyugdíjazott bírókat, és kinevezze a jövőbelieket. Joga van arra is, hogy bírókat egyszerűen áthelyezzen. Egy új alkotmánymódosítás – az új alkotmányhoz nyújtották be! – azt is lehetővé teszi, hogy az egyes ügyekben az ügyész és a bírói igazgatási szervezet vezetője válassza meg az eljáró bírókat.

„A független igazságszolgáltatás a múlté, ha a kormány a saját bíráit ülteti a pulpitusra, saját akarata szerint mozdítja el őket, és kiválasztja, melyikük kapja az egyes ügyek elbírálását” – idézi az amerikai professzor véleményét a Galamus.hu lapszemléje.

Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa múlt héten határozott szavakkal azonnali tájékoztatást kért az új törvényről a magyar kormánytól. Reding határozottan sürgette a kormányt, hogy „biztosítsa, semmilyen törvény nem lép hatályba addig, amíg minden kételyt el nem oszlattak az uniós jogszabályoknak való megfelelésével kapcsolatban." A brüsszeli erőteljes figyelmeztetés ellenére a kormány azt válaszolta, hogy a változások folyamatban vannak, és a törvényalkotás az új alaptörvény szabta úton halad.

Az új alkotmányos rendszerben a választások törvényes felügyelete is megváltozott. A legutóbbi választásokat és az azt megelőzőeket is egy öttagú, politikailag kiegyensúlyozott Országos Választási Bizottság felügyelte úgy, hogy az ellenzéki és a kormánypárti tagoknak kellett döntést hozniuk a parlamenti választásokon induló jelöltekről. Ám a szabályokat úgy változtatták meg tavaly, hogy minden egyes parlamenti választással új országos választási bizottság alakul meg. Ennek eredményeként a korábbi bizottsági tagokat elmozdították a helyükről úgy, hogy a még hátralévő hivatali idejüket sem tölthették ki, és mostantól fogva az Országos Választási Bizottság öt tagját a kormánypárt adja.

Az új választási törvény újraszabta a választási körzetek határait is. Ám a körzethatárokat úgy húzták meg, hogy a politikai palettán a Fidesz mellett semelyik más politikai erőnek nincs esélye a győzelemre a választásokon. Egy mértékadó elemző intézet számítása szerint az új választási törvény szerint a Fidesz már az elmúlt három parlamenti választást is megnyerte volna, azt a kettőt is, amelyet ténylegesen elveszített.

Látszólag minden független intézményre lecsaptak. Az alapjogi, az adatvédelmi és a kisebbségi ombudsmani intézmény egy kisebb hivatalra zsugorodott. Korábban az ügyészséget és az állami számvevőszéket, legújabban pedig a Magyar Nemzeti Bankot szemelték ki arra, hogy politikai felügyeletet kapjon ebben az új jogrendben.

Mindez úgy történt, hogy a sajtó a mindennapos megfélemlítések közepette működik. A médiatörvény, amely drákói szabályok gyűjteménye, olyan médiafelügyeleti hatóságot hozott létre, amelynek Fidesz-elkötelezett elnökét a miniszterelnök jelölte kilenc évre. Ez a médiahatóság minden egyes köz- és magánmédiumot ellenőrizhet abból a szempontból, hogy a működésük megfelel-e a meglehetően homályos politikai kiegyensúlyozottság követelményének, ráadásul bármilyen hírszolgáltatót azonnal tönkretehet a rá kiszabott bírságokkal. Ezek után nem meglepő, hogy a média saját magát kezdte el cenzúrázni. Az új médiarendszert mások mellett az Európai Unió illetékes biztosa is hevesen bírálta.

Az új alkotmány magáévá tette és állami politikává emelte a keresztényszociális felfogást egy olyan országban, ahol a lakosságnak mindössze 21 százaléka vesz részt valamilyen istentiszteleten. A magzat fogantatása pillanatától védett. A házasság csakis férfi és nő kapcsolataként törvényes. Az alkotmány „elismeri a kereszténység nemzetmegtartó erejét”, és kijelenti, hogy „az együttélés legfontosabb kerete a család és a nemzet”. Amíg ezek a vallási felfogások lépten-nyomon tetten érhetők az alkotmányban, az új egyházi törvény az államilag elismert egyházak számát mindösszesen 14-re csökkentette, 348 egyéb egyházat megfosztott a státusától.

Egy demokráciában a nép egyszerűen elkergetheti a semmirekellőket, a kormány leváltható, amennyiben nem változtat a politikáján, és nem élvezi többé a köz támogatását. Ám ez szinte lehetetlen az új alkotmány alapján. A tönkretett független intézmények mellett – amelyek a szabad és tiszta választásokhoz elengedhetetlenek, mint például a szabad sajtó és a pártsemleges választási apparátus – az új alkotmány magát a Fidesz-kontrollt testesíti meg, még akkor is, ha egy másik pártnak volna esélye megnyerni a választásokat.

Az alkotmány alaposan rendet vágott a közpolitikában is azzal, hogy bármilyen változtatás csak kétharmados parlamenti többséggel lehetséges minden későbbi országgyűlésben. Mostantól fogva minden adó- és gazdaságpolitika csakis parlamenti kétharmaddal változtatható meg. Még a precízen megrajzolt választókörzet-határok sem változtathatóak meg egyszerű többséggel. Ha a következő kormány szerény többséget szerez, a Fidesz-kormány alatt bevezetett szabályok nem változtathatók meg.

És ez nem minden. A most hivatalban lévő Fidesz hosszú karja képes kézben tartani minden jövőbeni kormányt azokon a kinevezetteken keresztül, akiket most helyezett pozícióba. Az új alkotmány meghosszabbította a főügyész hivatali idejét 9 évre, az Állami Számvevőszék vezetőjét 12 évre, az Országos Bírói Hivatal vezetőjét 9 évre, a médiahatóság vezetőjét 9 évre, és így tovább. Minden egyes pozíciót Fidesz-hű kinevezettek töltenek be, akik képesek lesznek irányítani az ügyészségi nyomozást, megfélemlíteni a sajtót, embereket meggyanúsítani, és konzerválni a bíróságokat jóval az után is, hogy a jelenlegi kormány mandátuma véget ér. Ráadásul, hacsak nem lesz kétharmadnyi szavazat, hogy leváltsák a mostani tisztségviselőket, mindaddig hivatalukban maradhatnak, amíg valaki nem szerez ismét kétharmadot. Ezzel aztán még tovább hosszabbítható a hivatali idejük.

Vajon mindez együtt hogyan működik? – teszi fel Scheppele a kérdést. Látni fogjuk egy példán keresztül. Az alkotmány létrehozta a nemzeti költségvetési tanácsot, amely vétójoggal rendelkezik bármilyen jövőbeni költségvetéssel kapcsolatban, amelyek növelnék az államadósságot. A tanács jelenlegi tagjait a jelenlegi kormány választotta és nevezte ki 6-12 esztendőre, és csak abban az esetben válthatók le, ha a parlamentben kétharmados többséggel tud új jelölteket állítani. Az alkotmány egy másik része arról rendelkezik, hogy a törvényhozásnak minden év március 31-ig kell elfogadnia a költségvetést. Amennyiben erre nem képes, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet és új választásokat írhat ki. Amikor ezeket a részeket összerakjuk, nyilvánvalóvá válik a jövőbeni kormányok kényszerhelyzete. Egy új kormány elfogadja a költségvetést – ám azt a Fidesz-hű emberek megvétózhatják, így a kormány túllépi a megadott határidőt, mire a köztársasági elnök (akit szintén a Fidesz nevezett ki) új választásokat fog kiírni. Ez mindaddig folytatható, ameddig egy „elfogadható” kormány vissza nem kerül hatalomra.

Az egyedüli párt, amely a jelenlegi magyar politikai palettán leválthatja a Fideszt, a Szocialista Párt, avagy – a legrosszabb rémálmaink szerint – a szélsőjobboldali Jobbik. Az elmúlt választások óta bevezetett törvények alapján az alkotmányellenes pártok betilthatóak. Néhányan úgy látják, hogy a Fidesz ily módon eltávolíthatja a Jobbikot. Tény viszont, hogy Európa nem is bánná, ha a Jobbik eltűnne a porondról, hiszen más európai országokban is betilthatók a szélsőséges pártok. Ám mi van akkor, ha a Fidesz fő vetélytársai – a szocialisták?

Az egyik tervezett alkotmánymódosítás szerint az egykori kommunista párt által elkövetett bűnöket felsorolják az alkotmányban, illetve a kommunista időszakban elkövetett bűnök üldözésének korlátozását felfüggesztik. Az egykori kommunista pártot bűnszervezetnek nevezik, és a mostani ellenzéki Szocialista Pártot jogilag is örököseként nevesítik. Egyelőre tisztázatlan, hogy törvényileg ez milyen helyzetet teremt. De valószínűleg ez egy cseppet sem jelent jót a legnagyobb ellenzéki pártnak.

„A választásokat követően a Fidesz az alkotmányos forradalmat jogi úton hajtotta végre. Ám bármennyire is demokratikusan választották meg a Fideszt, és bármennyire is alkotmányosan vitte véghez a változtatásokat, Magyarország nem alkotmányos demokrácia. Helyette, ahogy Paul Krugman fogalmazott, az autoritarizmus felé sodródott” – vonja le a következtetést a Princeton Egyetem professzora.